Ki gondolta volna egy esztendővel ezelőtt, hogy az ipari ágazatok növekedése akár a 20 százalékos mértéket is elérheti? Akkortájt ugyanis rossz idők jártak: az Európai Unió gazdaságának gyengélkedése és az orosz válság áthúzódó hatása megtették a magukét. Az 1998-as 12,3 százalék után tavaly csupán 10,4 százalékkal nőtt a termelés volumene az év egészében, de az esztendő első felében ennél még sokkal sötétebb képet festettek az elemzők. Ekkor a külső feltételek annyira erőteljesen éreztették hatásukat, hogy az első két negyedévben a növekedés alig haladta meg a 7 százalékot. A második félévben azonban beindult az európai gazdaság motorja, így az utolsó hat hónap termelésbővülése már több mint 13 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőttit (lásd a grafikont az 56. oldalon).
EGYENLŐTLENSÉGEK. A számok mögött azonban éles egyenlőtlenségre figyelhetünk fel. A növekedés motorja a feldolgozó-ipari ágazatok termelése volt, azon belül is a villamos- és műszaki gépgyártás, amely mintegy 55 százalékkal növelte kibocsátását egy év alatt. A szektor húzóereje tehát a gépipar, ami az ágazati szerkezet jelentős változásában is tetten érhető. Míg ugyanis az élelmiszeripar, a vegyipar, a villamosenergia- és vízellátás aránya csökkent, a gépgyártással foglalkozó vállalatok a korábbi 20,5 helyett tavaly már 40,4 százalékban képviseltették magukat a teljes ágazatban. Az “európai mozdony” azóta fokozatosan gyorsítja a tempót, és mivel a magyarországi ipar tavaly már 50 százalékban közvetlenül exportra termelt, a kedvező külgazdasági környezet fokozatosan megteremtette a jelenlegi ipari bumm alapját…
Természetesen furcsának tűnhet egy 4-5 százalékos gazdasági növekedési környezetben, hogy az előző évi 10 százalékos ipari bővülést kevésnek értékelik. “Ez alapvetően rossz megközelítés, ami valószínűleg az 1998-as növekedési ütemhez viszonyított elmaradásból táplálkozik” – mondja Sweitzer Iván, a Kopint-Datorg kutatója. Az évet azonban, mint fentebb láthattuk, mindenképpen két részre kell osztani, és 1999 nyarától az ipar már nagyon dicséretes növekedést produkált. Azt azonban, hogy pontosan mennyire is volt ez dicséretes, most már nagyon nehéz eldönteni. Amennyiben ugyanis az adatokat az idei esztendővel vetjük össze, rögtön más megközelítésben látjuk a problémát, hiszen az év első három hónapjában 20,7 százalékkal nőtt az ipari termelés az előző év azonos időszakához képest. Márciusban a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) februárhoz képest 5,1 százalékos, tavaly márciushoz viszonyítva pedig 21,5 százalékos bővülést regisztrált. Ezek az adatok az 1999-es értékekhez hasonlítva még impozánsabbak: tavaly ilyenkor ugyanis az ipari növekedés csupán 8,6 százalékkal haladta meg az egy évvel azelőtti értéket. A részletesebb elemzésből kiolvasható, hogy a növekedés struktúrájának tendenciája változatlan: a prímet ismét a feldolgozó-ipari termelés viszi, a maga 24 százalékos növekedésével. Ezen belül a bővülés a legdinamikusabban, 69 százalékkal a villamosgép- és műszergyártásban nőtt, ahol az export 67 százalékkal, a belföldi értékesítés pedig 47 százalékkal ugrott meg. Az élelmiszeripar a korábbi nyomott árak ellenében is növelni tudta kibocsátását, 3,3 százalékkal.
REMEKLŐ MULTIK. Minek is köszönhetőek ezek az impozáns számok? “Nem szabad elfelejtenünk, hogy a statisztika néha nem egyértelmű, hiszen a tavalyi dekonjunktúra miatt nagyon alacsonyak az összehasonlítási alapot képviselő bázisok, így a kiugró számoknak ez az egyik magyarázata” – magyarázza Szabó László, az Ecostat tudományos főmunkatársa. A dinamikát azonban nem csak ez indokolja. A termelésben az idetelepülő multinacionális vállalatoknak hatalmas szerepük van: a hazai GDP mintegy felét ezek adják, és főleg exportra termelnek. Most, hogy meglódult az európai növekedés, nagyobb terepet kap a kivitel, ami megadja a választ a multik termelésének felfutására. Ráadásul ezek a nemzetközi vállalatok a gép- és járműgyártásban valamint a high-tech termékek előállításában képviseltetik magukat leginkább. Sweitzer Iván e mellett fontosnak tartja, hogy egyre több informatikai beruházás kezd megtérülni, és ezek már mind kiemelkedő növekedési mutatókkal rendelkeznek. A multik tehát boldogok lehetnek, de érdemes megvizsgálni a magyar érdekeltségű kis- és középvállalatokat is. Ezek azok a cégek ugyanis, amelyek csak akkor képesek növekedni, ha a nemzetközi piac konjunkturális fázisban van. “Ez a fő oka annak – állítja Szabó László is -, hogy tavaly ilyenkor éppen e vállalkozásokat érintette nagyon kedvezőtlenül a visszaesés, hiszen lényegesen kevesebb lehetőségük volt a nagyobb kivitelre termelő cégek beszállítóiként dolgozni. Recesszió esetén ezért a kisebb beszállításból élő vállalatok szorulnak ki elsőként a piacról; most azonban, hogy a növekedés beindult, rájuk is szebb napok köszöntenek. A nagyobb, tőzsdén is szereplő magyar társaságok eredményei azonban még mindig nagyon változóak, és a multikkal összehasonlítva közel sem érnek el olyan impozáns eredményeket.
EXPORTLEHETŐSÉGEK. Az ipar bővülésének fő forrása az exportértékesítés lehetőségének húzóereje. Hosszú évek óta erre épül az ágazat, hiszen a belföldi eladás folyamatosan csökkent, így ennek némileg visszatartó ereje volt. Tavaly azonban már megmozdult valami, hiszen 22 százalék feletti exportbővülés mellett már 1,5 százalékkal többet lehetett eladni belföldön is. Az idei esztendő első negyedévében a hazai értékesítés már 5,9 százalékkal haladta meg az egy évvel korábban mért értéket, ami a kutatók szerint egyértelműen annak a jele, hogy a hazai fogyasztás és a lakossági vásárlások (például az autóbeszerzések) egyre nagyobb szerepet játszanak a magyarországi növekedésben. Ezen a területen is érződik a húzóágazatok nagy előnye: az első három hónapban villamos gépekből és műszerekből 53,6, fémalapanyagból 36,0 míg gépjárműből 14,8 százalékkal többet lehetett eladni, mint 1999-ben.
Az export azonban még így is sokkal jelentősebb tényező a magyar piacnál a hazai iparvállalatok életében, és a növekedési dinamikája is jóval impozánsabb. Márciusig ugyanis 31,4 százalékkal több Magyarországon készült terméket értékesítettek külföldön, mint tavaly ilyenkor és természetesen itt is a korábban már sokszor említett villamos és műszaki gépek döntenek meg minden korábbi rekordot, a maguk 68 százalékos növekedésével.
ÚJ JELENSÉGEK. A külkereskedelmet vizsgálva új jelenségre is bukkanhatunk. Az utóbbi közel egy évben ugyanis a kivitel jobban nőtt, mint a behozatal, ami Magyarország esetében meglepő jelenségnek tekinthető. Ezzel ugyanis megdőlni látszik az a korábbi tétel, hogy a nagy gazdasági növekedés a magas importfüggőség miatt külső egyensúlyromláshoz vezet. Jelenleg a fizetési mérleg éppen azért is javulhat, mert a kivitel dinamikája meghaladja a behozatalét. “A transznacionális cégeknél általános, hogy a feldolgozást olcsóbb, fejletlenebb országokba telepítik, míg az értékesítés újra nyugaton történik, és ez kedvez a fizetési mérlegünk alakulásának” – magyarázza Szabó László. Kérdéses azonban, hogy mi várható az év hátralévő részében. Az bizonyosan állítható, hogy az impozáns növekedési mutatók valamelyest mérséklődni fognak, hiszen a tavaly év végi felfutás miatt a bázis folyamatosan magasabb lesz. E mellett bizonytalanságot tükröz a nemzetközi környezet alakulása is: ha az EU-ban véget ér a konjunktúra, a magyarországi menetelés is könnyen megtorpanhat. Ennek ellenére a kutatók optimisták, az év egészére 15-16 százalékos növekedést prognosztizálnak. Ami azonban rosszat sejtet, az az ipari árindexek alakulása: a belföldi termelői árak tavaly év végén erőteljes növekedésnek indultak, decemberben már 12,2 százalékot mértek. És ennek hatása előbb-utóbb a fogyasztói árindexben is érzékelhető lesz, így az impozáns növekedés ára könnyen a dezinflációs folyamat lassulása lehet.
Gépipari húzóerő
