Teljességgel alkalmatlan jelenleg a BÉT a tőkegyűjtésre – ezen a megállapításon alapul az egyik hazai blue chipként számon tartott Graboplast életének várható új fejezete. Bajnai Gordon, a Wallis Rt. vezérigazgatója a múlt év végén még optimista volt: nem sokkal azután, hogy cége 25 százalékos részesedést szerzett a Graboplastban, azzal biztatta a befektetőket, hogy javulni fog a társaság részvényeinek tőzsdei szereplése. Az elmúlt pár hónap tapasztalatait leszűrve azonban a börzét illető remények szertefoszlottak. A múlt héten a Wallis többségi és a Graboplast menedzsmentjének kisebbségi tulajdonában lévő ABC Befektetési Társaság 1800 forintos áron nyilvános vételi ajánlatot tett a Graboplast részvényeire, tudatva, hogy céljuk a társaság tőzsdéről való kivezetése. Az alig egy éve még erőteljes növekedést ígérő ajánlattevők azzal igyekeznek meggyőzni a részvényeseket ajánlatuk elfogadásáról, hogy a győri társaság elkerülhetetlen terjeszkedéséhez szükséges tőkét a tőzsde állapota miatt lehetetlen lenne részvénykibocsátásból összegyűjteni, ezért az csak a társaság jelentős eladósodása mellett valósulhat meg. Az elmúlt hetekben az 1000 forintos névértékig süllyedő árfolyamhoz képest persze az 1800 forintos ajánlati ár kedvezőnek tűnik, de a saját tőkének így is csak a felére, kevesebb mint 10 milliárd forintra értékelték ezzel a győri céget. Ha valaki 1998 közepén kívánta volna felvásárolni a társaságot, még 60 milliárd forintot meghaladó összeget kellett volna érte kifizetnie.
A BÉT javaslatai a Gazdasági Minisztérium feléBEFEKTETŐK TÁMOGATÁSA.
A részvények árfolyamnyereségére kivetett, a magánbefektetőket elriasztó adót 0 százalékra kell csökkenteni, de legalább a nyereséges és veszteséges tételek összevonása szükséges.
MENEDZSEREK ÉRDEKELTSÉGE. A vállalatvezetők érdekeltebbek lennének a tőzsdei megjelenésben, ha csökkentenék a vezetői részvényopciók 40 százalékos elvonási kulcsát.
KOCKÁZ ATITŐKE- AL APOK SZ ABÁLYOZÁS A. Újra kell gondolni a kockázatitőke-alapokról elfogadott, ám a gyakorlatban szinte nem alkalmazott törvényt, hiszen nyugaton ezek a társaságok “viszik” tőzsdére a legtöbb induló vállalkozást.
CÉGEK CSÁBÍTÁS A. A Széchenyi-terv keretein belül támogassák a cégek parkettre jutását. A tőzsdén jegyzett társaságok a minél magasabb profit kimutatásában érdekeltek, így növekvő adóbevételekkel “fizetnék” vissza a támogatást.
PROP AG AND A. Kérték az Országimázs Központot, hogy támogassa a BÉT road show-it, amelyek az egész magyar gazdaságot bemutatják.
MEGT AK ARÍTÁSOK. Javasolták a magán-nyugdíjpénztárak megerősítését, hiszen ezek az intézmények juttatják vissza a megtakarításokat a tőkepiacra.
OKT ATÁS. Kérték a kormányt, hogy működjön együtt a tőkepiachoz kapcsolódó oktatásban, mivel a magyar megtakarítások elavult szerkezetének egyik fő oka az alacsony színvonalú pénzügyi kultúra.
VESZÉLYEK. A Graboplast nem az egyetlen vállalat, amelynek részvényeire az utóbbi hónapokban a tőzsdei kivezetést előrevetítő nyilvános vételi ajánlatot tettek. Három további, a tőzsde életében ugyan nem ennyire fontos szerepet betöltő cég – az Ibusz, az Aranypók és az Eravis – közgyűlése már döntött is a kivonulásról. Leisztinger Tamás, az Arago – az Eravis fő tulajdonosának – elnöke azzal indokolta cége döntését, hogy még a tőkepiac megfelelő működése mellett sem volna igazán érdemes a stratégiai befektető által több mint 50 százalékban tulajdonolt Eravist a parketten tartani. Véleménye szerint a stratégiai befektetők helyzetét az értékpapírtörvény legutóbbi módosítása oly mértékig megnehezítette, hogy a hasonló cégek börzén tartása értelmetlenné vált. A fentiekkel egybecsengő okokra hivatkozik Gálpál Zoltán, az Ibusz vezérigazgatója is, mondván: társaságának tőzsdei árfolyama nem tükrözi a gazdasági eredményeket és a valós értéket.
A börzén lévő cégek meghatározó tulajdonosai egyéb veszéllyel is számolnak: ahol ez a kör nincs abszolút többségben, az a vállalat az alacsony árfolyam mellett könnyen ellenséges felvásárlás célpontjává válhat. Mivel ugyanezen okból évek óta egyetlen új kibocsátó sem jelent meg a pesti tőzsdén, a BÉT-en jegyzett társaságok száma 1998 óta folyamatosan csökken.
Ez motiválhatta Varga Mihály pénzügyminiszter múlt heti felvetését is, miszerint a budapesti, a prágai és a varsói tőzsdének egyesülnie kellene. A javaslatot “magánemberként” támogatja Járai Zsigmond, a BÉT 11 évvel ezelőtti reinkarnálódása körül bábáskodó mostani jegybankelnök is, kijelentve, hogy “a kis helyi tőzsdék korszaka lassan lejár”. A kormányzati érdekeket (is) különösen sértheti, hogy a fenti cégek éppen azt a nemzeti tulajdonban lévő, középvállalati kört képviselik, amelyet az állam – mint azt a hivatalos gazdaságpolitika fennen hangoztatja – kiemelten támogat. Igaz ez még akkor is, ha a tőzsdéről most távozó cégek vezetőinek némelyikével személy szerint nem szimpatizál a jelenlegi kormányzat. A belföldi megtakarítások gyarapodását ugyanis semmi sem szolgálhatja jobban, mint a magyar középvállalatok növekedése. Ennek belátásához persze azt is tudni kell, hogy új kibocsátók forrásbevonás igényével csak akkor jelennek meg a tőzsdén, ha az ott lévő cégek már legalább egyszer jócskán felértékelődtek, s a múltbeli tapasztalatok kedvezőek. Tény, hogy ennek az “első felértékelődésnek” a legnagyobb nyertesei a leginnovatívabb befektetők, illetve a spekulánsok. A populista retorikával nehezen “eladható” intézmény azonban olyan átlátható rendszert eredményez, amely biztosíthatná a magyar középvállalatok fejlődéséhez szükséges forrásokat.
EGYEZTETÉS. “A pénzügyminiszter javaslatának egyik hibája, hogy a bejelentést megelőzően nem folyt semmilyen egyeztetés a tőzsde szakembereivel, holott nem állami, hanem magántulajdonban lévő intézményről van szó” – hívja fel a figyelmet Jaksity György, a tőzsdetanács tagja, a ConCorde Értékpapír Rt. elnök-vezérigazgatója.
Jaksity szerint a tőzsde működésének normalizálódásához több befektetőre és kibocsátóra lenne szükség, a jelenlegi árszint azonban enyhén szólva nem vonzó a tőkebevonáshoz, a kibocsátók ezért kerülik el a tőzsdét.
Orvosolhatja-e a problémát a három közép-európai tőzsde fúziója? – teszi fel a kérdést Simor András, az intézmény elnöke. A budapesti és a prágai értékpapírpiac együttes forgalma ma annál is jóval kisebb, mint amekkorát a BÉT 2000 elején egymaga produkált. Simor András szerint – minthogy a magyar részvények iránti érdeklődés Londonban is visszaesett – a börzei forgalom és az árak zuhanásának okai igen összetettek. Az egyik fő indok, hogy a világgazdaság egészének teljesítménye gyengül, ami nemzetközi szinten érezteti hatását a tőzsdéken – így jóval kevesebb pénz jelenik meg a BÉT-hez hasonló fejlődő piacokon is. De a magyar papírok népszerűségének lanyhulásában az is szerepet játszik, hogy a kormány prioritási listáján a tőzsde hátrasorolódott, a gazdaságpolitikai döntéseknél a tőkepiaci hatásokat nem mérlegelték. Ez utóbbi problémára pedig a tőzsdék egyesítése végképp nem hoz megoldást. A közép-európai börzék együttműködésének indoka az azonos külföldi befektetői kör lehet. Ezt is szem előtt tartva, a BÉT már hónapokkal ezelőtt javaslatot tett a kormánynak olyan intézkedésekre, amelyek segítenék a tőkepiac fejlődését, a megtakarítási szerkezet modernizálását. “E felvetésre azonban mind a mai napig nem reagált a Gazdasági Minisztérium” – tájékoztat Simor András.
A tőzsde elnöke az egyesítéssel kapcsolatban fontosnak tartotta kifejteni: A BÉT jó kapcsolatokat tart fenn ugyan a térségbeli két jelentős társintézménnyel – a prágaival és a varsóival -, a szorosabb együttműködésre irányuló kezdeményezéseikre azonban mindeddig nem kaptak választ.
KIÚTKERESÉS. A régió legnagyobb forgalmú tőzsdéje az állami tulajdonban lévő varsói – a magyarországihoz képest jóval nagyobb belföldi befektetői körrel és több kibocsátóval – nincs rászorulva a közép-európai együtt haladásra, ráadásul a Párizs és Helsinki által vezetett balti együttműködés irányában is tájékozódik. A BÉT-hez hasonlóan szintén magántulajdonban lévő prágai tőzsde az utóbbi években a Budapesten is ismert problémákkal küzd, így nyitottabbá vált a közös kiútkeresésre.
Egy esetleges szorosabb kapcsolat azonban megkívánja a kereskedést lebonyolító szoftver rendszer, a kereskedési szabályzat és a jogszabályi háttér egységesítését. Az előző kérdés a tőzsde közgyűlésének hatáskörébe tartozik, így a tulajdonosok viszonylag rövid idő alatt dönthetnek. “A jogszabályi háttér átalakítása azonban már sokkal hoszszabb időt vesz igénybe – figyelmeztet Simor András -, hiszen a honi értékpapírtörvény módosítása is évekbe tellett.” Némileg eltér ettől Jaksity György véleménye, aki szerint a BÉT, ha megfelelő partnert talál, akár egy éven belül meg tudja hozni a szükséges döntéseket, hiszen például a párizsi tőzsdéhez és kereskedési rendszerhez történő csatlakozáshoz csak kisebb technikai beavatkozás szükséges.
Abban azonban mindkét szakember egyetért, hogy a mai tőkepiac feltámadásához mindenekelőtt a hazai megtakarításokat támogató, azok szerkezetét átalakító gazdaságpolitikai döntésekre van szükség.
