BORISZ BEREZOVSZKIJ
(54 éves). Matematikus és vezetéselméleti kutató, az orosz tudományos akadémiának is tagja. Első vállalkozása az 1989-ben alapított LogoVAZ. Részesedése van a Szibnyefty és a Lukoil olajcégekben, valamint több alumíniumkombinátban, közvetve érdekelt az Aeroflot légitársaságban, a LogoVAZ révén pedig a Ladákat gyártó AvtoVAZ gyárban is tulajdont szerzett. Kreml-párti médiabirodalma többek között a központi ORT tévécsatornából, a Kommerszant kiadóvállalatból és annak lapjaiból, a Nyezaviszimaja Gazeta és a Novije Izvesztyija napilapból, valamint az Ogonyok hetilapból áll. Vagyonát 3 milliárd dollárra becsülik.
VLAGYIMIR GUSZINSZKIJ
(48 éves). Az egyetlen, kezdettől fogva Putyin elnökkel szemben álló oligarcha. A Moszt Bank alapítója, ám a pénzintézet az 1998-as pénzügyi válság után összeolvadni kényszerült a Menatep Bankkal és az Onekszimbankkal. Guszinszkij ki is szállt a bankból, az annak bázisán létrehozott Media-Moszt csoportnak azonban továbbra is tulajdonosa. Az oroszországi üzletemberek közül elsőként egyesítette a banki tőkét a médiával. Főbb médiaérdekeltségei közé tartozik egyebek mellett: NTV tévécsatorna, Eho Moszkvi rádió, Szevodnya napilap, Itogi és Szem dnyej hetilap. Vagyonát 400 millió dollárra becsülik.
VLAGYIMIR POTANYIN
(39 éves). A kilencvenes évek elején külkereskedelemért felelős miniszterelnök-helyettes, de a privatizáció indulásakor az üzleti oldalra állt. Gáz- és olajipari érdekeltségei közül a Szidanko olajtársaságot 530 millió dollárért vette meg, majd 10 százalékot továbbadott a BP Amocónak 571 millióért. Ezután a céget csődbe vitte és a BP Amocót kisemmizte. A világ legnagyobb nikkeltermelő üzemét, a Norilszkit 1997-ben szintén valós értéke töredékéért szerezte meg. A sajtóban az övé az Izvesztyija és a Komszomolszkaja Pravda. Vagyonát az 1998. augusztusi összeomlás előtt 1,5-2,5 milliárd dollárra becsülték, a válságon azonban tetemeset bukott.
ROMAN ABRAMOVICS
(33 éves). Az oligarchák új nemzedékének legjelentősebb képviselője, Berezovszkij fő szövetségese. A Putyin-adminisztráció ellene – egyelőre – nem indított támadást. A Szibnyefty olajtársaság fő részvényese, a cégben hivatalosan a moszkvai körzetért felelős iroda feje és az igazgatótanács vezető tagja. Társtulajdonos valamennyi jelentős alumíniumipari cégben, emellett ellenőrzése alá vonta az állami Transznyefty olajtársaságot, és nagy befolyással rendelkezik az atomenergia-iparban és a vasúti minisztériumban. Az utóbbi időben állítólag már nem is Berezovszkij, hanem elsősorban ő állt a Jelcin-adminisztráció személyi és privatizációs döntései mögött.
ANATOLIJ CSUBAJSZ
(45 éves). A leningrádi egyetem közgazdász professzorát, majd az immár Szentpétervár nevet viselő város polgármesterének főtanácsadóját a Jelcin-adminisztráció a kilencvenes évek elején bízta meg a privatizáció lebonyolításával és felügyeletével. Miniszterelnök-helyettességig vitte. Az inkább politikusként, mint üzletemberként induló Csubajsz nevéhez fűződik a kétes ügyletekkel tarkított – spontán és kuponos – privatizáció gyakorlata. A pénzügyi tárca éléről 1997-ben váltották le, állítólag azért, mert 90 ezer dollárt tett zsebre egy, a privatizációról szóló könyv társszerzőségéért. A következő évben az áramszolgáltató monopólium (UES) vezetője lett.
