Emlékeznek még Ralph Dahrendorf híres mondására? A neves szociológus szerint a politikai átalakuláshoz 6 napra, a gazdasági fordulathoz 6 évre, míg a mentális “kapitalizálódáshoz” 60 esztendőre van szükség. Európa utolsó rendszerváltó országa, Jugoszlávia a két héttel ezelőtti békés forradalom után belépett a második szakaszba: az elkövetkező hetek nagy kérdése az lesz, képes-e felzárkóztatni a romokban heverő gazdaságot a Vojiszlav Kostunica vezetésével felálló új hatalom.
A napokban létrejövő szakértői kormánynak mindenesetre lehangolóan rosszul működő gazdaságba kell életet lehelnie. A háborúk és a szankciók következtében az ország teljesítménye messze elmarad a balkáni háborúk előtti utolsó békeév mutatóitól, fenyeget a hiperinfláció, minden harmadik munkaképes állampolgár állásnélküli, a külföldi adósságállomány 14 milliárd dollárt, a feketegazdaság aránya pedig 50 százalékra tehető (lásd a grafikont). Nem véletlen, hogy az új elnök első nyilatkozataiban a gyors változások helyett csupán “normális életet” ígért. A jelen helyzetben vérmes reményei senkinek sem lehetnek: a normalitás aligha jelent többet, mint a piacgazdaság minimális feltételeinek megteremtését, a jogállam intézményeinek megerősítését, a bankrendszer felélesztését, a valuta megerősítését.
Mindez elképzelhetetlen külföldi politikai és gazdasági támogatás nélkül. Optimista vélemények szerint az amerikai és az európai szankciók feloldása, valamint több beígért, ám egyelőre csak homályosan körvonalazott segélyprogram megadhatja a kellő lökést a felkapaszkodáshoz. Az Egyesült Államok és az Európai Unió (EU) lapzártánkig a légi közlekedés, valamint az olajszállítások tilalmát oldotta fel; az egyéb szankciók, így például a pénzügyi műveletekre vonatkozó korlátozások egyelőre érvényben vannak.
Brüsszel a délszláv “Phare-program”, az Obnova utódját, a Cards segélyprogramot is ki kívánja terjeszteni Szerbiára, egyelőre azonban nem világos, milyen gyorsan és főként honnan áll majd rendelkezésre a pénz. Az unió a múlt hét végi biarritzi csúcsértekezletén mindenesetre 200 millió euró elkülönítéséről döntött, és jóváhagyták azt a bizottsági javaslatot, amely ebben a költségvetési ciklusban 2,3 milliárd euró folyósítását javasolta a tagállamoknak. A nyugati adakozás korlátait jelzi: francia farmerek panaszt tettek kormányuknál, mert Brüsszel anélkül tette lehetővé az amúgy az uniós behozatal 0,6 százalékát kitevő szerbiai exportot, hogy “tisztában lenne a piaci következményekkel”.
A külföldi segélyek persze csak kiegészíthetik a következetes gazdaságpolitikát. Kostunica e téren neves szakértőkből álló csapatra támaszkodhat; a jugoszláviai közgazdászokból alakult G17 nevű csoportosulás már a Milosevics-érában is folyamatosan ellátta háttértanulmányokkal az akkori demokratikus ellenzéket. A team vezetője, Mladjan Dinkics hamarosan a gyakorlatban is kipróbálhatja válságmenedzselési képességeit, a hírek szerint ő lesz ugyanis a jugoszláv központi bank elnöke. Először leltárral kezdi munkáját: a Big Five, az öt nagy könyvvizsgáló cég egyikét kéri majd fel az ország pénzügyeinek átvilágítására. Az új pénzügyi vezetés első intézkedésként a múlt csütörtöktől kezdve csak akkor engedélyezi, hogy a kereskedelmi bankok keményvalutát adjanak el, ha az összeggel egyenértékű dinármennyiséget letétbe helyeznek a jegybanknál. Az új jugoszláv monetáris hatóság nem ad el továbbá külföldi fizetőeszközt a vállalatoknak, csak a kereskedelmi bankoknak. Szintén azonnali hatályú intézkedésként a de facto már Dinkics által irányított jegybank 50 millió német márkát dob a bankközi piacra az ország 385 millió dolláros valutatartalékából (további 150 millió dollár – értékű az aranytartalék). A valutaeladásokat péntekig 20 dináros márkaárfolyamon végzték. Akkor leértékelték a nemzeti valutát, így jelenleg – közelítve a fekete piac kurzusához – 30 dínár ér egy márkát.
Nagyrészt a nyugati segélyprogramoktól függ az is, hogy Magyarország milyen módon kapcsolódhat be a jugoszláviai újjáépítésbe. “Budapest figyelemmel kíséri, hogy miként alakul az Európai Unió és általában a nemzetközi közösség álláspontja” – mondja Balás Péter, a Külügyminisztérium gazdasági kérdésekért felelős helyettes államtitkára. Talán ekkor konkretizálódhat annak a hitelkeretnek a sorsa is, amelyet Orbán Viktor kormányfő dobott be a köztudatba. A miniszterelnök bejelentette: megduplázzák azt a 100 millió dolláros hitelkeretet, amellyel a kormányzat a hazai üzletemberek befektetéseit támogatja az egykori Nagy-Jugoszlávia utódállamaiban.
A hazai cégek visszafogott optimizmussal várják az újranyíló jugoszláviai kereskedelmi és befektetési lehetőségeket (lásd külön). Ezzel kapcsolatban fontos adalék, hogy a G17 nemrégiben közzétett jelentése szerint a 2001-ben privatizálandó vállalatok között elsősorban cement- és dohányipari cégek, újvidéki olajfinomítók, a vegyipar egy része, a jugoszláv légitársaság, valamint energetikai és olajipari társaságok lesznek. A jövőre tervezett összes privatizációs bevétel a szakértők szerint 350 millió dollárt tehet ki. A jugoszláv piac a magyar cégek – elsősorban az energetikaiak és az élelmiszer-ipariak – számára ideális piaci lehetőségeket kínálhat, persze a politikai stabilitással összefüggő számottevő fizetőképes keresletre azonban még egy ideig várni kell.
