Nem ajánlaná egyetlen ügyfelének sem, hogy akár rövidebb, akár hosszabb távra, osztalékra apellálva vásároljon részvényeket – egybehangzóan így vélekedtek az általunk megkérdezett részvénypiaci szakértők. Annak ellenére érvényes ez az ellenjavallat, hogy az idei tavaszi közgyűlési szezonban is jó pár cég akadt, ahol a menedzsment jelentős összegű osztalék kifizetését javasolja. A tőzsdei árakkal összevetve kalkulált osztalékhozamok alapján sok esetben az állampapíroknál is magasabb nyereséget lehet zsebre tenni. Ilyen tekintetben elsősorban az áramszolgáltatók részvényei járnak elől. Ám az első látásra vonzó vásárlási lehetőség valójában komoly kockázatokat rejt.
SOVÁNY VIGASZ. Az elmúlt egy év részvénypiaci eseményei után aligha lehetnek boldogok a tőzsdei papírok jelenlegi tulajdonosai, hiszen még a leggálánsabban fizető instrumentumok is csak az elszenvedett árfolyamveszteség töredékét hozzák be nyereségrészesedésként (lásd összefoglaló táblázatunkat). Amellett, hogy az osztalékot 20 százalékos forrásadó terheli, azzal is szembe kell nézniük a befektetőknek, hogy a népszerűbb (és egyben biztonságosabb befektetést megtestesítő) részvények – a Mol, a Matáv, az OTP vagy a Richter – fizetnek ugyan osztalékot, de az árfolyammozgásokhoz képest ez az érték elhanyagolható. Ezek az összegek jóformán csak a tőzsdei vásárlási jutalékot fedezik, ráadásul a személyi jövedelemadó bevallásakor újabb adminisztrációs tehertételként jelennek meg. A jól fizető áramszolgáltató-papírok és más kis részvények esetében pedig aránytalanul nagy a vásárlás rizikója – legalább is az osztalék formájában elérhető jövedelemhez képest.
Mindemellett a tőzsdei jövőkép a korábbi évekhez viszonyítva sokkal bizonytalanabbá vált, most elképzelhető az is, hogy a megvásárolt részvény árfolyama hosszú ideig nem emelkedik, esetleg még alacsonyabbra süllyed. Akadnak azonban további kockázatok is. Bakonyi Zoltán, a Német Befektetési Rt. elemzője arra figyelmeztet, hogy ma hosszabb távra nem lehet bizton számítani például az áramszolgáltató papírok után fizetett magas osztalékra. A pár éve nagyvonalúan fizető cégek ugyanis a most, januártól életbe lépő árképzés alapján feltehetően szerényebb profitot fognak termelni 2001-ben, nem is beszélve az önkormányzatok által szorgalmazott “póznaadó” – a villanyoszlopok után szedendő bérleti díj – esetleges további nyereséget csökkentő hatásáról. Mindemellett az áramosok várható osztalékhozamait – az árfolyamkockázat mellett – a meglehetősen csekély tőzsdei forgalom is beárnyékolja. A Démászt leszámítva ugyanis a többi öt áramrészvény sokszor napokig fel sem bukkan a börzén. Mint Bakonyi Zoltán mondja: előfordul, hogy már egy egymillió forintos pakett eladásával is befolyásolni lehet a piaci viszonyokat.
HIÁBA SPEKULÁLNAK. A mértékadó elemzők óva intenek attól is, hogy az osztalékfizetés előtt néhány héttel bevásároljunk a részvényekből, hogy azokat a nyereségrészesedés kifizetése után, osztalékszelvény nélkül, a vételárhoz közeli áron eladjuk. Például a most 10 ezer forintba kerülő Démász 1420 forint osztalékot fizet ki májusban, mégsem érdemes az időponthoz közeledve – kizárólag az 1420 forintnyi nyereség reményében – megvásárolni a papírt, mert a kifizetés napját követően a tőzsdei árfolyam feltehetően éppen ennyit esik, mint amennyi az osztalék. Ez egyben azt is jelenti, hogy akik már rendelkeznek szép osztalékhozammal kecsegető részvényekkel, azoknak is fel kell készülniük rá, hogy miután felvették a nyereségrészesedést, az árfolyam leesik. Schenk Tamás, a ConCorde Értékpapír Rt. elemzője szerint ezért aligha szolgál valódi gyógyírként a kisbefektetőknek a magas szintű osztalék. Mint e szakértő megjegyzi, a hazai piacon továbbra is érvényes az a “szabály”, hogy a befektetők szinte sohasem számítanak osztalékra, a részvényeket kizárólag az árfolyamnyereség reményében vásárolják. Évek múlva talán áttörés következik be ezen a fronton, ám ez ellen hat, hogy a mindeddig biztosan fizető részvények jövőbeli osztalékhozama sem kalkulálható.
ŐSZI REMÉNYEK. A részvények vásárlásánál igazi alternatívaként marad tehát az árfolyamnyereség reménye. A jelenlegi nyomott árakon első pillantásra érdemes vásárolni, ám a szakértők azért továbbra is óvatosságra intenek. “A tőke minden esetben új, izgalmas lehetőségeket keres magának a részvénypiacokon, ám Magyarország ebből a szempontból nem áll jól” – mondja Roger Monson, a londoni Creditanstalt régiónkkal foglalkozó vezető stratégája. Véleménye szerint ugyan remek tőzsdei vállalatokat lehet találni a magyar piacon, s a helyi menedzsmentek megítélése is jó, mégis valami nagyon hiányzik. Ez a valami pedig az újdonság varázsa, a frissen piacra lépő ígéretes vállalatok vonzereje.
Az év második felében jelentős változásokat vár a részvénypiacon Szálkai András, az Erste Befektetési Rt. elemezője. A fellendüléshez szerinte elsősorban az amerikai tőzsdéken kellene hangulatváltozásnak bekövetkeznie, idehaza ezt követően lenne esély gyökeres fordulatra a közel egy éve lefelé tartó kurzusokban. “Talán felkeltené a nemzetközi figyelmet, ha a meghatározó cégek első negyedéves teljesítménye várakozások feletti lenne” – fogalmazza meg reményét Szálkai. Ugyanígy komoly előny származhatna abból, ha végre valamilyen megnyugtató megoldás születne a Mol gázüzletágáról. Szálkai szerint a Mol árfolyama szárnyakat kaphatna, amennyiben döntenének a tavaly 117 milliárd, az idén pedig várhatóan 100 milliárd forint veszteséget termelő üzletág jó áron történő eladásáról. Hosszabb távon viszont kockázatként jelenik meg, hogy a gázpiaci árakat néhány éven belül mégiscsak felszabadítanák. Ezt követően a külön cégbe szervezett gázdivízió igencsak nyereséges társasággá válna.
LANKADÓ FIGYELEM. A többi úgynevezett húzórészvény (Matáv, OTP, Richter) esetében azonban egyelőre hiányoznak az újabb történések, azok a momentumok, amelyek felkelthetnék a jelentősebb tőkeerővel bíró külföldi befektetők érdeklődését. Roger Monson szavaiból kiderül: külföldön sok figyelmet a magyar tőzsdén jegyzett nagyobb cégekre sem fordítanak, s ha fel is merül nagybefektetői körökben az ország neve, akkor is inkább az elmúlt év bizalmat erodáló kormányzati intézkedései kerülnek szóba.
A hatósági gáz- és gyógyszerár-szabályozás kapcsán kialakult bizalmi válságnál is fontosabb azonban a Matávot “fenyegető” piaci liberalizáció közeledte, valamint a vártnál lassabban csökkenő infláció, ami a londoni szakértő szerint elbizonytalanítja a külföldi befektetőket. Javulást hozhat azonban a régió egészében és a magyar piacon is, amennyiben a nemzetközi befektetők kockázattűrő képessége megnő. Erre az év második felében kerülhet sor. Monson álláspontja szerint az amerikai gazdasággal nincsenek alapvető problémák, így a Nasdaq indexe is kilábalhat a gödörből, márpedig az kedvezően hat majd a közép- és kelet-európai térség országaira. Hasonlóan, pozitív jelként lenne értelmezhető az orosz, illetve a török kötvényhozamokban meglévő kockázati prémium csökkenése. Ez ugyanis egyértelmű jelzés lenne a nagybefektetőknek arra, hogy vásárlásokba kezdjenek a térségünkben, lévén az országkockázatok alacsonyabb szintje mellett nagyobb terük nyílik a befektetési alapoknak arra, hogy régiónk piacára belépjenek. Friss tőkéjükkel pedig egy újabb tőzsdei felfutást indíthatnak be.
“A tőzsdei részvényeikben csalódott befektetőknek még a mai magasabb árakon is érdemes új építésű lakásokba fektetni pénzüket” – véli Borics Zoltán, a Mareco Ingatlan Rt. vezérigazgatója. Az elmúlt évek ingatlanár-robbanása ellenére Borics szerint vétek lenne kihagyni az állam által biztosított kedvezményes konstrukciókat. “Azoknak, akik frekventáltabb helyen régebbi építésű lakásokban élnek, most érdemes váltaniuk” – állítja. Az új és a használt lakások közt beszűkült árolló Borics szerint a jövőben újra nyílni fog: a használtak ára feltehetően stagnálni fog, míg az új építésűeké legalább az inflációval együtt nő majd a következő években.
Néhányan azonban figyelmeztetnek arra, hogy az ingatlanbefektetések hosszabb távra kötik le a tőkét, hiszen nem csupán az építés nyúlik el, hanem az esetleges értékesítés is hónapokat vehet igénybe, nem is beszélve a hitelből vásárolt, jelzáloggal terhelt lakásokról. Mi több, egyes szakértők szerint az új lakások ára lényegében csak az inflációval azonos ütemben növekedhet. Természetesen “osztalék jellegű” jövedelem a lakóingatlanok esetén is elérhető, ilyen a bérbeadásból származó bevétel. Borics Zoltán szerint ezen a fronton is áttörés várható, mert ma még hiányzik a bérleti piacról a középkategóriás, 100 és 300 ezer forint közötti bérleti díjért kiadható lakásállomány.
FELÉRTÉKELŐDŐ OSZTALÉK? Az elmúlt években lezajlott hatalmas tőzsdei hossz során a fejlett piacgazdaságokban is alaposan lecsökkent az osztalék szerepe (lásd táblázatunkat), hiszen néhány év leforgása alatt általában megtöbbszöröződtek a részvényárfolyamok. A fejlett országokban a befektetők körében ezzel gyakorlatilag másodlagos kérdéssé vált az, hogy a kimagasló árfolyamnyereséget produkáló részvények fizetnek-e egyáltalán osztalékot. Még inkább így van ez nálunk, ahol a mindössze egy évtizedes múltra visszatekintő tőkepiacon még nem alakult ki igazán a hosszú távon gondolkodó részvényvásárlók tábora. Sajnos az e szempontból legfontosabbnak tartott hazai intézményi befektetők sem mernek részvényeket vásárolni – mutatnak rá a szakemberek. Holott hosszabb, 5-10 éves távon gondolkodva nagyon fontos tényezővé válhat az inflációs rátához közelítő, vagy azt meghaladó magas osztalék. Ki tudja azonban, mennyit kell még várni az efféle gondolkodás itteni meghonosodására, amikor a hosszabb távú állampapírokra is alig akad vásárló.
