A Gönczi és Fia Kft. tulajdonosai – Teli tartállyal

Ifjabb Gönczi Imre még javában a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karán tanult, amikor közös kft.-t alapított édesapjával. A már a hetvenes évek elejétől kisiparosként dolgozó idősebb Gönczi aztán az egyetem elvégzése után feltette a fiának a “nagy kérdést”: akar-e az egyébként egyre inkább prosperáló cégben megmaradni, vagy önállósítja magát, s mint gépészmérnök a saját útját járja? A fiú az előbbi mellett döntött, s ezt ma sem bánja, bár akkor a családban ezzel az elhatározásával nem okozott osztatlan sikert. Az édesanyja ugyanis – látván, hogy férje milyen sokat dolgozott életében – aggódott egyetlen fiáért, nem akarta, hogy hasonlóan leterhelje magát. Még próbaidőt is kikötöttek, hogy annak letelte után kelljen csak végleg eldöntenie, “nyakába veszi-e” az apja által elindított vállalkozást, vagy harag nélkül elválnak.

LAKATOSKÉNT KEZDTE. “Rázúdítottam mindent, csak a háttérből figyeltem. Nagyon jól végzi a munkát, mindinkább leveszi a vállamról a terheket” – nyilatkozik fiáról elégedettséggel az egyébként igencsak maximalista idősebb Gönczi. A közös cégük 1991-es indulásakor még alig néhány millió forint árbevételű társaság mára 5 vállalkozásból álló, milliárdos árbevételű cégcsoporttá fejlődött. De az ifjabb Gönczi is úgy érzi, helyesen döntött a családi vállalkozás mellett, s arra törekszik, hogy legalább olyan sikeres üzletember legyen, mint az apja. S úgy tűnik, a fiatal gépészmérnök képességeit nemcsak családon belül ismerik el. Egy német multinacionális társaság nemrégiben átvilágította a céget – amelyet a családi alapokon nyugvó nagyvállalkozás kategóriába sorolt -, és arra a megállapításra jutott, hogy az utódlás kérdése szakmailag is megoldott.

A lakatosi végzettséggel rendelkező idősebb Gönczi Imre harmincas éveinek derekán döntött úgy, hogy az akkoriban elismert alkalmazotti lét helyett inkább kisiparosként próbál megélni. Voltak is emiatt kellemetlen pillanatai a fiának – még a nyolcvanas években is, a gimnáziumi tanulmányai alatt – lévén, hogy az osztályfőnöke, aki egyben a XII. kerületi párttitkár is volt, “osztályidegenként” kezelte. A kezdetektől tartály- és acélszerkezet-gyártással foglalkozó kisiparos 1992-ig Budapesten tevékenykedett, de a kft. megalakulását követően rövidesen kinőtték a fővárosi üzemet. Ráadásul jobban is tudtak vidéken érvényesülni, hiszen a munkaerő olcsóbb volt. Ezért 1992-ben Kunhegyesen megvettek egy üzemet, ahová letelepítették a gyártást, majd 1995-ben szert tettek még egy másik egységre.

Apa és fia leginkább arra büszke, hogy a tíz-éves fennállását éppen a napokban ünneplő közös vállalkozásuk a magyar tartálygyártás és a hozzá kapcsolódó szolgáltatások terén piacvezető. Legnagyobb előnyüknek – a versenyképes piaci ár mellett – rugalmasságukat, gyorsaságukat tekintik. Ha kell, akár 24 órát is képesek egyhuzamban dolgozni, de a napi 12-14 óra szinte általános, ezért is mondják, hogy a strapabírás mindkét Gönczi alaptulajdonsága. A megbízhatóság, a pontosság szintén alapkövetelmény ezen a piacon, hiszen – mint mondják – ezek hiányában ma már nem lehet megrendelőt találni. Munkájuk minőségét mindig is fontosnak tartották: termékeik nyugat-európai színvonalon készülnek, a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak is megfelelnek, cégeik több európai és tengerentúli minőségtanúsítvánnyal is rendelkeznek. Mindezt megerősíti Barkó Zoltán, a Shell Gas Hungary Rt. értékesítési műszaki vezetője: “A megrendeléseinknek mindig határidőre, magas színvonalon tesznek eleget, elérhetőek és kitűnő kapcsolatokkal rendelkeznek. Minden feltétel adott, hogy a vevő úgy érezze magát, körülötte forog a világ” – mondja elismerően a Gönczi és Fia Kft. két tulajdonosáról.

A következő évek legnagyobb feladatának azt tartják, hogy hazai piaci pozíciókat és elért minőséget átültessék Közép- és Kelet-Európa más országaira is. Ennek első lépéseként megnyerték az OMV-nek a régióra kiírt beszállítói projektjét. A Shell Gas Hungary Rt. pedig a négyéves üzleti kapcsolat kedvező tapasztalatai alapján támogatja a Gönczi és Fia Kft.-t abban, hogy a világ félszáz országában jelen lévő Shell központi beszerzési tenderén is induljon.

BIRKAPÖRKÖLT. Sem az idősebb, sem a fiatalabb Gönczi nem ideges típus; mint mondják, minden vállalkozásnál adódnak problémák, emiatt azonban nem szabad “bepánikolni”. Az a legrosszabb, ha egy lejtmenet esetén elkeserednek a cégvezetők, akkor már semmi sem menti meg a vállalkozást a csődtől. Az ő kft.-jük is volt már nehéz anyagi helyzetben, de kilábaltak. Olyan eset viszont még nem fordult elő eddig velük, hogy ne tudták volna, miként lehet felfelé menni, kijutni a kellemetlen helyzetből. S a cég 10 év alatt szépen gyarapodott, ráadásul külső forrás nélkül. “Még sohasem kényszerültünk arra, hogy banki hitelt üzleti alapon felvegyünk” – mondja büszkén az apa. A fejlődéshez viszont rengeteg pénz kellett; külső forrás híján saját fogyasztásukat tartották keretek között, hogy a haszon nagy részét visszaforgathassák a vállalkozásukba. A gyártás igen költséges folyamat, nem véletlen, hogy ma mindenki sokkal inkább kereskedni akar, nem szívesen vág bele a termelésbe, különösen nem, ha nehéziparról van szó. “A gyártáshoz drága gépek kellenek, amelyek megvételén viszont nem szabad gondolkozni, hiszen aki először lép, második már soha nem lehet” – mondja az idősebb Gönczi.

Mivel eddig szinte minden pénzüket a cégbe kellett invesztálniuk, ma sem élnek luxuskörülmények között, minden vagyonuk a családi vállalkozásban van, de ennek inkább az előnyeit élvezik. “Néha ugyan keményen meg kell küzdenem az apámmal, de ez mégis könnyebben megy, mint egy idegennel” – állítja a fiatalabb Gönczi, aki egyébként a családi cég egyetlen terhének azt látja, hogy a magánéletben is gyakran téma az üzlet. “A cégcsoport családias jellegét erősíti a minden év végén a kunhegyesi üzemben megtartott birkapörkölt vacsora is” – mondja Bea Zsolt gazdasági igazgató. Ekkor Gönczi mama felügyelete mellett készül az étel, s lehetőség van a segédmunkástól a gyárigazgatóig mindenkivel személyesen találkozni.

CSOPORTSZINTEN. A Gönczi és Fia Kft. alaptevékenysége ma is benzin-, gáz- és légtartályok, nyomástartó edények és acélszerkezetek gyártása, azok helyszíni telepítése és építése benzinkutakhoz, üzemanyag-szállító autókhoz. Ma már a kft. a gyártás mellett tervezéssel, javítással, karbantartással is foglalkozik. A csoporthoz még további négy vállalkozás tartozik. Az egyik benzinkutakhoz gázkutak építését, javítását végzi, a másik nyomástartó berendezések műszaki tervezésével és projektmenedzsmenttel foglalkozik, a harmadik tevékenységi köre gáz- és olajipari berendezések felügyelete, időszakos vizsgálata, hibaelhárítás. A negyediket, egy olasz-magyar vegyes vállalatot, a világ egyik legnagyobb autógáztartály-gyártójával 1999-ben hoztak létre. A cégcsoport mintegy 250 alkalmazottat foglalkoztat, s tavaly a nettó árbevétele már meghaladta az egymilliárd forintot. Így aztán nem csoda, hogy a PB-gáztartályok gyártásában a Gönczi és Fia Kft. piacvezető, állításuk szerint részesedésük meghaladja a 80 százalékot. A hibaelhárítással foglalkozó, országos lefedettségű vállalkozásuk üzleti partnerei között ott vannak a legnagyobb multik is.

A télen felborult egy nagy gázszállító kamion, még a tűzoltók sem mertek hozzányúlni, nehogy felrobbanjon. A Göncziéknél foglalkoztatott szakembereknek azonban sikerült a problémát megoldaniuk. A vállalkozás ellátna ezzel a szolgáltatással több nagyobb céget is, azok közül azonban – mint ifjabb Gönczi hangsúlyozza – még nem mindegyik ismerte fel, hogy mennyire fontos lenne a gáz- és olajipari berendezések felügyelete, időszakos vizsgálata. “Csak nehogy tragédia történjen, mert akkor már késő lesz” – hangzik a figyelmeztetés.