Egy kisebb cégen belül rendkívül feszült viszony alakult ki az egyik szakember, valamint a többi munkatárs és a tulajdonos között. A cégnél összeférhetetlennek tartották az illetőt, ugyanakkor elismerték rendkívüli szakértelmét. Emiatt nem akartak megválni tőle, félmegoldásként otthon dolgozott, de a viták nem szűntek meg, s egy veszekedős telefonbeszélgetésben végül a munkaviszony is megszakadt. A baj csak az volt, hogy míg a tulajdonos úgy értelmezte a dolgot, hogy alkalmazottja felmondott, utóbbi szerint őt rúgták ki. Mindkét fél hatalmas összegű kártérítést követelt a másiktól. Mivel továbbra sem voltak képesek szóba állni egymással, közvetítő – mediátor – segítségét kérték. A hármasban lefolytatott beszélgetés során aztán kiderült, mind a cégvezetőnek, mind korábbi alkalmazottjának az volt a legfontosabb, hogy megőrizze jó hírnevét. “Ennek alapján azt az egyezséget kötötték, hogy mindketten lemondanak a kártérítésről, s a továbbiakban nem mondanak rosszat egymásról” – emlékszik egyik ügyükre Wagner János, a Partners Hungary Mediációs Központ munkatársa.
KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK. A fenti történetben a Magyarországon általános gyakorlatnak megfelelően munkaügyi bírósághoz is fordulhattak volna a felek. Ekkor azonban, egy nyilvánvalóan hosszabb eljárás keretében, az érintettek aligha tudták volna elkerülni, hogy a másik rosszat mondjon róluk, tehát pont azt nem érték volna el, ami a számukra a legfontosabb volt.
Amerikában a hatvanas években alakult ki a mediáció, amelynek során megegyezéshez segítik a feleket, egyúttal tehermentesítve a bíróságokat. „Annak idején elsősorban családi ügyekben, válásoknál nyúltak ehhez az alternatív módszerhez, de alkalmazása sok helyen most már az üzleti konfliktusoknál is bevett gyakorlat” – számol be Kovács Éva, a Partners Hungary másik munkatársa. Magyarország most tart ott, ahol a hatvanas években Amerika: inkább a szociális és a civil szféra „vevő” a módszerre. „Az üzleti világban a mediációt jó ötletnek minősítik ugyan, de félnek tőle. A cégvezetők azt tartják kívánatosnak, hogy a vitás ügyeket a vállalati jogász intézze el, márpedig a mediáció során a cég első számú vezetőjének is jelen kell lennie. Azt sem szeretik, hogy a mediátor megismeri az üzleti titkaikat” – összegzi tapasztalatait Wagner János.
A mediáció lépései BEVEZETÉS.
A mediációig vezető út, az előzetes egyeztetések, az ülés megnyitása.
A TÁRGY ALÁS MEGKEZDÉSE. Ebben a szakaszban a felek a mediátornak mondják el, hogy a saját szemszögükből hogyan látják a helyzetet.
AZ ÉRZELMEKTŐL A KONKRÉTUMOK FELÉ. Ebben a szakaszban kezdenek egymással tárgyalni a konfliktus szereplői, tisztázzák alapvető érdekeiket, továbbá azt, hogy a vitás helyzet hogyan érinti őket.
A MÚLTBÓL A JÖVŐ FELÉ. A felek a mindenki számára megfelelő megoldás kidolgozásán munkálkodnak. Az alkalmazott technikák közé tartozik az ötletroham, a rangsorolási szempontok megkeresése, a prioritások felállítása, s ha szükséges, külön is lehet tárgyalni a mediátorral.
A MEGÁLL APODÁS. Elkészítik a végleges, írásbeli megállapodást.
LEZÁRÁS. Annak összefoglalása, hogy a felek mire jutottak és mire juthatnak még.
Forrás: Partners Hungary Alapítvány
A mediáció esetén hasznos, ha a megbeszélésre a konfliktusban érintett valamennyi fél elmegy, s ott van az a felelős vezető is, akinek joga van a megszülető megállapodást aláírni. Jelen van – a szokásoktól függően – egy vagy két mediátor is. Fontos, hogy a felek készek legyenek konfliktusukat tárgyalással rendezni. A beszélgetés során megpróbálják feltárni a valós érdekeket, ugyanakkor nem firtatják a múltat, azt, hogy ki milyen hibát követett el. Arra koncentrálnak, hogy az adott helyzetből kiindulva mit lehet tenni a rendezésért úgy, hogy mindkét fél jól járjon. Az eljárásnak szigorú szabályai vannak, például, hogy mikor ki beszélhet és mennyit. A mediátor ezeket a kereteket biztosítja. Ő hangsúlyozottan pártatlan szereplő, nem értékel, nem bírál, nem adhat tanácsot sem. A mediátor fejében sokszor már van egy kész megoldás, de nem mondhatja meg mi az, mert szerinte ezt a feleknek kell kimunkálniuk. Végig csak kérdez és segíti, hogy a felek megismerjék egymás szempontjait. Az, hogy a felek maguk egyeznek meg, már csak azért is előnyös, mert így valóban az kerül bele a megállapodásba, ami számukra elfogadható, s ezért általában be is tartják azt: nemzetközi statisztikák szerint a betartás aránya 80-90 százalék. „Egy bírósági ítélet ugyanakkor hiába születik meg, például ha egy cég csődöt jelent, nem lehet kikényszeríteni az ítélet végrehajtását” – mutat rá Kovács Éva.
TÁVLATOK. Nálunk mostanában nő az üzleti világ érdeklődése a mediáció iránt. A módszer elterjedését várhatóan segíti majd, hogy az igazságügyi tárcánál már foglalkoznak a mediáció törvényi kereteinek megteremtésével. A módszer elterjedésének egyelőre az is akadálya, hogy az eljárás nem ismert. A szakemberek, a jogászok már tudnak róla, de a konfliktusba keveredő személyek, cégek nem. Nincs kialakult intézményrendszer sem: míg például Németországban a bíróságok mellett működik mediátor is, akinek a szolgálatát – ha a felekben megvan a hajlandóság – igénybe lehet venni, nálunk egy beadott bírósági kereset következménye aligha lehet mediáció. Amerikában és Angliában mediációs központok dolgoznak, tőlük lehet hivatásos közvetítőt kérni, aki meg is keresi a másik felet, hogy rábírja: per helyett válasszák inkább az alternatív módszert. Arra is van mód, hogy ha egy konfliktus ismertté válik, a mediátor maga ajánlja fel szolgáltatását. Ilyet egyébként már a Partners Hungary is tett: egy településen a helyi tónál működő bezárt strand újbóli megnyitásához ajánlotta fel közreműködését a sokszereplős – lakosok, telektulajdonosok, önkormányzat, horgászegyesület közötti – vitában. A lakosok strandot szerettek volna, de a többiek nem tudtak megállapodni abban, hogy ezt miként lehetne megvalósítani. Bár a mediáció során nem egyeztek meg semmiben, csak addig jutottak el, hogy felvázoltak több lehetőséget, a gondolkodás végül mégsem lett eredménytelen: egy évvel később megnyílt a strand.
