a népszerűsége csúcsán visszavonuló politikus. A magyar történelemben egyenesen példa nélküli, de az európai politikatörténetben is ritka. Előbb-utóbb sokakról kiderül, hogy hatalmukat közvetve vagy közvetlenül magánvagyonuk gyarapítására használták fel, de legalábbis jogtalan előnyhöz juttattak másokat, vagy éppen magánéletük bizonyult kikezdhetőnek. Nem ritka, hogy nagyhatalmú és elismert államférfiakra a lelépésük körüli időszakban szinte ráomlik addig felépített birodalmuk – Bettino Craxi, Helmut Kohl ebbe a sorba illik, s valamelyest Francois Mitterrand is.
Göncz Árpád, a pénteken leköszönő államfő egy évtized után megkérdőjelezhetetlen intellektuális, morális és politikai tekintélyként áll fel az elnöki székből; azután, hogy néhány hónapot leszámítva végig vezette a magyar politikusok népszerűségi listáját. Göncz azért válhatott – pártállástól szinte függetlenül, a szélsőjobboldali MIÉP-en kívül – mindenki “Árpi bácsijává”, mert mindenféle pátosztól és gőgtől mentes, emberközeli plebejus demokrata stílusa természetesen egyesítette magában a haladó eszméket. Mint egyik nyilatkozatában mondta, az emberek többsége – így ő is – egyszerre érzi magát szociáldemokratának, liberálisnak és konzervatívnak, hiszen a szolidaritás, a szabadság, és az állandó értékek iránti vágy mindenkiben megtalálható. Már csak ezért sem tudott soha azonosulni a magyar politikára sokszor jellemző gyűlölködő hangnemmel – legfeljebb megérteni próbálta azt.
A mérce tehát igen magas Mádl Ferenc, hivatalba lépő új államfő számára. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a kiváló nemzetközi hírű jogászprofesszor eleget tud majd tenni a feladatnak, és – Gönczhöz hasonlóan – nem csak pozíciója, de cselekedetei révén is kivívja az ország “első polgára” megtisztelő címet.
Persze igaz, hogy a politikai helyzet ma alapvetően más mint 1990-ben: a demokratikus és a piacgazdasági intézményrendszer kiépült, a gazdasági mélyponton, ha komoly áldozatok árán is, de túljutott az ország. A modernizációs pálya betetőzését jelentő, a gazdaságnak és a társadalomnak egyaránt új keretet adó európai uniós csatlakozás azonban még hátravan. Mádl ezen a téren elismert szaktekintély, aki a csatlakozás előtti években és az után is aktívan járulhat hozzá Magyarország sikeres integrációjához.
Hogy ez a nem pusztán szimbolikus-reprezentatív politikai szerep összeegyeztethető-e a köztársasági elnök jelenlegi közjogi státusával, az a mindennapi gyakorlatban dől majd el. Az esetleges feszültségek feloldására is ideális személy ül majd a legmagasabb pozícióban: egy, az alkotmányügyi kérdések iránt is fogékony nemzetközi jogász. –
