Sürgetett az idő. Ahhoz, hogy a Gresham-palota eladása körüli lobbizásból – vagy a jogászi terminológiánál maradva: befolyással üzérkedés alapos gyanújából – büntető ügy váljon, december 15-e előtt kellett megindítani a nyomozást. A Duna-parti épület értékesítését tartalmazó szindikátusi szerződést ugyanis 1998. december 15-én szavazta meg az V. kerületi önkormányzat, s Medgyessy Péter cége is ekkor kapta kézhez a szerződésben rögzített több tízezer dolláros javadalmazást. A szocialisták miniszterelnök-jelöltje elleni eljárásnak minden jel szerint azért adott zöld utat december 11-én az amúgy körültekintő lassúságáról híres magyar bűnüldöző apparátus (gondoljunk csak például egy másik politikus, Csurka István régóta húzódó ügyére), mert az idézett jogszabálynak 3 év az elévülési ideje.
LEVÉL A RENDŐRSÉGNEK. Persze a szervek tisztában voltak a szoros határidővel, mert az újságírói feladatokat minden tekintetben tágan értelmező Bencsik András, a Magyar Demokrata című lap főszerkesztője feljelentésében feketén-fehéren fogalmaz. “Felhívom a Tisztelt Rendőr-főkapitányság figyelmét arra, hogy amennyiben bűncselekmény történt, annak elévülési határideje a szerződés szerinti ellenérték kézhezvételének napja, azaz december elején bekövetkezik. Az idő rövid, ezért az esetleges köztörvényes bűncselekmény feltárásának sikere érdekében gyors intézkedésüket kérem” – írta beadványában “közérdekű” bejelentőktől szokatlan alapossággal a jobboldali lap főszerkesztője.
Az ügy persze elsősorban politikum, amit az is mutat, hogy neves ügyvédek, egyetemi oktatók zárkóztak el sorban nevük vállalásától, amikor a már-már elfeledett paragrafusról kérte ki véleményüket a Figyelő. Pedig három éve, két hónapja, de akárcsak két hete is ugyanaz volt szakmailag az álláspontjuk, mint most, ám mégsem kockáztatják, hogy a közvélemény Medgyessy Péter elleni támadásnak vagy épp mellette szóló hűségnyilatkozatnak minősítse szakvéleményüket.
Pedig a Medgyessy-ügyiratnak nemcsak a politikai aspektusa, hanem a nonszensz fogalmába tartozó jogi oldala is igencsak érdekes. Általános a vélemény ugyanis jogi körökben, hogy a befolyással üzérkedés törvényi tényállása “fényévnyire van” a mai valós gazdasági élettől. Mégpedig azért, mert ez a paragrafus még a szocialista időkben került a büntető törvénykönyvbe (Btk.). A körülmények azóta köztudottan alapvetően megváltoztak, s ezért a törvényi passzust indokolt újraértelmezni.
Igen vékony mezsgye választja el ugyanis a legális érdekkijárást a befolyással üzérkedéstől – hangoztatja az anonim jogászok kórusa. Bevett gyakorlat, hogy a vállalkozók, befektetők nevében – pénzért, adott esetben sikerdíjért – megbízottak (például tanácsadók, jogi képviselők) járnak el, s a legjobb szakmai tudásuk és személyes kapcsolataik révén próbálnak a hivataloknál ügyfeleik számára “előnyös” döntéseket elérni.
Mindennapos történet, százszámra fordul elő. Ezen az alapon a fél országot “börtönbe csukhatnák”. A tudása mellett mindenki – az orvostól az ügyvédig, az adótanácsadótól a könyvelőig – használja a kapcsolatait is.
A befolyással üzérkedés törvényi tényállása (Btk. 256. paragrafus)Aki arra hivatkozással, hogy hivatalos személyt befolyásol, a maga vagy más részére előnyt kér vagy elfogad, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A BŰNCSELEKMÉNY AZ IS, HA
• az elkövetőnek nincs tényleges politikai, vagy gazdasági hatalma (azaz rokoni, iskolai, baráti vagy jó ismeretségi kapcsolatokra hivatkozik);
• az elkövető azt állítja, vagy azt a látszatot kelti, hogy van befolyása, és azt érvényesíteni fogja, s a megbízó erre tekintettel adja neki az előnyt;
• az elkövető csak színleli, hogy rendelkezik befolyással, s ezért előnyt kér vagy elfogad, de nem keresi meg a hivatalos személyt (azaz a hivatal környékére sem megy);
• a kapott anyagi előnyből az elkövető az ügy intézőjét is részesíti, cselekménye a vesztegetést is megvalósítja (az ügyintéző ugyancsak felel vesztegetésért).
NEM BŰNCSELEKMÉNY
• ha a befolyásolásért cserébe az “elkövető” nem kap anyagi ellenszolgáltatást;
• az üzletviteli tanácsadás;
• a gazdasági érdekérvényesítés (ha az eljáró személy gazdaságossági érveket sorakoztat fel (arról próbálja meggyőzni a döntéshozót, hogy számára is előnyös lesz a beruházás, mert olcsóbb, mint a konkurenciáé, mert munkahelyet teremt, mert adót fizet vagy mert emeli a térség infrastruktúráját);
• ha a hivatalos személyt a döntéshozatal szempontjából lényeges tényekről, körülményekről tájékoztatják.
HÁTRASOROLT LOBBITÖRVÉNY. A befolyással üzérkedés egyébként nem más, mint személyes kapcsolatok áruba bocsátása, s még véletlenül sem szabad azonosítani a lobbizással. Egyes nyugati országokban – ahol átlátható és ellenőrizhető, sőt szabályozott rendje van a lobbizásnak – nem számít bűncselekménynek az érdekkijárás. Sőt, szakmailag nagy presztízsnek örvend. Magyarországon is tettek kísérletet a lobbitörvény elfogadására, el is készült a tervezet, de a parlament csak a következő ciklusban tárgyalja. Szakmai szervezetek szerint azonban nem lesz benne sok köszönet, mert továbbra is homályban marad a lobbizás tartalma. Ráadásul az egyedi döntéshozatalra – amikor legnagyobb a korrupció, az összefonódás veszélye – nem is vonatkozna, csak a jogszabályalkotás folyamatában engedne meg ilyen tevékenységet.
A Btk. mai tényállása szerint egyébként pusztán azzal elköveti valaki a befolyással üzérkedést, ha azt ígéri, ő majd elintézi az ügyet, s ennek fejében anyagi előnyt kap vagy elfogad (lásd külön írásunkat). Ha elhiteti a megbízóval, hogy – politikai, gazdasági, hatalmi, rokoni, baráti, esetleg szimpla személyes – kapcsolata révén ráhatással bír a döntéshozóra.
A bírósági gyakorlatban azonban rendkívül nehéz a bizonyítás, mert a felek nem tesznek magukra nézve terhelő nyilatkozatot. A korrupciós bűncselekményeknél ugyanis nincs áldozat. Ellenkezőleg, a “szereplők” úgy érzik, remek üzletet kötöttek, mindenki jól járt. Ezért is indul oly kevés – évente mindössze 300-600 – eljárás a közélet tisztasága elleni bűncselekmény gyanúja miatt. “Csak akkor marasztalták el a vádlottat jogerősen, ha kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a döntés során az objektív tényálláson és a jogszabályokon kívül egyéb szempontot is figyelembe vettek, mégpedig az eljáró személyre vagy ügyfelére tekintettel” – tájékoztatott az elmúlt évek igazságszolgáltatási gyakorlatáról egy volt ügyészségi vezető. Aki egyúttal arra is felhívta a figyelmet, hogy sokszor az adott cselekmény formálisan, azaz betű szerint kimeríti ugyan a törvényi tényállást, mégsem biztos, hogy a bíróság elmarasztalja az elkövetőt, mert arra az álláspontra jut, hogy a cselekmény nem veszélyes a társadalomra.
Elméleti jogászok egybehangzó véleménye szerint mindenképpen újra kellene értelmezni a Btk. 256. paragrafusát, hiszen ma, amikor kiegyenlített a verseny, s mindenki ugyanazzal az árral, ugyanolyan, vagy hasonló technológiával dolgozik, a piaci pozíciószerzés érdekében kapcsolataikat is bevetik. El kell tehát döntenie a politikának, egész pontosan a törvényhozásnak, hogy ezt tolerálja, vagy bünteti. Vagy a Btk.-ban, vagy a lobbitörvényben meg kell húzni azt a határvonalat, amely egyértelműen kijelöli a határt a legális érdekkijárás és a törvénytelen üzérkedés között.
Mindkét politikai tábor várja a számára kedvező fejleményt. A jobboldal azt szeretné, ha bűnösnek találnák az MSZP miniszterelnök-jelöltjét. A baloldal pedig talán annak örülne leginkább, ha egy szuverén rendőrségi főember “ad acta” tenné a Medgyessy-ügyiratot.
A végső szót azonban a választók mondják ki 2002 tavaszán. Ha befejeződik addigra a nyomozás, ha nem.
