Soha nem volt olyan ambíciója, hogy vezériigazgató legyen. Pályakezdőként ugyanannál a cégnél dolgozott, mint ma, nem vállal semmi olyan pozíciót, mely nem kapcsolódik szorosan a társasághoz, és már az is zavarja, ha 10-20 embernek kell előadnia. A hetvenes években a Kőbányai Gyógyszerárugyár fiatal munkatársaként úgy gondolta: legfeljebb a főosztályvezetőségig viheti. Az élet azonban úgy hozta, hogy immár nyolc éve ő áll az azóta nevét Richterre változtató cég élén.
Hogy az élet milyen furcsaságokat produkál, arra jó példa, miként lett ő a Richter első embere. A kilencvenes évek elején az akkori állami vagyonkezelő egy nyugati szakmai befektetőnek szerette volna eladni a nagy múltú, de a keleti piacok összeomlása miatt mostoha helyzetű társaságot. A 7 milliárd forintos adósságállománnyal küszködő, lényegében csődközeli cégnek azonban nem akadt komoly kérője. Így meg kellett próbálni önerőből talpra állítani a társaságot, ehhez pedig a vagyonkezelő új vezetőt akart. A kereséssel megbízott fejvadász társaság az akkor éppen a Medimpex gyógyszer-kereskedelmi cég londoni leányvállalatát vezető “ős Richteres” Bogsch személyében találta meg a megfelelő embert.
Bogsch Erik karrierjét korábban a lassú előrejutás jellemezte. A műszaki pályát, mint mondja, azért választotta, mert ez viszonylag politikamentes területnek számított (pártba semmilyen körülmények között nem akart belépni, ezt atyai útravalóként kapta), míg a gyógyszeriparban annak “nemzetközisége” vonzotta az angolul és spanyolul is jól beszélő szakembert. Hogy menyire hűséges típus, azt mutatja: Magyarországon 30 év alatt egyetlen helyen (a Richternél, illetve elődjénél) dolgozott, ezt mindössze két kiküldetés szakította meg. A fent említett londoni kitérőt megelőzően, 1977-ben Mexikóba indult a Bogsch család (feleségét, aki közgazdász, persze a Richternél ismerte meg, de ma már máshol dolgozik), miután a családfőt az ottani Medimpex iroda vezetőjévé nevezték ki. Mint visszaemlékszik, odaérkezésük után felesége vírusos betegséget kapott, és hetekig neki kellett ellátnia három gyermeküket. Mexikóban egyébként elsősorban azt tanulta meg, miként lehet magas inflációs közegben dolgozni.
Az igazi embert próbáló feladat persze a Richter talpra állítása volt. Ragaszkodott hozzá, hogy teljesen szabad kezet kapjon, de lelkileg óriási terhet okozott a szükséges létszámleépítés: hogy a munkatársak 80 százalékának biztos legyen a jövője, a dolgozók 20 százalékát el kellett küldeni. A környezete által is “munkamániásnak” tartott Bogsch az első hónapokban három ember helyett dolgozott, mert a cégnél sem gazdasági, sem műszaki vezérigazgató-helyettes nem volt éppen.
Az első cél a csődhelyzet elkerülése volt. Az alaptevékenységhez nem kapcsolódó részeket leépítették (ekkor adták el a kozmetikai ágazatot a Colgate Palmolivnek), és folyamatosan csökkentették adósságukat. A Richter szekere gyorsan kizökkent a kátyúból, 1993-ban az állami vagyonkezelő már privatizációra javasolta a társaságot. A gyógyszerrészvény első nyilvános kibocsátására 1994-ben került sor. Nemcsak az alaptőke-emeléssel kombinált tőzsdei bevezetés számított akkoriban Magyarországon unikumnak, de a Richteré volt az első magyar részvény, melyet a londoni elektronikus piacra (SEAQ) is bevezettek. A ma már egyetlen független magyar gyógyszercég immár túl van egy gyors fejlesztési programon, s nyeresége korábban elképzelhetetlen szintre ugrott. Pedig az üzletmenet legendásan konzervatív, amit jól bizonyít a vezérigazgató hozzáállása: hitelből sosem szabad vásárolni. Ennek köszönhető, hogy az 1997-es második alaptőke-emelésből befolyt pénz máig megvan. “Az az akvizíció, amelyre a tőkét gyűjtöttük, akkor nem jött össze, a pénzt pedig nem szabad elherdálni” – vallja Bogsch Erik.
A sikerek szerinte egyértelműen a csapatmunkának köszönhetők. Az új munkatársak kiválasztásánál a korrektséget, bizalmat és az őszinteséget tartja a legfontosabbnak – “a rossz hírért nem vesszük senkinek a fejét, de mindent egyenesen el kell mondani” -, ám azért a munkamánia tekintetében is kell egy kicsit hasonlítaniuk a cég első emberére. Persze a megfelelő kollégát nemcsak megtalálni kell, hanem meg is kell tartani, elsősorban más és nagyobb kihívást jelentő feladattal. Bogsch vezetői hozzáállását jól jelzi az is, hogy minden frissen belépő diplomás kollégájával 5-10 percig elbeszélget.
A hazai mércével mérve óriás Richter a nemzetközi mezőnyben a kis gyógyszergyárak közé tartozik. “Nekünk ugyanazért az eredményért többet és jobban kell dolgozni, mint egy nyugati cégnek” – vallja. Igazán arra büszke, hogy az először idelátogató nyugati kollégák meglepődnek a fejlettségen és a szaktudáson. Mindig a legrosszabbra is készül, így örült annak, hogy az orosz piac összeomlása csak 1998-ban következett be. A Richter sok más nagy nyugati gyártóval ellentétben nem vonult ki erről a piacról, és az újból emelkedő eladások őket igazolják. Hogy a cég mennyire érintett volt, azt mutatja: a papír árfolyama 1998 őszén negyedére zuhant. Nehéz volt elhitetni a befektetőkkel, hogy ez nem okoz törést a Richter fejlődésében. Kudarcnak azt tartja, hogy a hazai piacvédelem tekintetében nem értek el sikereket. A gazdaságpolitikát nem tudták befolyásolni; olyan egyoldalú engedmények születtek a magyar piac megnyitásakor, melyért nem kaptak semmit. Pedig szerinte a magyar gyártókat előnyben kellene részesíteni, hiszen az adófizető pénzéről van szó, és azt kell támogatni, ahonnan – adók és munkahelyteremtés formájában – visszafolyik a pénz.
Kikapcsolódni nehezen tud, megőrzött fiatalkori hobbiként hetente egyszer teniszezik. Mint mondja, ez a játék arra tanít, hogy sohasem szabad feladni, és fel lehet állni kilátástalan helyzetből is.
Bogsch úgy látja, Magyarországon egyáltalán nem alakult ki az üzleti morál, és a jövő sem biztató, hiszen egyes, az itt gyógyszert értékesítő amerikai cégek szerinte élen járnak az etikátlan módszerek alkalmazásában. “Sokan úgy tartják: aki Magyarországon nem ügyeskedik, az éhen hal, de a Richter az árral szemben úszik.” Bogsch hiszi, cége teljesíti az amerikai piac legendás befektetője, Warren Buffett hármas elvárását: erkölcsi értelemben feddhetetlen, dinamikus és szakmailag hozzáértő társaságról van szó.
BOGSCH ERIK
52 éves, vegyészmérnök. Pályafutását 1970-ben a Kőbányai Gyógyszerárugyár fejlesztési munkatársaként kezdte. 1977 és 1983 között a Medimpex mexikói irodájának vezetőjeként dolgozott, majd visszatért első cégéhez, ahol fejlesztési főmérnök-helyettessé nevezték ki. 1988-tól ismét egy kitérő következett: négy évig a Medimpex UK Ltd. londoni igazgatójaként dolgozott. 1992 óta a Richter Gedeon Rt. vezérigazgatója.
A Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége igazgatóságának tagja, a Gyártók Szekciójának elnöke. Angolul és spanyolul beszél. Nős, három gyermeke van.
