– ezt szerették volna elérni ljubljanai találkozójukon az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó luxemburgi (első körös) hatok. A külügyminiszterek immár együtt sürgették az uniót: az év végi nizzai csúcstalálkozón vázolja fel a csatlakozási forgatókönyvet. A hat tagjelölt között Magyarország különösen hangos, már-már követelődző álláspontot képvisel. Orbán Viktor miniszterelnöknek a legutóbbi időszakban tett nyilatkozataiból az EU egész kiskátét állíthatna össze magának arról, hogy mit tegyen és főleg mikor.
Az unió most főleg saját magával van elfoglalva, de így is értetlenkedve szemléli a magyar kormány(fő) határozott odamondásait. Uniós politikusok szájából egyre többször hangzik el a politikai érzékre és a bizalomra való hivatkozás, szemben a nyers érdekek citálásával. Más szavakkal: Brüsszel türelmet és megértést kér Magyarországtól és a többi tagjelölttől, még ha ezt nyíltan nem is mondja ki.
“Magyar szemmel már az is késedelemnek számít, ha valaki munkába menetel előtt megreggelizik” – mondta a minap egy uniós diplomata. Bármennyire is illúzióromboló, de a tagjelölteknek be kell látniuk: az EU-nak a bővítés csak az egyik, s nem is a legfontosabb prioritása. Az Új Gazdaság kihívásaira adott válasz, az euró stabilizálása és az intézményi reformok mind előrébb állnak a sorban. Sőt, ezek szükséges, jóllehet nem elégséges feltételei a sikeres bővítésnek.
A céldátummal kapcsolatos, sokszor ellentmondásos, vagy éppen semmitmondó hírözönhöz képest jóval fontosabb, hogy az intézményi kérdésekről körvonalazódik a német-francia egyezség. Számunkra biztató az is, hogy Schröder német kancellár az utóbbi néhány hónapban érzékelhetően aktívabbá vált integrációs ügyekben. Ha a megállapodásról szóló lapértesülések igaznak bizonyulnak, akkor a tizenötök decemberre megegyezhetnek a belső reformokról, és megkezdődhet az egy-másfél évre becsült ratifikációs eljárás. Ezután már “csak” jogtechnikai kérdés, hogy – amennyiben a csatlakozási tárgyalások 2001 végén lezáródnak – a két jóváhagyási procedúra haladhat-e párhuzamosan.
A tagjelöltek a felesleges céldátum-ismételgetés helyett bölcsebben tennék, ha a jogharmonizációs feladatokra és a tárgyalások tartalmi kérdéseire összpontosítanának. Nem árt már most elmerengeni azon, mi magunk milyen uniót szeretnénk, és ebben mi lesz, mi lehet az ország hozzáadott értéke. Martonyi János külügyminiszter minapi levele német kollégájához, Joschka Fischerhez a föderatív európai berendezkedés kilátásairól ebből a szempontból üdítő és konstruktív színfolt. És hasznosabb is, mint megpróbálni a homokórát megállítani. –
