Internet-szabályozás – Járatlan utakon

Az Újpesti Stadionnál kárt okozó fradista szurkolók ügyében nyomozó rendőri szerv három évvel ezelőtt azt kérte az Internetto szerkesztőségétől, hogy adja meg a focifórumán megszólalt, inkognitóban chatelő vandál szurkoilók azon adatait, amelyeket a hozzászólók szándékuk elilenére, a szolgáltatás elérése közben adtak meg magukról. Ezt az Internetto megtagadta, s az adatvédelmi biztoshoz fordult. Majtényi László akkor azt fogalmazta meg, hogy az Internetto joggal tartja vissza az adatokat, mivel a fórumok résztvevőinek hozzájárulása híján nem is kezelheti azokat. Az adatvédelmi biztos nemrégiben az internettel összefüggő mindennemű adatok kezelésére ajánlást fogalmazott meg, amelyben szorgalmazza az internetszolgáltatók által végzett adatkezelés törvényi szabályozását.

TARTALMI ÜGYEK. Az internetszabályozás bőséges tárházán belül a legforróbb téma a tartalmak kérdése. Az ORTT tavaly ősszel kinyilvánította ebbéli szerepvállalási igényét, s a nagy tartalomszolgáltatók megtették az első lépéseket az önszabályozás felé. Nádori Péter, az Origót működtető Matávnet médiaigazgató-helyettese szerint az ORTT fellépése csupán lökést adott ennek a munkának. A jelek szerint jó nagyot, hiszen alig három hónapos munkával létrejött az önszabályozó testület, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE). Kidolgozták azt az igen alapos tartalomszolgáltatási kódexet, amelyre Nádori joggal mondja: példaértékű lehet az egyéb médiumok számára.

Az egyesületet a két nagy rivális, az Origo és az Index alapította, s már szándéknyilatkozatot írt alá a belépésről a Stop portált üzemeltető Telnet, az Econet, a Népszabadság Online, a Terminal és a TV2 portálja, a Korridor. Az önszabályozást oly módon kívánják megvalósítani, hogy a legalább évente megrendezendő közgyűlés mellett három fős ad hoc bizottságok alakítanák ki az állásfoglalást vitás esetekben. Míg a nemzetközi – egyébként szintén gyerekcipőben járó – szabályozási példák többnyire nem a tartalomszolgáltatók, hanem a pusztán technológiát nyújtó internetszolgáltatók irányából közelítenek, addig nálunk az az elv látszik körvonalazódni, hogy a tartalmat a tartalomszolgáltatás felöl szabályozzák. Nádori azt vallja, a “magyar út” racionálisabb, hiszen az internetszolgáltatóknak legfeljebb utólagos cenzurális hatásuk van (azaz levehetik az inkriminált tartalmat), s az is gyenge, míg a tartalomszolgáltatók egyszerre tudják biztosítani a szólásszabadságot, a transzparenciát és például a kiskorúak védelmét. A kódex kidolgozásának fontos elve volt, hogy gyakorlatorientált legyen, útmutatóul szolgáljon a tartalmak közzétételéhez. Jelenlegi változata – amelyet egy éven belül az új tagokkal együtt átdolgoznak – arra kötelez, hogy a kis- és fiatalkorúak számára káros hatású tartalmak elérését korhatárhoz, illetve figyelemfelhíváshoz kössék. Emellett azt is vállalják, hogy szolgáltatásukban segítik a szűrőszoftverek elérését, amely eleve lehetetlenné teszi, hogy kisgyermekek illetéktelen tartalmakhoz férjenek hozzá.

ÖNSZABÁLYOZÁS. A személyiségi jogokkal kapcsolatban a kódex – az adatvédelmi biztos fentebb már ismertetett ajánlásához igazodóan – azt mondja ki, hogy a tartalomszolgáltatók nem kötelezhetőek olyan adatok, információk átadására, amelyek jogszerűen nem is lehetnek a birtokukban, mivel az ilyen adatokat – amennyiben azok mégis a kezükbe kerülnek – kötelesek haladéktalanul eltávolítani. Fontos eleme az önszabályozásnak az archiválási kötelezettség vállalása, amelyet 30 napban határoznak meg. Ezt egyébként a legtöbb tartalomszolgáltató most is megteszi, miként – a közönség számára természetes módon – megteszik ezt a televíziók, rádiók, illetve a nyomtatott sajtóorgánumok is.

“A mai törvényi szabályozás elég keretet ad ahhoz, hogy az önszabályozás megvalósítsa a biztonságos és hiteles tartalomszolgáltatást” – állítja Braun Róbert, az Index vezérigazgatóhelyettese. “Ha az önszabályozás gépezete működni fog, akkor mindenki számára egyértelmű lesz, hogy csak ez az út járható”. Lengyel Márk, az ORTT Stratégiai Igazgatóságának vezetője ezzel szemben úgy látja, hogy bár az önszabályozás valóban kitüntetett eleme lehet az internetes tartalomszabályozásnak, tisztán ezzel az eszközzel nem alakítható ki olyan rendszer, amely képes lenne garantálni, hogy valamennyi szereplő betartsa a játékszabályokat. Egyedül a jogi normák kötelezőek általánosan, ezért látja szükségét annak, hogy a szabályozásban állami, hatósági elem is legyen. Nem csupán Braun, hanem többek között Kozák Márton a MédiaFigyelő című szaklap főszerkesztője, vagy Dombi Gábor, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum főtitkára is azt állítja, hogy az ORTT-nek semmiféle jogköre nincs az internet szabályozására, hiszen csupán végrehajtói szerepe van, az is más médiumok esetében. Körmendy-Ékes Judit, az ORTT elnöke már több fórumon is reagált erre, mondván: csupán platformot akarnak nyújtani a szabályozáshoz. “Egyelőre problémákról és nem hatáskörökről kell gondolkodnunk. Most huszadrangú kérdésnek tartom, hogy ki kap majd végrehajtó szerepet, ezt a szabályozás előkészítésének folyamatában lehet majd eldönteni, amelyben számítunk a szolgáltatók részvételére is.” – fűzi tovább a gondolatot Lengyel Márk. A grémium az ausztrál példát tartja követendőnek, amely elég szigorú a tartalomszolgáltatókra nézve. A testület határozottan visszautasítja azt a vádat is, hogy cenzúrázni akarnák az interneten megjelenő magyar tartalmakat. Arra is hivatkoznak, hogy kidolgozás alatt áll egy olyan uniós ajánlás, amely egységesen kezeli a tartalomszolgáltatást, függetlenül attól, hogy milyen csatornán jut a fogyasztóhoz. Figyelemre méltó, hogy míg az ORTT úgy nyilatkozik, mint a szabályozás legalábbis egyik főszereplője, addig az MTE nem is nagyon vesz tudomást a Testület idevonatkozó lépéseiről.

A tartalomszolgáltatáson kívül az internet más módon is lehetővé teszi az adatok illetéktelen kezelését. Az egyik legfőbb probléma, amikor az e-mail címekkel élnek vissza, kéretlen levelek – úgynevezett spamek – küldésével. Egy nemrég publikált tanulmány szerint az internet-előfizetőknek évente legalább 10 millió eurójukba kerül a haszontalan elektronikus üzenetek lehívása, amelyeket elolvasás nélkül azonnal a szemétkosárba továbbítanak. Az Európai Bizottság ezt is figyelembe kívánja venni, amikor hamarosan módosításokat javasol majd az adatvédelemről szóló közösségi jogszabályokhoz. A sokkoló tényeket is közreadó tanulmányban Brüsszel igazolva láthatja a hatályos adatvédelmi irányelv megújítására tavaly júliusban tett indítványát, amely a fogyasztók előzetes engedélyétől tenné függővé a kereskedelmi célzatú e-mail-ek küldését.

A szakzsargonban “opt-in” módszernek nevezett megoldás alternatívája az elektronikus üzletben érthetően népszerűbb “opt-out”, amikor a címzettnek kell jeleznie, ha pokolba kívánja az üzenetet. Majtényi László már említett internetes adatvédelmi ajánlása kevésbé szigorú, s nem foglal állást az opt in-opt out kérdésben, csak felhívja a törvényalkotók figyelmét a választás szükségességére.

HÍGULÓ SZERZŐI JOGOK. Az internet a maga technológiai adottságaival megsokszorozta a szerzői jogok megsértésének lehetőségét. Gondoljunk csak a Napsterre, amely a szerzők és előadóművészek engedélye nélküli fájlcserélést tesz lehetővé (a Napster történetét lásd külön). Az 1999-ben hatályba lépett magyar szerzői jogi törvény foglalkozik az internettel, de számos jogi szakértő szerint mégsem eléggé korszerű. Az új környezetben ugyanis be kell látni, hogy a hajdani rigorózus tulajdonjogi szemlélet nem tartható, mert alig vannak eszközök annak kikényszerítésére. A hazai jogalkotásnak támaszául szolgálhat a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) 1996-os Zöld Könyve, amely szembenéz azzal a problémával, hogy egyszerre kell a szellemi tulajdon szentségét és az információhoz jutás szabadságát védeni. A magyar törvény a tudományos és oktatási céllal készült weboldalak esetében engedi meg, hogy azok szabadon, engedély és díjfizetés nélkül építkezzenek más oldalak tartalmából. Kereskedelmi site-ok esetében ez csupán a bemutatott művek rövid részletére terjedhet ki, illetve arra az esetre, ha a szörfölő kizárólag saját célra, más által nem hozzáférhető módon másol magának. Az Artisjus is erőteljesen fellép védencei érdekében. A szerzői jogvédő szervezet nemrégiben bocsátotta ki azt a jogdíjlistát, amely az interneten nyilvánosságra hozott, jogdíjas zeneszámok, illetve audiovizuális művek esetében fizetendő az idén. Ennek értelmében nem bevétel-orientált felhasználásnál, 1 percnél rövidebb sugárzás esetén, legfeljebb 10 műrészletig nem kell fizetniük a szolgáltatóknak. Ha viszont az ilyen hosszúságú zeneműrészletekből tíznél több hívható le, akkor 10, 30 vagy 60 ezer forint a havi tarifa, a zeneszámok nagyságrendjétől függően. Az internet-, illetve tartalomszolgáltatók négy esetben mentesülnek a díjfizetési kötelezettség alól (erről lásd külön írásunkat), akkor, ha vállalják, hogy más esetekben négy órán belül eltávolítják a jogosan kifogásolt tartalmat.

ELEKTRONIKUS KERESKEDELEM. Erkkii Liikanen uniós biztos szóvivője, Per Haugaard azt nyilatkozta a Figyelőnek, hogy a közösség vezetői a márciusi stockholmi csúcson a jövendőbeli tagországokat is felszólítják majd: kövessék a tizenötök példáját, s hirdessék meg az Új Gazdaság programját. Az internetes forradalom úgyszólván a belső piac valamennyi szegmensét átfogja. Az Európai Unió célja a pénzügyi szolgáltatások teljesen integrált piacának 2005-re való megteremtése. A tagállamok alig néhány hónappal Lisszabon után, tavaly júniusban elfogadták az elektronikus kereskedelemről szóló keretirányelvet, amelyet a tizenötöknek 2002 január közepéig kell átültetniük a saját jogrendszerükbe. A cégek ettől fogva minden tagországban szabadon folytathatnak online kereskedelmet, méghozzá saját országuk törvényi keretei között. Az unió kormányai azonban a pénzügyi szolgáltatások interneten való árusítását kivonták a jogszabály hatálya alól, s a befektetők védelmét szolgáló nemzeti korlátozó intézkedések bevezetésére is lehetőséget biztosítottak.

Az elektronikus kereskedelem biztonságos működése szempontjából kiemelkedően fontos szabályozandó terület az elektronikus aláírás, amelyben végre történt némi előrelépés a magyar jogalkotásban (Figyelő, 2001/7. szám). Mint Bartal Ivántól, az Oppenheim és Társai Freshfields Bruckhaus Deringer Ügyvédi Iroda jogászától megtudtuk, a hamarosan a parlament elé kerülő törvénytervezet üdvözlendő – és az EU vonatkozó irányelvének köszönhető – újdonsága a korábbi tervekhez képest az, hogy az elektronikus aláírások hitelességét tanúsító úgynevezett hitelesítés-szolgáltató szervezetek nem a közjegyzők lesznek, hanem bármely jogi személy, amelyik eleget tesz bejelentési kötelezettségének és megfelel egy bizonyos minőségi előírásnak. A minősített – azaz a legbiztonságosabb technológiával készült és teljes bizonyítóerejű magánokiratéval egyező joghatású – elektronikus aláírás hitelesítéséhez viszont a Hírközlési Felügyelet engedélye szükséges majd.