A nyugdíjreform az Ön nevéhez fűződik, az egészségügy reformja azonban még várat magára. Mindeddig csupán a praxistörvény született meg, s az sem könnyen.
– Nincs kifogásom a praxistörvény ellen, de nem hiszem, hogy megváltja az egészségügy, vagy akár az orvosok jövőjét. Ugyanakkor kárt sem okoz. A szféra átalakítására kerek, átfogó koncepció kellene, s csak ennek tükrében tudnám megítélni, van-e haszna a praxistörvénynek. Persze meglehet, létezik ilyen koncepció, ám én még nem láttam. Az egészségügyi reform témájával egyébként a Magyar Közgazdasági Társaság is foglalkozni kíván, persze nem konkrét javaslatok szintjén.
– Túl vagyunk az 1999-es költségvetésen. Ön hogyan értékelné a tavalyi esztendő kasszazárását?
– A nemzetgazdaság számára jó év volt a tavalyi, a gazdasági növekedés megfelelt a várakozásoknak, s az egyensúly sem lett rosszabb – sőt, egy kicsit jobb -, mint amire számítottam. Mindenesetre van néhány figyelmeztető jelzés, amelyekre biztosan odafigyel a kormány is. Egyrészt az, hogy elsősorban a fogyasztásból származó adók folytak be nagyobb mértékben, tehát a fogyasztás valószínűleg gyorsabban nőtt, mint a GDP. Ez egy-egy évben megengedhető, de középtávon már nem; a felhalmozási kiadások drasztikus visszafogását hibának tartom. Másrészt a teljesítményhez kötött, társasági típusú adóbevételek egy kissé elmaradtak a várakozásoktól. Miközben gazdaságpolitikai szempontból az sem hagyható figyelmen kívül, hogy tavaly a büdzsének voltak rendkívüli bevételei – a tb-vagyon értékesítése, az ÁPV Rt. különleges befizetése, a telefonkoncesszió -, amelyek nem ismételhetők meg. Ezért is kellett 2000-re szigorúbb büdzsét készíteni. Úgy vélem, a jelenlegi rövid távú gazdaságpolitikával nincs nagyobb baj, de az államháztartás átfogó reformját hiányolom. Az elszalasztott lehetőségeket pedig nem lehet visszahozni…
– Visszahozhatatlan a ciánszennyeződés miatt megmérgeződött Tisza korábbi élete is. Egyáltalán, megtéríthető akár megközelítőleg ez a kár, amelyről “mellesleg” úgy tartják, mindeddig példátlan a világon?
– Sajnos, nemzetközi visszhangja is van ennek a szomorú negatív rekordnak. El is ámultam azon, milyen lassan reagált a magyar politika a kérdésre. A történteket ugyanakkor súlyos figyelmeztető jelként kell felfogni, hiszen köztudott, hogy Romániában az egyes üzemek biztonsági helyzete nem igazán kielégítő. A megelőzéshez szoros együttműködésre, folyamatos kapcsolattartásra lenne szükség azon országok között, amelyek sorsa földrajzi helyzetük révén szorosan össze van kötve. Ami a kártérítést illeti, arra elsősorban azért van szükség, hogy figyelmeztessen és elrettentsen. A természet ilyen fokú károsodása viszont megtéríthetetlen.
– A ciánszennyeződés lassan levonul a folyókon, miközben a maratoni vasutassztrájk is véget ért.
– Őszintén szólva, nehezen tudnék igazságot tenni. A probléma gyökerei ugyanis szerintem abban rejlenek, hogy a vasút jövőjéről senki nem alakított ki eddig egy világos, átgondolt koncepciót. Vagyis nincs meghatározva, milyen változások szükségesek, mennyi hitelre van szükség, miként lehet nagyobb teljesítményért több bért fizetni és így tovább. A kerek koncepció kidolgozásával szemben viszont elindult egy vita, amely főleg az idei év béremeléséről szól, s erre lehetetlenség jó választ adni. Hiszen a maga szempontjából tényleg mind a két félnek igaza van. Ha változatlan szerkezetben fizetnének ki sokkal többet, az a vasút veszteségét növelné. Tehát az új szerkezetről, a jövőről kell először a szakszervezeteket meggyőzni.
– Nagy viták folynak a sorkatonai szolgálat megtartásáról vagy eltörléséről is. Ön melyik oldalon áll e kérdésben?
– Én a zsoldos hadsereg felállítását támogatom. Nem hiszek abban, hogy azok a férfiak, akiket kötelező, sorkatonai szolgálatra hívnak be, nagyobb hazafisággal védenék az országot, mint azok, akik pénzt kapnak ezért. Ilyen alapon a határőrség vagy éppen a vámosok tevékenységét is megkérdőjelezhetnénk, csak azért, mert fizetésért dolgoznak.
– Hazatér Németh Miklós. Hogyan fogadják őt?
– Abban feltehetően valamennyien egyetértünk, hogy Németh Miklós új színt hoz a politikába, nem kis mértékben széles körű elismertsége révén. Ténykedése, azt hiszem, nem csupán a Magyar Szocialista Pártnak lesz jó, hanem az egész politikai életnek. Horn Gyulának abban viszont igaza volt, hogy hazatérése megosztja az MSZP-t.
