Gazdaság

Rudnay János

Kitüntetést kapott augusztus 20-án Rudnay János, a Reemtsma vezérigazgatója. Azonban nem emiatt mondja, hogy szükség van egy nagy nemzeti ünnepre.

Két hónapja, a reklámtörvény módosításának következtében, a dohányipar nem reklámozhatja termékeit. Látja már ennek a következményeit?

Rudnay János 1– Egyelőre plakátokon még lehet reklámozni a dohánytermékeket, július elsejével a nyomtatott sajtóból kerültek ki hirdetéseink. E rövid idő alatt még nem tudtuk felmérni a korlátozás hatásait, de az már régóta világos, hogy legkésőbb jövőre más módszerrel kell megszólítanunk fogyasztóinkat. A reklámtörvény egyetlen lehetőséget hagy szabadon a kommunikáció számára: az eladási helyeken kell a számunkra fontos információkat eljuttatnunk a dohányosokhoz. Mert kommunikálnunk továbbra is kell velük.

– A dohánylobbit hagyományosan az erősek közé sorolják, a reklámtörvény esetében mégsem tudtak sokat tenni. Érzékeli, hogy a választások közeledtével a gazdaság érdekei helyett inkább a választók hangulatát tartja szem előtt a kormány?

– Magyarországon most a negyedik választásra készülnek 1990 óta. Ez a stabil belpolitikai helyzet jó a gazdaság számára is, mert kiszámíthatóságot jelent, amit igényelnek a vállalkozások. Nagyon remélem, hogy a most kezdődő kampányban nem áldoznak fel túl sokat abból, amit a gazdaság az elmúlt évtizedben elért. Ez azért is veszélyes lenne, mert az egyre romló nemzetközi konjunktúra közepette óriási előny Magyarország számára, hogy komoly növekedésről tud beszámolni. Ám ha a politika nem figyel, ezt az előnyt pillanatok alatt el lehet veszíteni.

– Ha már a nemzetközi gazdasági helyzetet említi: recesszió van, vagy csak stagnálás?

– E kérdésben a világ vezető közgazdászainak is megoszlik a véleménye. Nekem úgy tűnik, hogy az utóbbi időben nőtt a pesszimisták tábora. Magyarország kis, nyitott gazdaság, ezért esetében nem lényeges, hogy mínusz 0,5, vagy plusz 0,5 százalék a GDP-növekedés az Egyesült Államokban. Itt akkor is nagyon oda kell figyelni, ha szárnyalnak a fejlett országok, mert a nemzetközi trendek ellenére is komoly bajok adódhatnak. Viszont fegyelmezett gazdaságpolitikával a nehéz időszakokban is meg lehet teremteni a növekedés feltételeit.

– Ezt komolyan gondolja? A világ száz vezető gazdasági hatalma közül alig egy tucat ország, a többség vállalat. Sokan éppen azt vetik a multik szemére, hogy a nemzetállamok érdekei ellenében működnek.

– Sem egyetlen állam, sem pedig egyetlen multi nem tudja a világkonjunktúrát befolyásolni. Tény, hogy a multik azért vonulnak egyik országból a másikba, mert kedvezőbbnek ítélik ott a lehetőségeket. Ebben azonban a kormányok nem ellenségeik, hanem partnereik, mert a nemzetközi nagyvállalatok beruházásai révén tudják egyik elsődleges céljukat, a lakosság életszínvonalának növelését megvalósítani. Gondoljon csak a BMW új gyárának a kiválasztására: a keletnémet helyszín megjelölése nem volt más, mint tiszta politika. E kérdésben kölcsönhatásokról kell beszélni.

– Mit szól ahhoz, hogy jövőre a miniszterelnök szerint 50 ezer forint felett lesz a legalacsonyabb magyar bér?

– Erre a kérdésre nincs rálátásom, mert az általam vezetett cégnél mindenki jóval többet keres az említett összegnél. Ha a kormány a közalkalmazottaknál szükségesnek látja ezt a szintet, s ehhez megvan a forrása, csak helyeselni tudom a béremelést. A gazdaság szereplőinek viszont maguknak kellene megállapodni ebben a kérdésben. Nem tudom azonban elképzelni, hogy a munkáltatók hagynák, hogy a jövedelemolló túlságosan szétnyíljon és versenyképtelenekké váljanak a munkaerőpiacon. Hagyni kellene őket felelősen dönteni.

– Augusztus 20-án állami kitüntetést kapott. Sokan drágállották a felhajtást, mi a véleménye a nagyszabású ünnepségekről?

– Biztos vagyok abban, hogy Magyarország nem nélkülözhet egy olyan ünnepnapot, amely az évezredes önállóságra és a gazdag hagyományokra emlékeztet. Ha az ország Európához akar csatlakozni, akkor egyszerre van szükség nyitottságra, európaiságra – e téren látok némi lemaradást -, valamint nemzeti kultúrára és öntudatra.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik