Nem valószínű, hogy a zloty április óta érvényes szabad árfolyama hosszabb távon jelentősen befolyásolná bevételeinket – vélekedik Józef Pietrzak, a KGHM lengyel rézipari vállalat vezetője. Azt azért ő is elismeri, hogy a cégnek ezentúl jobban oda kell figyelnie az árfolyamrizikóra, s több pénzt kell költenie a kockázatok fedezésére. Pedig eddig sem fordítottak keveset erre a célra: 1999-ben mintegy 350 millió zloty (85 millió dollár) “bevetésével” korrigálták a lengyel valuta sávon belüli árfolyam-ingadozását.
Pietrzak tehát nem búslakodik amiatt, hogy a plusz-mínusz 15 százalékos intervenciós sáv – a lengyel jegybank (Narodowy Bank Polski – NBP) és a pénzügy-politikai tanács (RPP) döntése alapján – április 12-én megszűnt. A zloty értékét ezentúl jórészt a piaci kereslet és kínálat határozza meg. Ezzel egy időben eltörölték az eddigi havi 0,3 százalékos ütemű csúszó leértékelést. Az idézett lengyel vállalatvezető bízik abban, hogy a zlotyi “elengedésével” nem romlanak az értékesítési feltételek, sőt a külpiacokon akár még javulhatnak is.
Szakértők mindemellett arra figyelmeztetnek, hogy a kormányzatnak ezután is maradt eszköze a beavatkozásra. Pillanatnyilag azonban nem élnek ezzel a lehetőséggel, hiszen az árfolyamot elvben befolyásoló privatizációs bevételek számára a lengyel kormány külön számlát hozott létre a nemzeti bankban, így a befolyó pénz egy része nem megy keresztül a valutapiacon, és egyelőre nem hat a zlotyra.
AZ INFLÁCIÓRA ÜGYELNEK. A szabad árfolyam bevezetésének hivatalos indoka az, hogy a lengyel monetáris politika ezentúl az inflációra és nem a valuta piaci árfolyamának védelmére kíván koncentrálni. Az eddigi gyakorlat szerint ugyanis amennyiben a valutapiacon lényeges változás történt, akkor az RPP-nek leértékelést kellett végrehajtania. Liberalizált árfolyam esetén viszont csak az infláció elleni harc tartozik a feladatkörébe. A változtatás helyessége és kivitelezhetősége mellett szól az a tény, hogy az elmúlt két év során a zloty árfolyamának kisebb ingadozásai ellenére 1998 szeptembere óta jegybanki beavatkozásra nem volt szükség.
A lengyel pénzügyi irányítás hetekkel ezelőtti döntésének egyik célja – fél szemmel már az európai valutaunióhoz való majdani csatlakozásra tekintve – a nemzeti fizetőeszköz árfolyamának stabilizálása volt. Az 1998-ban elindított privatizációs program nyomán folyamatosan áramlik az országba a külföldi tőke, s e téren várhatóan nem is lesz változás. A varsói kormányzat egyedül a Telekomunikacja Polska távközlési vállalat ez évben esedékes eladásából 5 milliárd dollárt remél, de a várakozások szerint az ez évi teljes privatizációs bevétel a 8-12 milliárd dollárt is elérheti. Ilyen körülmények között pedig egyre erősödött a veszély, hogy az árfolyamot nem lehet az NBP által meghatározott 15 százalékpontos lebegési sávon belül tartani, sőt a zloty erősödése máris az export fájdalmas méretű csökkenéséhez vezetett. A lehetőség ebben a helyzetben vagy a sáv kibővítése lehet, azaz zöld utat adni a reálfelértékelődésnek. A másik lehetőség a szabad árfolyam. Ez utóbbi persze átmeneti megoldás, ami nagy kockázattal jár.
INGADOZÁS. A lengyeleknek ezentúl hozzá kell szokniuk valutájuk gyakori ingadozásához. Az elmúlt hónapban ez a mozgás rekordnagyságú volt, a zloty értéke 14 százalékkal esett a dollárral szemben, az euróhoz képest pedig megközelítőleg 5 százalékkal. A hirtelen gyengülést azonban nem csupán a szabad árfolyam bevezetése idézte elő, abban több körülmény játszott közre. Mindenekelőtt a dollár megerősödése hatott így a zlotyra, de az árfolyamváltozás híven tükrözi a befektetők ideges reakcióját is a lengyel jegybank által néhány hete közölt folyó fizetésimérleg-adatokra. A deficitje 2000 márciusáig a GDP 8,3 százalékát tette ki, felülmúlva még a tavalyi megfelelő időszak kedvezőtlen értékét is (lásd a grafikont). A növekvő hiány elsősorban a külkereskedelmi deficittel magyarázható. Az export a tavalyi csökkenés után 2000 áprilisáig újabb 9,7 százalékkal esett vissza, az import viszont csak 3,5 százalékkal. A szabad árfolyamtól, valamint a zloty leértékelődésétől mindezek után várható lenne, hogy javul a kivitel versenyképessége. Csakhogy a lengyel külkereskedelmi forgalom mintegy 70 százalékáért euróban fizetnek, így nem szabad csodálkozni azon, hogy a kivitel a vártnál kevésbé nő. Ráadásul a lengyel külkereskedelem legfőbb problémája az, hogy az exporton belül kifejezetten alacsony a magasan feldolgozott termékek részaránya. Azaz a közeljövőben először a termékek és a szolgáltatások versenyképességén kell javítani, hiszen a pénzügypolitika a reálgazdaság szerkezeti problémáit nem képes megoldani.
A szabad árfolyam nyomán megerősödő kockázat viszont vélhetően elriasztja a spekulatív tőkét, legalábbis a tankönyvi logika szerint. Felvetődik a kérdés, nem jár-e ez inflációgerjesztő hatással, hiszen az így bekövetkező tőkekiáramlás a zloty gyengüléséhez vezethet, ami fokozhatja a pénzromlás ütemét. A Standard & Poor’s hitelminősítő intézet azonban áprilisban eggyel magasabb, BBB+ kategóriába helyezte Lengyelországot, ami arra utal, hogy a lengyel értékpapírok iránti érdeklődés fennmarad. Sőt, az import kordában tartása érdekében – a 7,5 százalékos infláció ellenére – változatlanul hagyott 18 százalékos rövid távú kamatlábak miatt egyelőre nincs is jele annak, hogy a spekulatív tőke kifelé indulna az országból.
A folyó fizetési mérleg ilyen nagyságrendű romlása mindazonáltal a hivatalos külkereskedelem hiánya mellett más okokkal is magyarázható. Egyrészt az elmúlt hetekre esett a külföldi adósságtörlesztés esedékes kamatfizetése (249 millió dollár), másrészt folyamatosan csökken a határ menti, nem hivatalos kereskedelem bevétele, ami eddig ellensúlyozta a hivatalos kereskedelem deficitjét.
VÉDERŐ. Az ijesztő fizetésimérleg-adatok önmagukban még nem jelentik egy válság kezdetét, ám ha a helyzet nem javul, akkor Varsó egy-két éven belül komoly pénzügyi problémákkal kerül szembe. Némi védettséget nyújthat az országnak a tetemes – március végén csaknem 26 milliárd dollárra rúgó – valutatartalék, illetve, minden ellentmondásossága mellett, a zloty szabad árfolyama.
