A iromák a rendszerváltás legnagyobb vesztesei. Véleménye szerint milyen irányban változott a cigány társadalom helyzete az utóbbi években?
– Rosszabbodott, abból a szempontból, hogy a cigányokkal szembeni előítéletes viselkedés soha nem látott méreteket öltött. Az előítéletes kijelentések szabad utat kaptak: vezető politikusok – miniszterek, és sajnálatos módon maga a miniszterelnök is – tesznek hetente olyan megjegyzéseket, amelyek megerősítik a cigányokkal szembeni előítéleteket. Például amikor azt találják mondani, hogy a cigányok tanuljanak többet… Minthogyha komolyan gondolnák, hogy annak a gyereknek, aki cigánytelepen él, csak a személyes erőfeszítésére lenne szükség ahhoz, hogy angol-francia szakon egyetemet végzett tanár legyen… Ha a politika felső szintjéről, a parlamentből érkeznek ilyen kijelentések, akkor ezek felszabadítanak egy gátat, s a tettekben megnyilvánuló diszkriminációnak nyitnak szabad utat.
– Milyen pozitív változást észlelt az elmúlt időszakhoz képest?
– A romák egyre inkább tisztában vannak a saját helyzetükkel, s azokkal az okokkal is, amelyek ehhez a helyzethez vezettek. Egyre pontosabban határozzák meg a kivezető út lépéseit is. Vidéki útjaimon egyre több olyan cigány vezetővel találkozom, akik azzal vannak tisztában, hogy hol van a határa az ő saját kompetenciájuknak és felelősségüknek, illetve hol kezdődik a települési önkormányzat, hol a kormányzati szervek, s hol a társadalom nem cigány tagjainak a felelőssége. Tehát már nem elhárítják a felelősséget, hanem egyre pontosabban tudják, mi az, ami rajtuk múlik, és mi az, ami nem.
– Hol van az ő felelősségük határa?
– El tudnak indítani egy iskolakísérletet, egy foglalkoztatási modell programot, be tudják bizonyítani, hogy ezekben az iskolákban a gyerekeik sikeresek, hogy munkára tudják fogni azokat a cigány társaikat, akik az elmúlt években depresszióba estek, mert átélték azt az érzést, hogy fölöslegesek a társadalom számára, de nem tudják ezeket a tapasztalatokat elterjeszteni az ország más területein, de még a saját településükön sem. És ez már nem az ő felelősségük. Hanem azoké, akik a különböző költségvetési és egyéb forrásokról döntenek, akik törvényeket hoznak és törvényeket módosítanak, amelyek elősegíthetik, hogy ezek a folyamatok elinduljanak máshol is. De ha ez nem történik meg – azt is világosan látják -, akkor saját erőfeszítéseik csak az előítéleteket erősítik meg. Ugyanis azt a környezet észreveszi, hogy bizonyos folyamatok, modellprogramok elindultak, ehhez nyilván pénzeket igényeltek, de mégsem következnek be átütő eredmények, amelyeket a többségi társadalom várna tőlük. És ebből nem azt a következtetést vonják le, hogy ennek az az oka, hogy a modellkísérlet a bizonyítási határához érkezett, és innen ezt tovább kellene terjeszteni, hanem azt, hogy lám-lám, mennyi pénzt költöttünk megint a cigányokra, és még sincs semmi eredménye.
– Milyen a cigány közösségek közötti információáramlás?
– A cigány közösségi házakban van internet-hozzáférés, és az interneten a cigány közösségek üzennek egymásnak. Elmondják, mi történt velük az ország egyik végében, és ezt a másik végében félórán belül olvassák. Az egyik nagyon pozitív változást éppen abban látom, hogy a romák megértették, hogy egymástól kell tanulniuk, s hogy van mit tanulniuk egymástól.
– Mi lenne a kiút, mi lenne a megoldás Ön szerint, ami a romák helyzetén javíthatna? Kell-e egyáltalán külön romaprogram?
– Az első és legfontosabb az volna, ha kialakulna az erős politikai akarat, amely megfogalmazná: elfogadhatatlan, hogy ebben az országban ilyen arányban éljenek szegények – olyan makrogazdasági időszakban, amikor lehetne ez ellen tenni. Elfogadhatatlan, hogy a szegénység etnicizálódjon. A szegénységet sokan azonosítják a romák szegénységével. Miközben igaz az, hogy a szegények körében a legszegényebbek és a legkevesebb eséllyel rendelkeznek a cigányok, de nem igaz az, hogy Magyarországon csak a cigányok vannak ilyen helyzetben. Emiatt iszonyú mértékben csökken a szegényekkel, az elesettekkel szembeni szolidaritás.
– Miként lehetne a szükséges politikai akaratot megteremteni?
– A nyugat-európai demokráciákban és az Egyesült Államokban sem azért születtek jó döntések, mert minden egyes döntéshozó annyira szerette a színesbőrűeket, a bevándorlókat, vagy a vendégmunkásokat. Azért születhettek meg ezek a megoldások, mert a politikusok arra a belátásra jutottak, hogy egy jól működő társadalomban konszenzusra, békére van szükség, nem pedig az indulatok felkorbácsolására. Ha ma megnézi az internetes vitákat, láthatja: nemcsak arról van szó, hogy ebben az országban nincs szükség cigányokra, hanem érkeznek olyan levelek is, amelyek a liberális értelmiség képviselőiről is hasonlóképp szólnak. Nem kell félni, pillanatokon belül majd más csoportok is sorra kerülnek…
