A működő tőke be- és kiáramlása – Hullámlovasok

Senki nem veszi fel a telefont a NatSteel Electronic Hungary Kft. kőbányai telephelyén. Igaz, a szingapúri NatSteel már nem is létező cég, egyik konkurense, az amerikai Solectron tőzsdén keresztül felvásárolta a magyarországi telephellyel is rendelkező vállalatot. A tulajdonosváltásnak elvileg nem kellene szükségszerűen befolyásolnia az itteni gyártást, de az új tulajdonosnak már van egy működő, gyakorlatilag a kőbányai üzemmel megegyező profilú üzeme Temesváron. Hivatalosan még nem jelentették be a magyarországi gyártás megszüntetését, de a Munkaügyi Központnak már jelezték, hogy két ütemben megválnak a cég ezer dolgozójától. Hogy mi lesz a kőbányai üzem sorsa, azt egyelőre senki nem tudja.

Arról, hogy miért döntöttek a HP nyomtatóalkatrészek magyarországi gyártásának leállítása mellett, a Solectron nem adott tájékoztatást, bár a régión belüli két gyár ismeretében még a kívülállók számára is logikus lépésnek tűnik, hogy az alacsonyabb munkaerőköltségekkel dolgozó romániai gyárba vigyék a teljes termelést. Ez annál is inkább indokolt, mivel az elektronikai öszszeszerelő munka gyakorlatilag semmifajta szakértelmet nem igényel, a feladatot betanított munkásokkal el tudják végeztetni.

EGY SZŰK KÖR TÁVOZIK.Az eset kísértetiesen hasonlít ahhoz, amikor tavaly augusztusban a Mannesmann VDO AG felszámolta a mintegy 1100 főt foglalkoztató – gépkocsiba szerelhető rádiókat, CD-lejátszókat és magnókat gyártó – sárbogárdi telepét (Figyelő, 2000/31. szám). A német cég a szinte kizárólag betanított munkásokat alkalmazó összeszerelő üzemét Kínába telepítette át, indoklásuk szerint azért, mert ott alacsonyabbak a munkaerőköltségek. (A dolgozók bruttó átlagfizetése Sárbogárdon 75 ezer forint volt havonta.) A Mannesmann szóvivője akkor azzal magyarázta a szokatlan lépést, hogy a csúcstechnológiát képviselő, de mégiscsak tömegtermékeknek tekinthető autórádiók és CD-lejátszók piacán az utóbbi időben rendkívül élessé vált a verseny, így a gyártásnak a lehető legolcsóbbnak kell lennie.

A fenti példák azonban inkább kivételnek tekinthetők. A cégek csak egy jól körülhatárolható köre hagyta el az utóbbi időben Magyarországot, olyanok, amelyek különösebb szaktudást nem igénylő, elektronikai összeszerelő üzemet működtettek. Jellemzője ezen cégek tevékenységére az is, hogy termékeiket nem a magyar vagy a regionális piacon, hanem világszerte kívánták értékesíteni. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ma nálunk jelentős rétegek számára szinte kizárólag az ilyen tevékenységet folytató cégek képesek munkát adni.

Néhány nagy multi szintén nemrégiben jelentette be, hogy becsukja kapuit hazánkban. Mind a KPN (lásd cikkünket a 44-45. oldalon), mind pedig a – lapunkat is kiadó – szintén holland VNU az anyacég stratégiai céljainak módosulása miatt döntött így: az előbbi adósságállományának törlesztése, az utóbbi pedig profilváltása miatt adja el itteni (és egyéb európai) érdekeltségeit.

ÖTÉVES REKORD.Mindennek ellenére a működő tőke Magyarországra továbbra is inkább be-, mint kiáramlik (lásd a grafikonokat). Tavaly az elmúlt öt év legmagasabb összege, több mint 2,1 milliárd euró közvetlen beruházás landolt a honi piacon. Mindez túlnyomórészt zöldmezős beruházásokból, illetve pótlólagos tőkebevonásból tevődik össze, privatizációs bevétel ugyanis alig folyt be tavaly az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-hez.

A General Electric (GE) tavaly három új beruházással járult hozzá a működőtőke-importhoz, saját beruházásainak összértékét ezzel 1 milliárd dollár fölé tornászva. A repülőgéphajtómű-alkatrészek javítására Veresegyházán 15 millió dolláros beruházással létesített, 60 főnek munkát adó üzem 2000 áprilisában nyitotta meg kapuit. Az orvos-diagnosztikai röntgenberendezések gyártására szakosodott GE Medical Systems pedig 10 millió dollárért megvásárolta a Medicor Röntgent. A GE egy másik cége, a Power Systems bejelentette továbbá, hogy új gyártó és szolgáltató üzemet épít Veresegyházán, amely gázturbinákat gyárt és szerel majd össze – az európai és amerikai piacra. A 100 millió dolláros beruházásból épülő üzem átadása ebben az évben várható, s közel 500 dolgozó számára szolgál majd munkahelyül.

Európából is folytatódik a tőke beáramlása. A holland UPC 2000-ben érkezett el nálunk beruházásának második lépcsőfokához. Tavaly a cég több 10 millió eurót invesztált itt; ezzel hozzák összefüggésbe, hogy az előfizetők száma az eddigi 400 ezer után további 200 ezerrel nőtt.

TULAJDONOSI HITELEK.A UPC-t nem sújtja, hogy mostanság járnak le a hazai kormányzat által adott adókedvezmények; ilyet ugyanis korábban sem vett igénybe. Középtávú céljai között az úgynevezett “triple play” szolgáltatás kialakítása szerepel, amely egy hálózaton keresztül teszi lehetővé a vezetékes telefonálást, a széles sávú internetes hozzáférést és a kábeltelevíziózást. A cég mégsem elégedett: a beruházás és az előfizetők számának növekedése a forgalmi és az eredményességi adatokban mindmáig nem mutatkozott meg. A tavalyi árbevétel a Matáv forgalmának töredékét (de még a távközlési társaság adózott eredményének is csak az egy hatodát) tette ki.

A UPC igyekezete azért jelzi: Hollandia a működő tőke exportja terén nem tiszteli a nagyokat. A 14 millió lakosú “tulipánország” vállalatai tavaly – országok szerinti bontásban – a legtöbbet, 515 millió eurót fektettek be Magyarországon, megelőzve a második helyezett Németországot (317 millió euró) és a bronzérmes Egyesült Államokat (239 millió euró).

Miközben a kormány piacellenes intézkedései a gyógyszer- és a gáziparban visszafogják az ezekben az ágazatban működő cégek nyereségét, egyre jobban növelve ezzel a budapesti börzéről kiáramló portfóliótőke öszszegét, a jelek szerint a tőke e másik csatornán rendületlenül áramlik be az országba. “A működő tőke beáramlásának második nagy korszaka zajlik” – mondja Csáki György, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője.

Az összesített adatnak része a tulajdonosi hitel is, ami tavaly 376 millió eurót tett ki. Jóllehet, ez utóbbi a folyó fizetési mérleg finanszírozása szempontjából mellékes kérdés, Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa mégis fontosnak tartja e műveletek mértékét. Ez is mutatja, hogy az ország immár része a világgazdasági vérkeringésnek, hiszen a hazai gazdaság motorjának bizonyuló multinacionális vállalatok – a legnagyobb 50 cég közül 39 telepedett meg itt – a világ valamely pontján megtermelt nyereségüket e hitelek formájában újra beruházzák. Ezen túlmenően az anyavállalatok a leánycégeiknél kedvezőbb feltételek mellett jutnak hitelhez, ezért szükség esetén azok vesznek fel kölcsönt, majd megint csak tulajdonosi hitel formájában továbbadják valamely érdekeltségüknek. Magyarország esetében a nagyarányú itt lévő tőkeállomány is ösztönzi a tulajdonosi hitelek folyósítását a meglévő pozíciók erősítésére.

LAVINA EFFEKTUS.A tavalyi, nem ellentmondásmentes, de mégis sikeres év után persze kérdés, fenntartható-e a lendület. Ez, a befektetői környezetet befolyásoló magyar kormánypolitika mellett, függ a nemzetközi konjunktúra alakulásától – tavaly a világgazdasági növekedés megtorpanása miatt csökkent le a világ működőtőke-áramlása -, valamint a többi közép- és kelet-európai ország privatizációs kínálatától is.

A peremfeltételek változása mellett az mindenesetre biztató, hogy a beruházások úgynevezett multiplikátor hatása már önmagában jó szolgálatot tesz a hazai tőkeimportnak. Az itteni multik ugyanis újabb beszállítókat vonzzanak, és élénkítik a kisebb külföldi cégek beruházási aktivitását.