Furcsa üzleti viszonyok lelhetők fel a magyar tainácsadói piacon. Nemrég egy világhírű olajforgalmazó cég pályázatot írt ki külső tanácsadók számára munkatársai képzésére. Az egyik magyar tanácsadó cég egyeztetések, tárgyalások után a szerződéskötés aláírásáig jutott. Vártak egy hetet, két hetet, majd érdeklődő telefonjukra a cég képviselője zavartan közölte, hogy “a külföldi konszernvezetés más mellett döntött… “. Az már csak hab a tortán, hogy a végül is tendernyertes tanácsadó cég nacionáléja megegyezik a külföldi konszernével. A versenyhivatali kurátorok monopolhelyzetet firtató buzgalma azonban az ilyen eseményekre nem terjed ki.
Más. Egy tanácsadó kollégánk izgatottan telefonált nemrégiben, mert megkereste őt egy cég a versenytársak közül és munkát ajánlott neki. A feltétel az volt, hogy a tanácsadói díjból 10 százalékot származtasson vissza a konkurens cég vezetőjének, mondván, neki is fizetnie kell valamiből, hogy elnyerje a megbízást.
FEJLŐDÉSBEN. A tágan értelmezett tanácsadó cégek – beleértve a “Big Five” cégeket is – évi 5-6 milliárd forintos bruttó forgalmat bonyolítanak le Magyarországon. A kapcsolódó területeken dolgozó tanácsadó társaságok (tréningcégek, térségi tanácsadók, IT-tanácsadók) árbevételét is figyelembe véve az összeg évi 15-16 milliárdra rúg. A fentieknél azonban fontosabb, hogy ma már az egész magyar piacot átszövi a tanácsadók áldott-átkozott tevékenysége. Nincs az országban olyan magára valamit is adó, jelentős árbevételt produkáló társaság, ahol ne működnének közre tanácsadók. És akkor még nem is beszéltünk a belső tanácsadók szerepéről, akik számos esetben önálló szervezetben működnek az adott cégen belül, s e minőségükben szintén befolyásoló tényezői a piacnak.
Általában elmondható, hogy a tanácsadó cégek megbízóikkal a szerződéses viszonyt tekintve korrekt módon járnak el. Ma már alig lehet találkozni a “rablás a ködben” típusú tanácsadói megnyilvánulással. Betudható ez annak is, hogy a megbízók képviselői egyre képzettebbek, sokszor legalább annyit tudnak, mint a szakértő partner. Érthető, hogy a számonkérés, a kontroll is szakszerű. Inkább jellemző viszont a “szekértáborok” megléte és a közöttük folyó kommunikáció esetlegessége. Az így kialakuló információhiány miatt a különböző műhelyekben kidolgozott, kipróbált know-how és vele együtt a “kicsiszolt emberfők” is ellenőrizetlen módon kavarognak a magyar piacon, ami kárt okoz az ügyfeleknek is. A szinergia lehetősége is elvész emiatt.
A tisztább piaci körülmények megteremtésének egyik legfontosabb feltétele a közös etika szükségességének elfogadása, annak formába öntése, működtetése. Az etika közkeletű megfogalmazás szerint írott és íratlan szabályok, szokások rendszerbe foglalt és általánosan elfogadott összessége. Mindezeknek a követelményeknek az olyan szerteágazó piac, mint a hazai, jelen állapotában nem tud megfelelni. A különböző szakágak különböző elvárásait más és más módon kell érvényesíteni az egyébként más és más elvárásokat megfogalmazó cégekkel szemben. Mégis, valamilyen közös álláspont mentén (“keressük a legkisebb közös többszöröst”) meg kell találni a mindenki számára elfogadható megközelítéseket.
Tavaly ősszel a tanácsadói piacon dolgozó szervezetek, egyesületek, szövetségek a Vezetői Tanácsadók Magyarországi Szövetségének kezdeményezésére a szakma integrálása érdekében párbeszéd-sorozatot indítottak. Már a második találkozó után kiderült, hogy a humán területen dolgozó nyolc tanácsadói szövetség, szövetségi tagozat, amely a Tanácsadói Kerekasztal munkanevet kapta, azonos elképzeléseket követ az együttműködés, az esetleges integráció kialakításában. A deklarált cél: folyjon párbeszéd az amúgy számos esetben egymással konkuráló tanácsadó cégek között annak érdekében, hogy tiszta viszonyok, a folyamatokat jól ismerő megrendelők és egységes etika jellemezze a szakmát.
NÉHÁNY ALAPELV. A tanácsadónak függetlennek kell lennie, a befolyásolás nem megengedhető a korrupció kizárása érdekében. Fontos a tolerancia, a diszkréció, a titoktartás. Szükség van folyamatos visszacsatolásra, mert a nyílt kommunikáció a jobb együttműködés záloga. A minőségbiztosítás érdekében a tanácsadónak vázolnia kell a megrendelő számára a fejlődés irányait, a helyzet kritikai analízisét. Ne feledkezzünk meg az üzleti tisztesség elvéről sem. Egy megrendelőt idézve: “A megbízót akkor sem szabad becsapni, ha felkér rá”.
A tanácsadó cégek egymás közti működésének etikájához tartozik, hogy a tanácsadók tegyenek eleget a törvényes működés feltételeinek, csak jogtiszta anyagokkal dolgozzanak, üzleti tevékenységükről megalapozott nyilatkozatokat tegyenek, egymást ne minősítsék negatívan, ne adjanak juttatást vagy más előnyt megbízóiknak a megbízás elnyerése érdekében, ne adjanak ki információt az érintett fél beleegyezése nélkül, s ne csábítsák el egymás munkatársait.
Ezen alapelvek együttes alkalmazása nagy befolyással lehet a piac egészére. Nem hiszem ugyan, hogy ettől beköszönt a “szép új világ”, de abban bízom, hogy tisztább kép alakul ki a tanácsadói piac minden eleméről. –
A Tanácsadói Kerekasztal résztvevői: Vezetői tanácsadók Magyarországi Szövetsége, Szervezetfejlesztők Magyarországi Társasága, Magyar Marketingszövetség Tanácsadói Tagozata, Informatikai Vállalkozások Szövetségének Tanácsadói Tagozata, Emberi Erőforrás Gazdálkodási Tanácsadók Országos Szövetsége, Tréning Kerekasztal Egyesület, Minőségügyi Tanácsadók Országos Szövetsége, Magyar Gazdaságfejlesztést Támogató Társaság.
