Miközben Oroszország új ura a sztratoszféráiban utazó interkontinentális rakéták egyensúlyáról vitázik majd Moszkvában a hattyúdalát éneklő Bill Clintonnal, hazájának sorsa és népének jövendője nagyon is a földön dől el. Azon, hogy végül milyen útra tér az orosz gazdaság.
Öldöklő harc várható a különböző érdekcsoportok között és egyelőre nem látható, ki nyeri meg a Vlagyimir Putyin gondolkodásának befolyásolásáért vívott küzdelmet. Az egyik oldalon a moszkvai Stratégiai Kutatások Központja áll, amelynek vezetője German Gref, 36 éves ügyvéd. A New York Times jellemzése szerint “német származású, templomjáró lutheránus és Van Dyke típusú szakállt visel”. Gref, aki most gazdaságfejlesztési és kereskedelmi miniszter lett, együtt dolgozott Szentpétervárott Putyinnal. Intézete a liberális gazdasági reformok oroszországi támaszpontja. Gref maga úgy véli, hogy az elnök bizalmát élvezi és elmondotta: amikor intézete három gazdaságnövekedési forgatókönyvet terjesztett Putyin elé, az a legbecsvágyóbbat és legradikálisabbat választotta. Gref azonban távolról sincs egyedül és ellensúlyait is Putyin választotta ki. A gazdasági átmenetet tervező kabinetben ott ül az új miniszterelnök, Mihail Kaszjanov – akinek pályája a szovjet tervhivatalból indult -, valamint Alekszandr Volosin, a Kreml vezérkari főnöke, aki Jelcin legbelsőbb köréhez tartozott.
BEFOLYÁSOS HÁTTÉRFIGURÁK. Ez pedig hatalmas ellensúly. Kaszjanovot szoros kapcsolatok fűzik Borisz Berezovszkijhoz, az orosz oligarchia vezető figurájához. Az pedig, hogy Volosin a helyén maradt, ugyancsak Berezovszkij befolyásának változatlan erejéről tanúskodik. Márpedig ő a Gref-csapat Putyin által elfogadott terveit “amatőr kísérletezgetésnek”, gazdasági gondolkodásukat pedig “naivnak” nevezte.
Mindez finoman fogalmazva is az elnök akciószabadságának korlátait jelzi. Putyin látványos lépéseket tudott tenni a közigazgatási hatalom koncentrálására, de ahhoz eddig nem volt elég erős, hogy szakítson a vetélkedő oligarchák rablókapitalizmusával.
Ennek a határozatlanságnak a szimbólumok iránt oly érzékeny Oroszországban meglepő tanúságtétele volt a Kurszkban, a második világháború és a hadtörténet legnagyobb tankcsatájának színhelyén tartott emlékünnepség, ahol a koszorúzási ceremónián Putyin oldalán sokak megdöbbenésére feltűnt Berezovszkij is.
A gazdasági oligarchiával való szakítás elmaradásának – vagy jobb esetben taktikai elhalasztásának – jeleit vélik látni az új kormányfő, Kaszjanov korábbi pénzügyi tevékenységében is. A Financial Times például megemlíti, hogy a legnagyobb orosz vállalatok – a Lukoil olajtársaságtól az Avtovazig – különlegesen kedvező lehetőséget kaptak Kaszjanovtól az állammal szemben fennálló tartozásaik törlesztése során. A kincstár az ő döntése alapján névértékhez közeli árfolyamon fogadott el törlesztésként államkötvényeket a nagyvállalatok egész sorától, holott a szóban forgó papírok tényleges piaci értéke már csak töredéke volt a nominálisnak.
HATÉKONY ADÓSSÁGKEZELÉS. Úgy tűnik, Kaszjanov “használati értéke” a Putyin-rezsim e kezdeti szakaszában az, hogy amilyen engedékeny belül az oligarchákkal szemben, olyan keményen, sikeresen tud tárgyalni a nemzetközi szervezetekkel az orosz adósságok átütemezése, illetve elengedése ügyében. Kinevezése előtt például a kereskedelmi hitelezők Londoni Klubját sikerült meggyőznie arról, hogy leírják a szovjet korszakból visszamaradt adósságállomány 30 százalékát. Erre a tárgyalási tehetségre óriási szüksége lesz a Putyin-rezsimnek a kormányhitelezők Párizsi Klubjával a közeljövőben megkezdődő egyeztetéseken. Mihail Zadornov, a liberálisnak tekintett volt pénzügyminiszter szerint el kellene érni ennek a 40 milliárd dolláros – a szovjet korszakból visszamaradt – adósságállománynak (vagy tekintélyes részének) leírását, mert szerinte e nélkül Oroszország nem tudja teljesíteni adósságszolgálati kötelezettségeit.
A Párizsi Klub várható döntése körüli vita lesz az egyik legfontosabb napirendi pontja a G-7 júliusban Okinava szigetén összeülő csúcsértekezletének, s a nyolcadik vezető hatalom képviselőjeként meghívott Putyinnak szüksége van ebben a vitában Kaszjanov tárgyalási tapasztalataira. Ám mindez csak afféle “felderítő tevékenység” a főerők felvonulása előtt.
A gazdaság “kurszki csatáját” önmagával vívja Oroszország. A tétet most Borisz Nyemcov – a fiatal reformerek egyik vezéralakja, akit Jelcin szeszélye egykor egy villanásnyi időre miniszterelnök-helyettessé emelt – így fogalmazta meg: “Végül vagy nyugati típusú gazdaság lesz, vagy korrupt haver-kapitalizmus, suba alatti alkukkal és végletes társadalmi szakadással.”
A végeredményre alighanem még jó ideig várni kell. –
