az adócsökkentés kísértete. Nem sokkal azután, hogy Gerhard Schröder német kancellár bejelentette országa második világháború utáni legátfogóbb adócsökkentési programját, francia kollegája sem volt rest, és három évre szóló adómérséklési csomaggal kedveskedett a lakosságnak és a vállalatoknak. Lionel Jospin, az amúgy hagyományos szociáldemokrata értékeket valló, így “papíron” állambarát kormányfő közel 14 milliárd dollárral készül megrövidíteni a büdzsét.
Schröder még nagyobbat vág: öt év alatt 24 milliárd dollárt. Jövőre a társasági adókulcs 52 százalékról 39 százalékra csökken, és megszűnik a vállalati kereszttulajdonlások kötőelemeként szolgáló 50 százalékos árfolyamnyereség-adó. Utóbbi jelentősége ma még aligha felmérhető: ez az adónem eddig megakadályozta az angolszász típusú tulajdonlás elterjedését az öreg kontinens legnagyobb országában. Megszűnhet a kockázatmegosztó kereszttulajdonlás utat engedve a további fúziók és a jobb tőkemegtérülés felé. A részvényeladást terhelő adónem ugyanis eddig akadályozta a papírok adásvételét.
A német-francia tandem példája ragadós: különböző adónemekben ugyan, de rövid idő kérdése a spanyol, a brit és az olasz adólefaragás is.
Kétségtelen tény: az európai gazdaság régen állt olyan jól, mint napjainkban – persze önmagához és nem az Egyesült Államokhoz képest -, amiben az alacsonyan szálló eurónak is vitathatatlanul nagy szerepe van. A közös valuta leértékelődése a gazdasági fundamentumokat magasabb szintre emelte: az euró-zóna növekedése immár több mint 3 százalék. (Csak közbevetőleg: Vajon a több mint 6 százalékkal szárnyaló magyar gazdaságban mikor érik meg végre az idő az átfogó adóreformra, az elvonások mérséklésére?) A Nyugat-Európában lehetővé vált adócsökkentés révén nőhetnek a beruházások, bővülhet a GDP, ami előbb-utóbb visszahat az euró árfolyamára is.
Az EU baloldali kormányai többnyire a – hagyományos szociáldemokrácia és a neoklasszikus kapitalizmus közötti – harmadik utat járják. Az újraelosztási hányadot csökkentik, az államot az egyenlőbb esélyek teremtésére “használják”. A tűnni látszó neoliberalizmus kísértete a monetáris és a fiskális politika köntösébe bújva járja be újra Európát. –
