Sokan abban a hitben jelentkeznek állásra a Body Shop kozmetikai céghez, hogy környezetvédelmi szervezetnél vagy jótékonysági egyesületnél fognak dolgozni, s meglepődnek, hogy a felkínált munka eladás, pénztárkezelés, csomagolás – számol be Anita Roddick, a Body Shop alapítója. A Body Shop mindenesetre oly mértékben integrálja tevékenységébe a társadalmi felelősségvállalást, hogy a külső szemlélőnek sokszor nem is tűnik fel, hogy profitorientált szervezetről van szó. A cég alapelvei közé tartozik a társadalmi és a környezeti változások előmozdítása a helyes irányba, olyan üzletvitel folytatása, amely ökológiailag fenntartható, s a tevékenység során a gondoskodás, a becsületesség, a tisztesség, a tisztelet érvényesítése. Ezen elvek jegyében a cég egyebek mellett igyekszik az alapanyagokat szegény országokból beszerezni, ráadásul a világpiacinál magasabb áron, így járulva hozzá az elmaradottság felszámolásához. Csak újrafeldolgozott papírt használ, s szorgalmazza, hogy a boltokban a papír mindkét oldalára írjanak. Ha nincs rá feltétlenül szükség, nem ad vállalati autót, s ha mégis, a környezetet viszonylag kevéssé szennyező típust szerez be, s arra buzdítja az alkalmazottakat, hogy munkaidőn túl is tegyenek valamit a boltjukat földrajzilag körülvevő közösségért. A Body Shop – amelynek Magyarországon még nincs üzlete – világszerte sikeres, elvei ugyanis összhangban vannak vásárlóinak elvárásaival: a vevőkör nyilván egyetértően nyugtázza, hogy nem egyszerűen egy termékért fizet, de pénzével a társadalmi haladást is támogatja.
VÁLLALATI POLGÁROK. A társadalmi felelősségvállalás mind több vállalat tevékenységében jelenik meg. Ha erre nem is törekednek annyira, mint a Body Shop – Anita Roddick írásaiból egy lánglelkű forradalmár elkötelezettsége sugárzik -, de a fejlett üzleti világban a gazdálkodó szervezetek ma már nem kerülhetik meg a társadalmi felelősség kérdését, más kifejezéssel élve igyekeznek “jó vállalati polgár” (good corporate citizen) módjára viselkedni. “A hatvanas évek legitimációs válsága egyre több társadalmi mozgalom – környezetvédők, fogyasztóvédők és mások – létrejöttéhez vezetett. Ezek a mozgalmak megkérdőjelezték a hatalmas profitok létjogosultságát, s felszólították a cégeket, számoljanak el a társadalomnak, mit is áldoztak be a köz javára a profit fejében” – mondja Radácsi László, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem vezetési és szervezési tanszékének adjunktusa. Az amerikai és a nyugat-európai társadalmak mind szélesebb rétegei támasztottak olyan elvárást, hogy a vállalati döntéshozatalban morális szempontok is érvényesüljenek, s ne csak a tulajdonosok (shareholders), hanem más érintettek (stakeholders) – alkalmazottak, fogyasztók, beszállítók, kisközösségek, a társadalom, más népek, sőt az egész világ – érdekeit is vegyék figyelembe a döntések meghozatalánál. Ne fordulhasson elő például az, hogy a környezetszennyező vállalatok (mert az ő költségeik alacsonyabbak) nagyobb profitra tegyenek szert, mint a környezettudatosak, ne lehessen fejlődő országban végeztetett gyermekmunka segítségével versenyelőnyhöz jutni, illetve éppen annak révén növekedni, hogy a cég csúszópénz fejében szerzett megbízást valamelyik fejlődő országban. E társadalmi elvárások hatására alakult ki a hetvenes-nyolcvanas évek “kódexírási mozgalma”, tehát az, hogy a vállalatok írásban rögzítették, miféle társadalmi feladataik vannak, s milyen etikai normák mentén igyekeznek ezeket megvalósítani.
A társadalmi felelősségvállalás elterjedésében fontos szerepe van a médiának, amely beszámol a visszaélésekről. Kezdetben a vállalatok reakciója az volt, hogy a sajtónak semmi köze az ő tevékenységükhöz. Kénytelenek voltak azonban felismerni, hogy a visszásságokat feltáró riportok ártanak imázsuknak, s adott esetben drasztikus bevételkiesést is okozhatnak. Meg kellett tehát tanulniuk kezelni ezt a helyzetet, sőt elébe menni az ilyesfajta tudósításoknak azzal, hogy lehetőleg nem követnek el törvénytelenségeket és etikátlanságokat.
AKTÍV SZEREP. Arra is rájöttek a cégek, hogy aktívan kell tenniük valamit a társadalomért, profitjukból áldozniuk kell közcélokra is – ide tartozik például a szponzorálás és a mecenatúra. A legfejlettebbek pedig már egész tevékenységüket e cél figyelembevételével szervezik meg: a “jó vállalati polgárság” stratégiai jelentőséget kap, s beépül a vállalat mindennapjaiba.
A nyugati világban szaporodnak azok a társadalmi szervezetek és intézmények, amelyek segítik az állampolgárokat abban, hogy vásárlásaiknál, befektetéseiknél a “valóban jó vállalati polgárokat” részesíthessék előnyben. Léteznek szervezetek, amelyek figyelik például azt, hogy a cégek milyen arányban választanak be nőket az igazgatótanácsukba, a kozmetikai gyárak alkalmaznak-e állatkísérleteket, vagy hogy a különböző befektetési alapok kizárják-e célterületeik közül a hadiipart, a szeszesitalgyártókat, a szerencsejátékokat és más, a társadalom számára ártalmas tevékenységet folytató vállalkozásokat. A cégek egy része úgy reagál a kihívásra, hogy az éves pénzügyi beszámoló mellé úgynevezett társadalmi jelentést is készít, vagy éppen társadalmi és etikai auditot (social and ethical auditing) végeztet el magánál.
Magyarországon az emberek többsége nem is tudja, mit jelent a vállalatok társadalmi felelősségvállalása – derül ki a Szonda Ipsos felméréséből, amely a Figyelő és a Magyar Business Leaders Fórum támogatásával készült (lásd táblázatainkat). A fogalom megismerése után pedig a többség úgy gondolja, hogy a cégek azért vállalnak a társadalom számára hasznos feladatokat, hogy kedvezőbb képet alakítsanak ki magukról, segítve nyereségük növelését. Igen széles kör véli úgy, hogy támogatási területet is aszerint választanak, melyik jelent számukra nagyobb reklámot. Ezek a válaszok megkérdőjelezik a vállalatok társadalmi felelősségének őszinteségét. A végeredményt tekintve azonban nem feltétlen baj, ha a felelősségvállalás közvetve hasznot hoz, ennek hatására ugyanis mind több cég válhatna “jó vállalati polgárrá”. A vásárlói döntésekben azonban a többséget nem befolyásolja ez a szempont, s csak a válaszolók egyharmada választja annak a cégnek a termékét, amelyről tudja, hogy társadalmi feladatokat is ellát. Nem segíti a vállalatok felelősségtudatának erősödését az sem, hogy az emberek csaknem fele úgy gondolja: az ilyesmiről beszámoló újságcikkek valamiféle ellenszolgáltatásért születnek.
A magyar társadalom közömbössége láttán nem csoda, hogy a “jó vállalati polgár” szerepét elsősorban olyan multinacionális társaságok hozták el ide, amelyek a székhelyüknek otthont adó országban érvényesülő társadalmi kontroll miatt nálunk sem viselkedhetnek másként, azok a magyar cégek pedig, amelyek saját indíttatásból vállalnak társadalmi felelősséget, rövid távon nem sok előnyét látják ennek.
IGAZSÁGOSAN. A Levi Strauss működését mindmáig az alapító szelleme hatja át, jelesül az a gondolat, hogy a társaság saját eszközeivel segítse azokat a helyi közösségeket, amelyekben a világon működik. Tegye ezt annak érdekében, hogy azok legyőzhessék saját korlátaikat. “Az idén 16,5 millió dollár fordítható adományozásra, s ebben jelentős szerepe van annak, hogy a cég újra az alapító elveit valló család birtokában áll” – mondja Valcsicsák Zoltán, a társaság közösségi ügyekért felelős igazgatója.
A Levi Strauss támogatási politkája négy területre fókuszál: lassan két évtizede AIDS-ellenes, s ezzel kapcsolatosan drogmegelőzési programokat segít. A társadalmi igazságosság érvényre jutását is támogatja. Ez kisebbségek, menekültek segítését, nőprogramokat jelent. A harmadik terület a munkanélküliek újrakezdését, kisvállalkozások alapítását segítő civil szervezetek támogatása, míg az adományozás “legfrissebb” célpontja 1998 óta a fiatalok problémáinak enyhítése. A 14-30 éves korosztály egyúttal a cég kiemelt célcsoportja. A társaság azt szeretné elérni, hogy a márkanév egy társadalmilag felelős vállalatot juttason vásárlói eszébe.
Magyarországon a cég 1992-ben indította be adományozási programját: eddig 380 millió forintot juttatott elsősorban helyi társadalmi szervezeteknek. Drogmegelőzési programokat tavaly óta támogat. Magyarországi adományozásainak harmadik köre a romaprogram, amely kisvállalkozások indítását, a roma-nem roma konfliktusok feloldását célozza, s amelynek keretében az Autonómia Alapítvány és a Gandhi Gimnázium jut támogatáshoz. Mindezen túl az alkalmazottak érdeklődő csoportja közvetlenül is részt vehet az adományozásban: az idén a budapestiek teamje 7,5, a kiskunhalasi csoport 10,5 millió forintott ítélhetett oda az általuk fontosnak tarott területeken. Az alkalmazottak egy része mindezen túl önkéntes munkát is vállal – iskolák kifestését, erdőrészek tisztítását.
VÉDETT GYERMEKEK. A fejlődő országokban alkalmazott embertelen munkakörülmények miatt a textiliparban elsőként a Levi Strauss vezette be főleg jóléti és környezeti problémákra fókuszáló irányelveit, mégpedig szerte a világon, valamennyi saját és szerződéses tulajdonú üzemében. Ezekben elsőként vetette el a gyermekmunka lehetőségét, ami Bangladeshben például oda vezetetett, hogy helyi partnere átvállalta a gyermekek taníttatását, és ígéretet tett: nagykorúságuk elérése után alkalmazza is őket.
Fodor István, az Ericsson vezérigazgatója szerint a segítségnyújtásra bőven lehet olyan módokat találni, amelyek nem kifejezetten pénzfüggőek. Ezek sorába tartozik az Ericcson azon gyakorlata, hogy a rendezvényeiken megmaradt finomságokért – és ez nagyjából az ételek egynegyede – mindig a Máltai Szeretszolgálat jön el. Ez is mutatja, hogy e politikájukban sok a spontán elem, ugyanakkor megvannak a pontos szabályai is, hiszen felelősen kell gazdálkodni a vállalat pénzével”. Az Ericssonnál a támogatási célok különböző megítélés alá esnek. Így a karitatív tevékenység egyfajta személyes ügy, amit a társaság nem hirdet, ezzel szemben a sportfinanszírozás kifejezetten üzleti értékkel is bír. A művészetpártolás az előző kettő valamiféle ötvözete: fontos, hogy legyen PR értéke, ám egyúttal komoly segítségnyújtás. Az Ericcson számtalan formában segít: házon belül saját galériát tart fenn, támogatja a Bartók Vonósnégyest, a Zeneakadémiát; az Ericsson Stúdió létrehozása pedig a Budapesti Kamaraszínháznak nyújt több éven át segítséget. A támogatás leginkább összetett és legnagyobb volumenű területe a szakmai-tudományos és oktatási támogatás, amelyben az Ericsson kifejezetten kerülni igyekszik a szokásos megoldásokat. “Az a cég, amely technológiát, látásmódot is adhat, ne csupán pénzt bocsásson e műhelyek rendelkezésére” – mondja Fodor István. S minthogy így a cég a maga számára is hasznosítható “koponyákat” segít nevelni, fontos elv például, hogy egyetemi oktatót a vállalat nem “csábít el”, hanem saját területén igyekszik segíteni.
ZÖLD MŰKÖDÉS. A Siemens bejáratánál használt szárazelem-gyűjtőt talál az ember, első jeleként annak, hogy környezettudatos vállalathoz érkezett. Az irodákban az tűnhet fel, hogy az íróasztalok alatt két szemetes áll: az egyik a papírnak, a másik a többi hulladéknak. A magyarországi Siemens megszerezte az ISO 14 001-es tanúsítást, amely garantálja, hogy a vállalat betartja a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályokat, s a szabványban szereplő további 17 követelményt. Klász László, a Magyar Szabványügyi Testület vezető auditora az utóbbiak közül a kommunikációra vonatkozót tartja a legfontosabbnak, tehát azt, hogy a cég tájékoztatja környezetét – például a dolgozókat – a követelményekről és azok következményeiről, aminek több ezer fős létszám esetén komoly társadalmi tudatformáló hatása van. A környezettudatosság nálunk a társadalmi felelősségvállalás magasabb fokának jele, ugyanis pillanatnyilag semmiféle haszonnal nem jár a vállalat számára; az ISO 14 001-es minősítés nem hoz pluszpontokat a közbeszerzési pályázatoknál sem.
MŰVÉSZETI MECÉNÁSOK. A Siemensnél megtalálhatók a társadalmi felelősségvállalás elterjedtebb formái is. A “Magatartási alapelvek” egyebek mellett előírják a becsületes, tisztességes és feddhetetlen viselkedést, tiltják ugyanakkor a szolgálati beosztással való visszaélést és a diszkriminációt. “Saját alkalmazottairól a Siemens alapításától kezdve igyekszik gondoskodni, például amikor elad egy céget, legalább egy időre kiköti a továbbfoglalkoztatást, leépítésnél pedig sokszor a törvényi előírásoknál nagyobb kompenzációt ad” – mondja Bíró Péter kommunikációs igazgató. A Siemens világszerte támogatja az oktatást és a kultúrát, ennek konkrét formáját a helyi adottságokhoz igazítva. Kiemelkedik a sorból a Budapesti Tavaszi Fesztivál, amelynek fő mecénása a Siemens, s amelynek szervezőitől tudni lehet, hogy Pinchas Zukerman, a világhírű hegedűművész fellépését csak a Siemens hozzájárulásával tudták megfizetni. A cég fontos támogatási területe a fotóművészet is. Az oktatást mások mellett a Műegyetemmel és a Közgázzal, továbbá a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolával kötött hosszú távú támogatási szerződés keretében segítik. A cég olyan csoportokat is támogat, amelyekből közvetve semmilyen haszna sincs, például vak gyermekeket, nyugdíjas villamosmérnököket, s ha lecseréli a számítógépeit, a régieket iskoláknak, közszolgálati intézményeknek adományozza.
“A legnagyobb vállalatok viszonylag sokat költenek társadalmi célokra, míg a kisebbek úgy gondolják, hogy megvárják, míg nagyobbak lesznek, s csak azután áldoznak majd ilyesmire” – tapasztalja Pozvai Zsolt, a Door Training ügyvezető igazgatója. Ezért a Door – amely az idén mintegy 250 millió forintos árbevételre számít – szeretne példát mutatni a hozzá hasonló méretű cégek számára. Úgy döntöttek, hogy a művészeteket – kiállításokat, fiatal képzőművészeket – támogatják, mert a művészetben megjelenik a tökéletességre való törekvés, ami a Door tevékenységében is fontos szerepet kap. Kitalálták azt is, hogy ingyenes tréninget tartanak olyan közszolgálati funkciót ellátó szervezeteknek, amelyek nem tudják ezt piaci áron megvásárolni. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetségével együttműködve legutóbb polgármesterek egy csoportja vehetett részt konfliktuskezelési tréningen. Más társadalmi szervezeteket is megkerestek, de Pozvai Zsolt szomorúan tapasztalta, hogy ajánlatukra nem volt igazi fogadókészség. A Door iskolákat, ambulanciákat is támogat, de, mint Pozvai mondja, “ez nem büszkeség, ez kötelesség”. A múlt év végén elkészítették saját etikai kódexüket is.
A bizalom erősítése érdekében alkotta meg etikai kódexét a gödöllői székhelyű, magyar magánszemélyek tulajdonában lévő Architekton Építő és Műemlékfelújító Rt. – tudtuk meg Gergely Zsolt marketingigazgatótól. Végiggondolták, mit tudnak nyújtani, s mit várnak el megbízóiktól, alvállalkozóiktól, alkalmazottaiktól. Maguk is meglepődtek, mennyire triviális kívánalmak kerültek be a kódexbe – a maximális gondosság, a megbízhatóság, a vezetők szakmai felkészültsége, a károkozás tilalma -, de végül arra jutottak, hogy konfliktus esetén sokat segítenek a leírtak, amelyek betartását minősített alvállalkozóiktól is elvárják. Az Architekton garantálja, hogy megvesztegetés révén senki sem kap munkát a cégtől, sőt, az ilyesmivel kísérletezőket kizárja az alvállalkozók köréből. Tisztában vannak azzal, hogy Magyarországon még nem mindenki gondolkozik úgy, mint ők, de bíznak benne, hogy hosszú távú érdekeiket az etikus működés szolgálja.
BELSŐ HARMÓNIA. Az Architekton a dolgozókkal való harmonikus kapcsolatot is fontosnak tartja. Előfordult már, hogy egy munka beindítására kilenc hónapot kellett várniuk, s ebben az időszakban nem küldtek el senkit, inkább megépítették saját irodaházukat. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy a műemlék-felújításhoz különleges csapatra van szükség, amelyet egy tollvonással el lehet bocsátani, de felépíteni sokáig tart. A társaság felelősséget érez a helyi közösség, vagyis Gödöllő iránt is. Rendszeresen támogatják a gödöllői Országos Kamara Színház találkozót, segítik műemlékekről szóló könyvek kiadását, szponzorálnak helyi sportegyesületeket, s fiatal zenei tehetségeket indítanak el a pályán azzal, hogy kiadják első CD-jüket.
body2.bmp”,4.01042,3.25>
