sárbogárdi autórádió-gyárát a Mannesmann egyik itteni leányvállalata. A német cég döntése ugyan nincs közvetlen összefüggésben a Fővárosi Közigazgatási Hivatalnak az ingatlanvásárlást szabályozandó piac- és tőkeellenes kirohanásaival, mégis, ami történt, mindenképp nyugtalanító. A rendszerváltás után most először fordul elő ezer főnél több munkahelyet érintő gyárbezárás.
A konkrét eset jelentőségét persze nem volna ildomos eltúlozni. A tőke mindenhol a kedvezőbb lehetőségeket keresi, így nem véletlen, hogy az egyszerű összeszerelő üzemek (amelyek esetében tehát a szakértelem alig, a munkaerő ára viszont elsőleges szerepet játszik) átkerülhetnek egy kedvezőbb feltételeket kínáló országba.
Makrogazdasági szempontból a konkrét gyárbezárásnál lényegesebb kérdés, hol áll Magyarország a régió országai közötti termelékenységi versenyben. Egy minapi Bank Austria-felmérés szerint előkelő helyen. Az elmúlt évtizedben a posztkommunista államok között a lengyel termelékenység nőtt a legjobban, 216 százalékkal, utána pedig nyomban Magyarország következik – 140 százalékkal. A régió reformországainak termelékenységi üteme több mint háromszor olyan gyorsan nő, mint az euró-zóna megfelelő mutatója. Ez minden másnál egyértelműbben mutatja: álljuk a versenyt nemzetközi összehasonlításban is.
Elsősorban éppen az itt megtelepedett multiknak köszönhetően. Ezért káros minden olyan, a politikai orákulumból hallható megnyilatkozás, amely veszélybe sodorhatja a kivívott jó pozíciót. Mert a nagytőke még a munkaerő költségénél is jobban szemmel tartja a politikai és a jogbiztonságot. Ha pedig azt veszélyben látja, nem csak, sőt nem is elsősorban az összeszerelő üzemeket viszi el, hanem a nagyobb hozzáadott értéket termelő vállalatokat is. Akkor pedig mi is mehetünk – melegebb éghajlatra. –
