Babázni jó
Werther Hugó előbb Bártfán, majd Békéscsabán működött fa- és maché-játékszergyára a múlt századfordulón lett népszerű magyaros motívumú játékaival, de posztóruhás papírbabái Ausztriában is hódítottak. Újpesten készültek még babák, de ahogy egy kritikusuk írta: „gyártmányaik csinosak, de a gyártás egyoldalú módját, a viasszal bevont babákat művelik, pedig ezek a legkevésbé kelendő babák manapság”.
A Mosonyi utcai toloncház lakói (Az Ujság húszas évekbeli szóhasználatával „a csavargók, a munkakerülők népe, a főváros csőcseléke”) ugyancsak készítettek babákat, és közülük nem egy az előkelő belvárosi üzletek kirakatába került. A német Casadora baba is a húszas években került – kisebb vagyonért – a polcokra, és azzal kápráztatta el a közönséget, hogy beszélt, kacsintott, lépegetett.
Húsz évvel később az anyag- és áruhiány miatt sokan maguk fabrikáltak babát a gyerekeiknek rongyból, gesztenyéből, régi játékokból. Nem beszélve a háború utáni évekről: „Egy egészen közönséges fűrészporhasú, papírfejű babácska 35 forint, ha ugyanezt pislogó szemmel kívánja a gyerek, már 66. (…) egyetlen kis vacak baba ára legalább annyi, amennyiért egy egyszerűbb munkásember hat napig dolgozik!”
Az 1960-as években már a műanyagnak örültünk, és annak, hogy egy polietilén baba mind a textil mind a porcelán elődeinél tartósabbnak ígérkezett. Anci és Ica baba mellett megszületett a tv-ből ismert Böbe baba figura is. Játék babakocsiból viszont nem tudott eleget készíteni az ipar, a feladat a kisiparosokra hárult, akik előjegyzést vettek fel rá.
Autó, vonat, építő
A hiánygazdaság előtti idők árukínálatát hirdetésekből, filmekből és a Fortepanról el tudjuk képzelni. Egy kiragadott példa 1911-ből, hirdetés a Ferenciek terén működött Chmura lát- és tanszerintézettől: „gőz-, óramű- és villamos vonatok, gőz-, hőlég- és villamos motorok, mekanikai és fizikai kísérletező szekrények, laternamagika és kinematográfok, fényképező készülékek és kellékek”.
Mert, a korabeli szakértő szavaival: „Nagyobb korban a fiúkat gépek, épületek érdeklik, de helytelen az, ha kész gépet, épületet veszünk. Vegyünk építőkockát (Märklin-játékot), hol a gyermek maga alkotja meg azt, ami fantáziáját foglalkoztatja.” Märklint Magyarországon is árusítottak a háború előtt, de annyira nem terjedt el, mint tőlünk nyugatra. Az 1942-es születésű Zorán is így emlékezett egy interjúban a gyerekkorára: „Aztán kaptunk egy Märklint külföldről, ami Magyarországon még ismeretlen volt, amolyan építsd magad játék.”
1943: a gyerekek fantáziáját „a háború tölti be, hiszen ebben élnek, ebben nőnek fel… Fiúgyermek egyébről, mint tankról és puskáról hallani sem akar. A békében olyan népszerű bélyeg- és bogárgyűjtést is teljesen kiszorították a háborús játékok, a dominó sem érdekli őket, a lóversenyjáték figuráit katona alakokkal cseréltük ki.” 1944 augusztusában bolt nyílt a Margitsziget bejáratánál a szigeten ápolt sebesült honvédek fabrikálta játékokkal.
Az új rendszer Játéktervező Intézetet állított fel, a gyártás előtt a Múzeum körút 41. első emeletén vizsgálták át a terveket. Ezek alapján Pesterzsébeten kisvasutat gyártottak és Technokid fémépítőt, az Állami Pénzverde kis villanymozdonyokkal, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár lendkerekes autókkal, a MÁVAG apró gőzgéppel állt elő, egy kisipari szövetkezet pedig keskenyfilmvetítővel. „Barkácsoló szerszámkészlet is forgalomba került, amellyel már komoly munka is végezhető.”
A hatvanas évek újdonsága az elemes, az akadályok elől kitérő holdautó és a Babylon építő. Míg 1964-ben Fiat, Citroën és Mercedes lendkerekes autók érkeztek a boltokba, 1977-ben kritikus cikk jelent meg a Petőfi Népében, követelve, hogy cseréljék korszerűbbre az ócska lemezautókat és a festett ablakú buszokat. „Néhány éve eltűntek a nyugati gyártmányú modern és formahű piciny autók: mit kínál a hazai ipar helyettük? Semmit. (…) a hazai játékautók közel egy évtizede jórészt azonos formát mutatnak, a hatvanas évek elején futott ódon típusokra emlékeztető, vijjogó rendőrautók és mentők jelentik a kínálatot. Talán egyedül a Wartburg az, amely napjaink formáját testesíti meg.”
Mackók, moncsicsik, kockásfülűek
Míg a 2. világháború előtt szédítő játékmackó kínálat várta a vásárlókat, a háború után rendszeresen hiánycikknek számítottak a mackók. Egy apróhirdetés 1946-ból: „4 mázsa etetnivalót adok süldőért. Ugyanott ablaktokok eladók. Békebeli uj játékmackót cserélek cukorért, zsírért. Szombathely, Főtér 19.”
A Csillag kisipari szövetkezet 1954-ben kezdte gyártani azt a gurulós fémjátékot, amelyet ha megtoltak, egy mackó csengőt szólaltatott meg. A ’80-as években műszőrme mackó készült Sződligeten, Makón pedig a mackók mellett hozzákezdtek a kockásfülű nyulak gyártásához is.
1981-ben Moncsicsi hisztéria tört ki, amely Ulmann Mónika dalával ért a csúcsra. A játékboltok ezerszám adták el az import majmokat, és hamar lépett a magánszektor is, szörnyű másolatokkal. A rendőrségi hírekből kiderül, hogy a betörők akkoriban a hagyományos értékek mellett a Moncsicsiket is elemelték a lakásokból…
(Pöttyös) labda
Magyarországon a labda a pöttyöst jelentette. A háború után először 1956-ban az ipari vásáron került forgalomba ilyen: „Icát várja Józsi a pöttyös labdáknál” – harsogta állítólag a megafon. Pöttyösből mindig nagyobb volt az igény, mint a kínálat, és ami készült, abból még Angliába is szállítottak… A Műszaki Gumigyárban azt találták ki, hogy festés helyett más színű gumival pöttyöznek, mert „a vulkanizált díszítés nem kopik, szép is, olcsó is, a gyártása pedig egyszerű”.
Társas szórakozás
1936-ban apróhirdetésben kerestek képeskönyvrajzolókat és társasjáték-tervezőket. Húsz évvel később az ilyen munkákat a korábban már említett Játéktervező Intézet koordinálta. Munkatársai próbálták ki például a Védd meg a tábort, az Utazás a világűrben vagy a Ki az első a faluban társasjátékok modelljeit.
A múlt századfordulón olcsó és finom sakkjátékok között lehetett választani, viaszosvászon vagy faintarziás táblával, 1960-ban „sakkfigurás rajzú furnírlemezeket” hirdettek „a lombfűrészjáték iránt érdeklődő gyermekeknek”. Ha megfelelően kifűrészelték-összeragasztották a darabokat, már kezdődhetett is a játszma.
Pedálosok az utakon
Az ’50-es évek végén keltett feltűnést Tatán „egy remekbe szabott kisautó, amelynek kormányánál 9 éves kisfiú ül, s komoly arccal vezeti járművét”. Az autót a nagypapa, Petrovics Lőrinc készítette az unokájának, Dobos Jancsinak. Moped motort épített bele és elektromos önindítót. Maximális sebessége 20 kilométer volt, és még a Kossuth Rádió is szólt benne.
Pedálos autóhoz világító fényszóróval és dudával nehéz volt hozzájutni. Korántsem csak fiúk vágytak rá, egy kislányos nagymama egyenesen a moszkvai GUM áruháznak írt, mert látta az újságban, hogy ott gyerek-Moszkvics kapható. Amikor már sok pedálos futott az utakon, megnyílt ez első közlekedési játszótér is, hogy a gyerekek könnyen megtanulhassák a szabályokat. 1963-ban, a Béke úti lakótelepen adták át, és a járműveken túl még 30 bukósisak is a kicsik rendelkezésére állt.
Gyerekankét tanulságokkal
A könnyűipari minisztérium 1954-ben gyerekankétot rendezett a játékokról. Hasznosnak nevezték, de pár véleményt aligha tettek zsebre. Egy kisfiú azt mesélte, hogy félóráig tart, amíg felhúzza a játékautóját, de az utána csak percekig mozog, egy másik szerint a Technokid fémépítő-szekrény sok alkatrésze hiányzik. Egy kislány elmondta, hogy egy 6-10 éveseknek való társasjáték szabályait nem tudta megérteni, de még a papája sem, pedig ő vállalatvezető.
Az íráshoz korabeli napi- és hetilapok cikkeit használtuk fel, amelyeket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével szemléztünk.
Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István
A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/gyerekjatekok
Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail címre!
