Gazdaság

Interjú Baranyay Lászlóval – Más a stratégia, más az üzlet

Külső szemlélők számára is átlátható gazdálkodást ígér a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) új elnök-vezérigazgatója.

A kívülállóknak az MFB fekete doboznak tűnik. Várható-e, hogy áttekinthetőbb lesz a bank tevékenysége?

Interjú Baranyay Lászlóval – Más a stratégia, más az üzlet 1– Eddig is erre törekedtünk. Azt hiszem, a tulajdonos állam és a felügyelet képviselői számára eddig is áttekinthető volt a működésünk. Talán nem mindenki számára tűnhetett így, mi azonban azon voltunk és leszünk, hogy a bankban lezajló folyamatokról, a meghozott döntésekről mindenkit megfelelően tájékoztassunk. De a gazdaságfilozófiai kérdések, a kormánypolitikával kapcsolatos viták nem a bank keretei közé tartoznak.

– Értjük, Ön a bankot képviseli. De a nyilvánosság úgy élheti ezt meg, hogy szétaprózzák az állami feladatokat, más felel a végrehajtásért és megint más a finanszírozásért. Ez kusza helyzet.

– Nem osztom ezt a véleményt. Vegyük példának a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési programot. Az építtető az MFB döntő többségű tulajdonában álló Nemzeti Autópálya (NA) Rt., amely megkötötte a kivitelezési szerződéseket a Magyar Autópályaépítő Konzorciummal, illetve az ezeket alkotó három társasággal. Részletesen rögzítettük, melyik szakaszon hány kilométert építenek, illetve újítanak fel, milyen műtárgyak lesznek benne, ezek külön-külön menynyibe kerülnek, és amikor a munkát a mérnökök visszaigazolják – két független mérnökiroda működik ebben közre -, akkor az öt százalék végteljesítéshez kötött visszatartás mellett kifizetik a számlákat. Ez jól átlátható folyamat.

– Hogyan finanszírozzák az autópálya-építést?

– Ez sem titok. Az MFB egyrészt 2001-ben és 2002-ben 27-27 milliárd forinttal megemeli az NA Rt. tőkéjét. Hozzájutott a cég egy rövid távú, egyéves kölcsönhöz is, amely mögé a bank beállt garanciával, és nem volt arra szükség, hogy viszontgarantálja az állam. Most készítjük elő a harmadik finanszírozási akciót: a 2001-2002. évi három nagy projekthez – az M3-as, az M7-es fejlesztéshez, a szekszárdi gyorsforgalmi út és híd építéséhez -, valamint a további előkészítő munkálatokhoz a financiális forrásokat hitelből teremtjük elő. Erre szerveződik egy konzorcium három hazai bank részvételével, amely 180 milliárd forint értékben – 120 milliárd hazai pénzben, 60 milliárd devizában – kölcsönt nyújt. Ezt az NA Rt. veszi fel, és az MFB garantálja.

– Korábban kisebb összegekről volt szó.

Az új vezérigazgatóHivatalosan a hét elejétől vezérigazgató az MFB-ben Baranyay László, az eddigi általános vezérigazgató-helyettes, aki Búza Évát váltotta fel a bank élén. Baranyay 1979-ben szerzett közgazdász-tanári diplomát, több felsőoktatási intézményben makroökonómiát és pénzügyi ismereteket tanított, majd 1989-től a Magyar Tudományos Akadémia titkárságán dolgozott. A bank jogelődjénél, az MBFB-nél 1993 júniusában helyezkedett el. 1995-ben a kanadai Acadia Universityn posztgraduális képzésen vett részt. 1999-től a bank tulajdonába került Magyar Követeléskezelő Rt., majd a Konzumbank Rt. igazgatóságának is tagja.

– Elképzelhető, hogy a 2001-2002. évi finanszírozásban nagyobb összeg szerepel, mint amivel esetleg korábban számoltak. Az összegek realitása a teljesítéstől függ. A munkálatok később kezdődtek, a téli időszak, az árvíz, az esőzések hátráltatták az M3-ason a földmunkákhoz való fölvonulást, azóta viszont sokkal erőteljesebb ütemezésben dolgoznak, és így történik az M7-esnél is. Azt is tudni kell, hogy az a 234 milliárdos forrás, amelyet tőke- és hitelágon együttvéve biztosítunk, a három nagy projekten túl a további építkezések előkészítő munkáit is fedezi. Augusztus 7-én a kormány mezőkövesdi kihelyezett ülésén úgy döntött, hogy a tízéves gyorsforgalmi útépítési programot 15 évre kell kibővíteni. Újabb szakaszok kerülnek terítékre: az M0 körgyűrű megerősítése, bővítése és továbbépítése, valamint több más várost – például Nyíregyházát, Miskolcot – elkerülő utak építése.

– Az MFB kétféle tevékenységéről beszélnek: az állam mint tulajdonos megbízásából ellátott “stratégiai” feladatokról, valamint a saját kockázatra végzett “üzleti” tevékenységről. Külön-külön tartják nyilván ezeket? Netán külön divíziókba is szervezik?

– A monitoring rendszerünkben külön-külön megjelennek, de a belső szervezetünkben nincs ilyen felosztás. A banknak korábban nagyon sokféle tevékenysége volt, ezek között nem egy veszteséget termelt. Állandóan konfliktusok származtak ebből, és a tulajdonos is érezte, hogy itt egy sajátos kettősség van. Világossá kellett tenni, melyik az a tevékenység, amelyet a bank saját megfontolása alapján, saját üzleti kockázatára vállal, és így elvárható, hogy jövedelmező is legyen, és melyik az, amelynek közvetlen haszna nem a banknál jelentkezik.

– Az MFB-ről szóló törvény szerint az állam kezességet vállal a bank forrásbevonásaira. Szétválik ebből a szempontból a stratégiai és az üzleti tevékenységük?

– Természetesen. A forrásainknak csak egy része állami garanciális forrás. Most is van körülbelül 500 millió dollárnyi forrásunk, amit konzorciális hitelként vettünk föl különböző időszakokban, és nincs mögöttük állami garancia. Ezeket üzleti alapon kell kihiteleznünk.

– Jól értjük-e: azért tesznek különbséget stratégiai és üzleti tevékenység között, hogy ha forrásbevonásra kerül sor, adott esetben állami garanciát kérhessenek?

– Az összefüggés fordított: ha azt mondja a tulajdonos, hogy stratégiai feladatról van szó, és meg kell oldani, de nekünk nincs rá forrásunk, akkor mondhatjuk azt, hogy új forrás kell, és amögé kérünk állami garanciát.

– Hogyan kapják a megbízásokat, és konkrétan mely feladatok tartoznak bele ebbe a körbe?

– A tulajdonosi jogokat gyakorló kancelláriaminiszter alapítói határozattal utasít egy-egy feladatra. Stratégiai tevékenység például a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését szolgáló program, a Malévnek biztosított 20 milliárdos hitelkeret, a külső szövetkezeti üzletrészek felvásárlásával foglalkozó társaság létrehozása, a 12 mezőgazdasági társaság átvétele, privatizációja, a Magyar Postával együtt a Tetra készenléti rendszert üzemeltető részvénytársaság létrehozása, a Limpex reorganizációja, átalakítása, a hozzá tartozó konzervgyárak értékesítése. Ilyennek tekintjük az egyébként eredményesen működő Konzumbankot is, hiszen 1995-ben, az akkori pénzügyminiszter delegálta ide, konszolidációs célból, és most jutottunk el oda, hogy talán sikerül privatizációval, az EU versenyszabályait betartva, az MFB portfóliójából kiemelni. Stratégiai feladatot adnak azok a társaságok is, amelyek portfóliócserével vagy vásárlás útján kerültek ide az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-től, és folyamatos működtetésüket kell valamilyen formában biztosítani.

– Ha a zárszámadást elfogadja a parlament, a költségvetés akár 480 milliárd forint kezességet is vállalhat az MFB forrásainak visszafizetésére. Ezen felül 300 milliárdra rúghat az a kezesség, amelyet az állam az Önök garanciavállalásai mögé állíthat. Miért van erre szükség?

– Kifejezetten az autópálya-építés finanszírozása kapcsán. A Nemzeti Autópálya Rt. 180 milliárd forint hitelt fog fölveni, és amikor ezt garantáljuk, voltaképpen megelőlegezzük az állami kezességvállalást.

– A külső üzletrészek visszavásárlása nincs benne ebben a viszontgarantálható keretben?

– Egyelőre csak az MFB Üzletész-hasznosító Kft. létrehozásával kapcsolatos döntés született meg. Elképzeléseink szerint a júniusi eurókötvény-kibocsátásból kellene finanszírozni, de ez esetben meg kell oldani a forintra váltással kapcsolatos árfolyam-garancia problémáját.

– A költségvetésből 12,69 milliárdot kaptak a külső üzletrészek felvásárlására, ez azonban a hírek szerint könnyen kevés lehet.

– Meglátjuk. Egyelőre annyit tudok, hogy szeptember 20-a és 28-a között 180 millió forintot kell kifizetnünk.

– A 12,69 milliárdot már megkapták a költségvetésből, tőkeemelés formájában?

– Megkaptuk. Ha ezt nem kellene erre a célra felhasználnunk, amit nem hiszek, akkor is el fogunk vele számolni. Több olyan feladatot kaptunk, amelyhez nem kapcsolódik tőkeemelés. Bankunknak évente egyszer kell beszámolót készítenie, és ekkor a kormány mérlegeli, jól használtuk-e föl a tőkeemelést.

– Mire kellett a júniusi, 450 millió eurós kötvénykibocsátás?

– Valójában 445 millió euró forráshoz jutottunk, mert a lebonyolításért egyszeri díj formájában fizetnünk kellett. Átszámítva ez mintegy 110 milliárd forint. Ebből különítjük el a Malév részére megállapított devizahitelkeret egy részét; emellett – konzorcium tagjaként – jelentős finanszírozóivá váltunk a Dunaferr különböző fejlesztéseinek, s most vizsgáljuk, hogy a további fejlesztésekhez milyen források szükségesek. Gondolkodunk bizonyos postai fejlesztésekről is, amelyek devizát igényelnek. A forrás egy része a diákhitel finanszírozását szolgálhatja. Ha ezt összeadom, nagyjából el is költöttem a 110 milliárdot.

– Miből finanszírozzák a Mol Rt. gázüzletágának esetleges átvételét?

– Az MFB finanszírozási képessége igen jelentős mértékű. Mindenekelőtt azonban át kell világítani az eladásra felkínált üzletágat. Csak ezután fogalmazható meg az a kérdés, hogy meg akarjuk-e venni, mennyiért és miből.

– Igaz-e, hogy ajánlatot tettek a Népszabadság megvételére?

– Kategorikusan kijelentem: nem tettünk ajánlatot.

– Milyen feladat hárul Önökre az ÁPV Rt. tervezett megszüntetése nyomán?

– Nem tudom, mikor fogják az ÁPV Rt.-t megszüntetni, kormánydöntés erről még nincs. Egy korábbi határozat szerint ha az állami körben keletkezett követeléseket az ÁPV Rt. egyik jogutód szervezetének kell ellátnia, akkor ennek bázisát a százszázalékos MFB-tulajdonban lévő Magyar Követeléskezelő Rt. adja. Ez tőkeerős cég, jelentős profitot mutatott fel, az első félévben az adózás előtti eredménye közel 1 milliárd forint volt.

– És a bank? A tavalyi négymilliárdos mínusz után az idén is veszteséges lesz?

– Nehéz kérdés. Az első nyolc hónapban a bank nem volt veszteséges, bár az üzleti tervünk szerint annak kellett volna lennie. Az év végéig még nagyon sok feladatot kell ellátnunk, ezek között vannak igen nagy volumenűek is, ha belegondolok a külső üzletrész-felvásárlásba vagy a 12 agrártársaság több mint 10 milliárdos számviteli hatást eredményező mozgásába, akkor az év végi eredmény egyelőre megjósolhatatlannak látszik. Természetesen kívánatos lenne a nyereség, hisz azt mutatná, hogy a stratégiai feladataink mellett is tudtunk javulni hatékonyságban.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik