A tendencia azt mutatja, hogy a globális piaccal rendelkező kiadók, a majorok mellett nemcsak a közepes méretűek, de még a minorok is megélhetnek. A Fonó Records kiadót két magánszemély hozta létre három évvel ezelőtt, repertoárjukban autentikus és táncházas népzene, dzsessz és etno, azaz kisebb példányszámban fogyó rétegzene szerepel. Ma már több mint száz kiadvánnyal büszkélkedhetnek, s olyan nevekkel, mint Lajkó Félix, a Ghymes együttes, vagy éppen a Dresch Quartet. “A tulajdonosok olyan kiadványok megjelentetésébe is belemennek, amelyek nem kecsegtetnek sikerrel, de igényes zenéket tartalmaznak. Nem foglalkozunk slágerekkel, amelyek rövid időn belül elavulnak, a mi albumainkra öt év múlva is lesz kereslet” – mondja László Sándor ügyvezető igazgató. A cégnél hét-nyolc fős stáb foglalkozik a marketinggel és a külföldi értékesítéssel, s most terjesztői hálózatot próbálnak kiépíteni.
A népzenei gyűjtések és a népzenéből táplálkozó produkciók megjelentetésére specializálódott Etnofon volt az első független kiadó a profiljában Magyarországon, s évente átlag 4-5 lemezt dobnak piacra. Kiadványaik zömét maguk finanszírozzák; olyan is előfordul, hogy a zenekarok hozzák a – pályázat vagy szponzorok útján szerzett – pénzt, de az Etnofon közvetlenül is szokott pályázni. “Egy CD költsége egy év alatt térül meg, s mivel a hazai piacon nem növelhető tovább az eladott mennyiség, külföldön kell erősítenünk. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában volna kereslet erre a zenére, ám nehéz disztribútort szerezni, mert a gyors megtérülés reményében mindegyik a kommerszet igényli” – osztja meg tapasztalatait Kiss Ferenc, a kiadó tulajdonosa és vezetője. –
