Díjazni szokták a kötvénypiacok, ha egy kormány “jól viseli magát”. Legalábbis korábban ez volt a tapasztalat. Manapság, úgy tűnik, ez már nem érvényes. A várakozásokra rácáfolva az európai pénzügyminiszterek többsége ígéretet tett arra, hogy a mobiltelefon-koncessziók idei eladásából származó 100 milliárd dollárnyi “talált” pénzt adósságcsökkentésre fordítják, nem pedig az adók mérséklésére vagy a közkiadások emelésére. A kötvénypiaci befektetők mégis mindennek tűnnek, csak elégedettnek nem. Érvelésük egyszerű. A drasztikus adósságcsökkentés hiányt teremt az államkötvények piacán, ez viszont lenyomja a hozamokat, s szélesebbé teszi a vállalati és az államkötvények közötti kamatkülönbözetet. Az elemzők várakozásai szerint az euró-övezet kormányai a korábban várt 330 milliárd helyett az idén 230 milliárd dollárnál nem vesznek fel többet a pénzpiacokról.
BUSÁS KONCESSZIÓS DÍJAK. Emiatt különösen a nagy kötvényvásárlók – mint például a német biztosító társaságok – aggódnak, hiszen az állampapírhozamok csökkenésével az ő eredményességük is romlik. A kötvénykibocsátásra készülő vállalatok pedig attól tartanak, hogy az állampapírínség megakaszthatja a gyerekcipőben járó európai vállalati adósságpiac fejlődését, s értelemszerűen megnehezíti a pénzhez jutást.
A legtöbb európai pénzügyminiszternek ennek ellenére eltökélt szándéka, hogy lefaragja országa adósságát. A német Hans Eichel a váratlan bevétellel az 1,1 billió dolláros német adósságállományból 52 milliárdot szeretne lefaragni. Olaszország a koncessziós díjak felét szánja erre a célra, jó esetben akár 27 milliárd dollárt. Franciaország viszont az állami nyugdíjalapot tervezi feltölteni a pénzzel.
Az adósságcsökkentés folytatódhat azt követően is, hogy elfogynak az idei koncessziós bevételek. A jelenlegi gazdasági konjunktúrának köszönhetően Németország, Franciaország és akár még Olaszország költségvetése 2003-ban, vagy talán még korábban is, a GDP 2,5 százalékára rúgó többletet mutathat fel, s ez az aktívum hosszabb távon fenntarthatónak ígérkezik.
Az államadósság-visszavásárlások másutt is hatással vannak már a kötvénypiacokra. A svéd államkötvények hozama például 0,3 százalékpontot esett május 15-én, miután Stockholm nyilvánosságra hozta terveit, hogy adósságállományát 8 százalékkal csökkenti. Ezzel bekövetkezett, amire még nem volt példa: a svéd államkötvények hozama alacsonyabb lett, mint a németeké. Az amerikai és brit adósságcsökkentő programok is lenyomták a hozamokat és megnövelték a kamatkülönbözetet – megnehezítve a portfóliókezelők életét. “Komoly nyomás nehezedik a tengerentúlon a hozamokra” – mondja Simon Ballard, a BNP Paribas londoni irodájának kötvényekkel foglalkozó szakértője. “A befektetők most attól tartanak, hogy az euró-övezetre is ugyanez vár.”
Lehetséges. Az amerikai és brit, illetve az euró-zóna piacai között azonban fontos különbségek vannak. A külföldi befektetők nem játszanak akkora szerepet Európában, mint az Egyesült Államokban – az euró-zóna piacai így kevésbé érzékenyek. Egy másik tényező: az egyes országok kötvényhozamai közötti különbségek az euró 1999. januári indulása óta stabilak. És az elemzők szerint ez valószínűleg nemigen változik az államadósságok csökkentése esetén sem. Mindennek pedig az az oka, hogy az euró-övezet államkötvényeit euróban jegyzik, lehetővé téve ezzel, hogy a befektetők közöttük ide-oda mozogva kiaknázzák a különbözeteket.
Nincs Európában továbbá mérvadó államkötvény sem. A tiszteletbeli első hely ugyan a német államkötvényeké, de a gyakorlatban az igazi mérce a vezető bankok által a rövid távú hitelügyletekért felszámított kamat, az úgynevezett swap ráta. A swap-piac pedig messze nem reagál majd olyan erősen az államadósság-visszavásárlásokra, mint az állampapírok.
SZAVAHIHETŐEN. A vállalati kötvénypiacnak az államadósság-csökkentés így nem hogy árt, de még használhat is. “Ha bármilyen hatása lesz a csökkenő államadósság-kínálatnak, az csak az lehet, hogy ösztönözni fogja a vállalati kötvénypiac növekedését, mivel a befektetőknek új alternatívákra lesz szükségük” – vélekedik Martin Bayntun, a Gartmore Investment Management kötvényekkel foglalkozó londoni stratégája. Mi több, az európai kormányok nem akarják megbolydítani a piacokat. Így hát valószínűleg több új kibocsátásra kerül majd sor, mint amennyire ma sok elemző számít. Ez különösen igaz Eichelre, aki a várakozások szerint tartja magát az idei évre tervbe vett 135 milliárd dollárnyi kötvény kibocsátásához. Az európai befektetők pedig majd csak megtanulnak együtt élni kormányaik újdonsült szavahihetőségével.
