amíg újra kinyit a parkett – vigasztalta kollégáit a tőzsde 1948-as bezárásakor Jancsó Béla, az egyik korabeli sztárbróker. Jóslata felerészben teljesült: a lakat ugyan nem került le rögvest a tőzsde kapujáról, az alkusznak viszont – ugyan ősz halántékkal, négy évtizednyi türelmes várakozást követően, de – megadatott, hogy ismét átlépje a börze küszöbét, sőt 1990-et követően jó néhány évig még kereskedett is.
Az öreg távozásával azonban tovatűntek az újrakezdést követő eufórikus évek is. A tőzsde újabb fejlődési szakaszába érkezett: a kijózanodás, a racionalizálás, a piaci koncentráció idejét éljük. A kezdeti lendület megtörésének első jelei 1997-98 táján jelentkeztek, de akkor még senki nem számított a régi-új pesti sikk, a tőzsdézés tartós visszaszorulására. Az elmúlt két év folyamatai azonban ráébresztették a börzeszakértőket, hogy nem csupán pillanatnyi megtorpanásról van szó. A tőzsde népszerűsége soha nem látott mélységekbe zuhant, a forgalom a régvolt szép napokban tapasztaltnak a harmadára esett vissza, a külföldi befektetők egy része is hátat fordított a kicsinek ítélt, egyre kevésbé izgalmas, új papírokat nemigen vonzó magyar piacnak. Így aztán nem meglepő, hogy az eseménytelen parketten már nem terem babér annyi brókercégnek, mint hajdanán. A megcsappant forgalom jutalékbevétele kicsi, a költségek viszont változatlanul magasak. Az ínséges időkben több megoldás is kínálja magát: a brókercég bezárásától az anyabankba történő beolvadáson keresztül egészen a felvásárlásokig terjed a paletta.
A magyar börze háza táján akad példa valamennyi változatra. Már tavaly letűnt a színről hét kereskedőcég az ötvenhétből. Ám e nehéz helyzetnek nem csupán vesztesei vannak; azon piaci szereplők, akik korán ébredtek, igyekeznek jól kikerülni a válságos időkből. “Addig kell vásárolni, amíg sok a küszködő értékpapírcég és olcsó a portéka” – mondják a felvásárlások éllovasai.
Szakértők szerint a konszolidációs folyamatnak még csak az elejénél tartunk. Legfeljebb ha 30-40 céget képes eltartani a piac, vagyis a fúziók, felvásárlások még jó ideig folytatódhatnak. Az ügyfélszám gyarapítása és a takarékosabb működés azonban még mindig nem biztos recept, csupán esély a túlélésre. Az ügyfélállomány-vásárlás pedig rizikós vállalakozás: mondhatni, olyan zsákbamacskát kap a vevő, amelyik nemcsak lustálkodik néha, és felé sem szagol a tőzsdének, de időnként meg is szökik.
