Engedélyezzék-e az egyes államoknak az interineten keresztül folytatott kereskedelem megadóztatását? – ezen folyik a vita az egyik amerikai törvényhozási bizottságban. Az adóztatási moratórium támogatói – többek között az elnöki posztra pályázó John McCain szenátor, egy korábbi elnökjelölt, Steve Forbes, de bizonyos mértékig Al Gore alelnök is – azt vallják, hogy a világhálós eladásokat nem szabad megadóztatni, nehogy lelassuljon e forradalmian új kereskedelmi forma terjedése. Ez az érv gyenge lábakon áll, de létezik egy sokkal erősebb, a politikai-gazdasági viszonyokat figyelembe vevő álláspont is.
Kezdjük azzal a százötven amerikai adószakértővel – konzervatívok és liberálisok egyaránt megtalálhatóak közöttük -, akik a nevüket adták az elektronikus vásárlók adómentességének fenntartását ellenző petícióhoz. Érvelésük szerint az elektronikus kereskedelem növekedésének motorja kényelmessége és versenyképessége kell, hogy legyen. Az utóbbiban viszont nem szabad teret engedni a szubvenciónak. Hogy az adóbehajtás egyszerűbb legyen, azt javasolják: az adót a vásárlás helye szerinti szabályok alapján vessék ki, ne pedig az elektronikus kereskedő székhelye alapján.
Az internetes eladásokat ezen érv szerint a gazdasági hatékonyság nevében adóztatnák meg. Ha ugyanis ezekre nem érvényes a forgalmi adó, akkor a fogyasztók csak azért vásárolnak a világhálón, mert az olcsóbb, nem pedig azért, mert hatékonyabb vagy kényelmesebb. Csak azért használják az internetet, mert az adókedvezmények a hagyományos kiskereskedelemi árakhoz képest mesterségesen csökkentik ennek költségét. Ezért fogalmazza meg a petíció, hogy az internetes és a “hús-vér” kereskedőkre ugyanaz az adóteher vonatkozzon.
HAMIS FELTEVÉSEK. Austan Goolsbee, a University of Chicago közgazdász professzora kimutatta, hogy az elektronikus kereskedelem látványos terjedése jórészt ezzel az adótényezővel magyarázható. Kutatásai során úgy találta, hogy az internetes eladások annál gyorsabban növekedtek bizonyos államokban és régiókban, minél magasabb forgalmi adók sújtják a hagyományos kiskereskedelmet.
Közgazdász kollégáim helyesen elemzik e terület kivételezettségének hatékonysági hatásait. Ám nem tekintenek elég távolra és nem mennek elég messzire. Ajánlásaik alapja az a soha ki nem mondott feltevés, hogy az állam egyéb adóbevételei, illetve központi költségvetési kiadásai függetlenek az internet megadóztatásától. Nem kell azonban cinikusan gondolkodnunk az államról, hogy megértsük, miért hamisak ezek a feltevések. Az internetes adók központi bevételekre és kiadásokra gyakorolt hatásának ilyetén elemzései statikusak: figyelmen kívül hagyják, hogy milyen hatást gyakorolnak ezek az adótételek – mind állami, mind helyi szinten – az egyéni vásárlók, a vállalatok és a politikusok magatartására.
Ha ugyanis az internetes kereskedőket alacsonyabb adókkal sújtják, mint “hús-vér” riválisaikat, akkor az utóbbiak várhatóan erős nyomást gyakorolnak majd a politikusokra, hogy jelentős mértékben csökkentsék, vagy akár még el is töröljék az ő eladásaikra kivetett adókat is.
KISEBB ÁLLAM. Egy ennél lényegibb elemzés tekintettel lenne arra a közismert vélekedésre is, hogy a magasabb állami adóbevételek a jóléti kiadások növekedését eredményezik. Ha az internet továbbra is kivételt kap a forgalmi adók minden fajtája alól, az visszaveti az összes adóbevétel növekedését, és visszafogja a központi költségvetési kiadásokat. Ha tisztán látjuk ezt a hatást, az internetes kereskedelem megadóztatása melletti érvek különösen azok számára nem lesznek meggyőzőek, akiknek fenntartásaik vannak a túlsúlyos állammal szemben.
Az adók és az állami kiadások közötti összefüggés nyilvánvalóan nem az internetes adók sajátossága. Kollégámmal, Casey Muligannel közösen rámutattunk, hogy a központi költségvetési kiadások a legtöbb demokráciában gyorsabban növekednek akkor, amikor az állam könnyebben jut olyan hatékony adóbevétel – fajtákhoz, mint amilyen a forgalmi, vagy a hozzáadottérték-adó, vagy a tb-járulék. Nem meglepő, hogy válaszként a szövetségi büdzsé következő tíz évben várható, közel 2 billió dolláros többletére, mind a republikánus többségű kongresszus, mind Clinton elnök szakértői a szövetségi kormány központi költségvetési kiadásainak jelentős növelését javasolták. Ezért tartom fenn azt a Business Week hasábjain korábban tett állításomat, hogy a többlet legnagyobb részét egészségügyi és társadalombiztosítási programokra fordítják majd, nem pedig adócsökkentések formájában juttatják vissza a magánszemélyekhez és a vállalatokhoz.
Természetesen nem mindenki tetszését nyerik el az internetes kereskedelem adómentességéből levonható fenti következtetések. Ennek ellenére az említett, az általános adópolitikát és az állami kiadások mértékét befolyásoló tényezők nem hagyhatók ki az elektronikus kereskedelem forgalmi és egyéb adómentességének fenntartását vizsgáló átfogó értékelésekből.