zájára, beváltotta a szerkesztők által a személyéhez fűzött reményeket: folytatta támadásait a kisgazda frakcióban dolgozó “moszkoviták és Lenin-fiúk” ellen. Székely korrupcióval vádolta elvbarátait és a műsor után az őt kérdező újságíróknak bevallotta félelmeit, miszerint tőrbe akarják csalni mindazok, akiket megvádolt.
ELNÖKBŐL GYANÚSÍTOTT. A parlament éppen “bizottsági hetet” tartott, s a Székely által vezetett grémium másnap, vagyis pénteken tartott volna ülést; azt a jelentést vitatták volna meg, amelyet a Közbeszerzések Tanácsa készített a beszerzések tisztaságáról. Székely még átfutotta az anyagot, majd elindult egy találkozóra, amely nem úgy végződött, ahogyan azt elképzelte. Az ügyészségen találta magát, azóta pedig megfosztották frakciótagságától és mentelmi jogától, s nyomozás indult ellene. Az aktákban Székely gyanúsítottként szerepel.
Az ügyészség és Székely verziója alapjaiban különbözik, de az ügy hatására csak erősödött az a feltételezés, hogy a közbeszerzések a korrupció melegágyának tekinthetők Magyarországon. Az üzleti élet szereplői már a Székely-affér előtt is komoly lehetőséget láttak a korrupcióra – legalább is a Magyar Gallup Intézet felméréseinek tanúsága szerint. A megkérdezettek többsége annak a véleményének adott hangot, hogy a visszaélésekre, megvesztegetésre elsősorban az állami beruházások, közbeszerzések területén van lehetőség. Regős Rita, az intézet munkatársa szerint kutatásukból az derül ki, hogy a magyar üzleti szektorban nagyobb a megvesztegethetőség vélelme, mint a többi közép- és kelet-európai országéban.
Mindeközben a tavaly módosított 1995-ös közbeszerzési törvény legfontosabb feladata a közpénzek lehető leghatékonyabb és legátláthatóbb felhasználásának biztosítása lenne. A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával foglalkozó jelentése szerint 1999-ben 13 százalékkal nőtt a jogorvoslati eljárások száma. A kiszabott bírságok 264 millió forintos együttes összege ugyanakkor több mint háromszorosa volt az 1998-asnak (a legnagyobb bírságok érintettjeiről lásd a táblázatot).
ÁTLÁTHATÓSÁG KELLENE. “A Közbeszerzési Döntőbizottság csupán azt vizsgálhatja, hogy a közbeszerzési törvény előírásainak megfelelően döntöttek-e a közpénzek felhasználásáról a törvény hatálya alá tartozó szervezetek. Az előírásoktól eltérően lebonyolított közbeszerzések hátterében esetleg megbúvó korrupcióra, személyes érdekeltségekre a döntőbizottság munkája önmagában nem deríthet fényt, az csak büntető eljárás eredményeként állapítható meg” – mondja Havasi Tibor, a Közbeszerzések Tanácsának főtitkára. Úgy véli: a jogsértések visszaszorítását a közbeszerzések mind nagyobb átláthatóságának biztosítása szolgálja a legjobban.
A Közbeszerzések Tanácsának a közbeszerzések tisztaságával foglalkozó, közelmúltban elkészült 1999-es jelentése szerint, tavaly összesen 3828 közbeszerzési eljárást bonyolítottak le hazánkban, 15 százalékkal kevesebbet, mint 1998-ban. A közbeszerzések összértéke viszont 13 százalékkal, 432 milliárd forintra nőtt. A legtöbb pályázatot az önkormányzatok és intézményeik írták ki, s ugyanez a kör használta fel a legtöbb közpénzt is (lásd a grafikont).
A központosított közbeszerzésre kijelölt szervezetek ide tartozó vásárlásainak értéke tavaly meghaladta a 27 milliárd forintot. Ebből a Miniszterelnöki Hivatal 22,2 milliárd forintot, a Belügyminisztérium 3,7 milliárd forintot, az Országos Egészségügyi Pénztár 1,2 milliárd forintot költött. Ezen tranzakciókkal kapcsolatban sem a szállítók, sem a megrendelő intézmények részéről nem merültek fel különösebb kifogások.
A közbeszerzés intézményének alkalmazása révén elérhető költségcsökkentés mértékéről megoszlanak a vélemények. A tapasztalatok szerint a nyilvános versenyeztetéssel általában csupán néhány százalékos megtakarítás valósítható meg. A kiadások mérséklésére elsősorban a nagy volumenű, illetve összevont beszerzéseknél van lehetőség, míg kisebb összegű beszerzések esetében a versenyeztetés akár többletköltségekkel is járhat. Az Európai Unió tagállamaiban a megtakarítás hivatalosan kimutatott mértéke 2-3 százalék. A Közbeszerzések Tanácsának szakemberei úgy vélik: ha ez a magyarországi közbeszerzésekre is igaz, a versenyeztetés évente több milliárd forintnyi közpénz megtakarítását eredményezi.
KIFOGÁSOK. Az országgyűlés számára összeállított jelentésből kiderül az is, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottságnál tavaly 367 jogorvoslati eljárást kezdeményeztek. A szakértők szerint ez európai összehasonlításban meglehetősen nagy szám. A bizottsághoz benyújtott jogorvoslati kérelmek közül 106 az önkormányzatok közbeszerzéseinek, további 15 pedig önkormányzati intézmények beszerzéseire kiírt pályázatok felülvizsgálatát kezdeményezte. A központi költségvetési szervek elleni kérelmek száma csökkent, viszont az általuk alapított közhasznú társaságok eljárásaival kapcsolatos kifogások aránya növekedett.
A leggyakoribb közbeszerzési jogsértés 1999-ben is a megadott értékelési szempontoktól való eltérés, illetve azok fontossági sorrendjének megváltoztatása volt. A jelentésből kiderül továbbá: “Az elemzők szerint a hazai közbeszerzési piacon a korrupciós jelenségek elsősorban az építési beruházásokhoz és a szolgáltatásokhoz kötődnek. A jelenség különösen önkormányzati közbeszerzéseknél elterjedt.”
