Az első jellemző bútorpiaci változás a rendszerváltás után az irodaibútorok terén következett be. A megjelenő külföldi vállalatok nemcsak tőkét hoztak magukkal, hanem saját stílust, ízlést és irodakultúrát is. Az eredmény: manapság Magyarországon minden stílusból választhatunk bútort.
A V.A.M. Design nevű céget több évnyi előzetes kutatást követően alapította Vincze Miklós építész, formatervező. Szellemitermék-centrikus cégről van szó, amely új designt, új anyagokat és eredetiséget kíván nyújtani. Európa 150 lakás- és irodabútor-gyártójával állnak napi kapcsolatban.
Vincze Miklós szerint Magyarországon az emberek fejében kialakult egy kép a stílusokról területi megkülönböztetésre alapozva. Eszerint a skandináv stílusra a funkcionális design, a humánus tárgykultúra jellemző. Ehhez társul a fa szeretete, a nyír, a bükk és a világosabb felületek használata. A gyártók különösen nagy súlyt helyeznek az ergonómiai szempontokra. A német iskolánál a szögletes és masszív megoldások dominálnak, s meghatározó a magas minőség; a német gyártás talán a legszervezettebb és legfegyelmezettebb a világon, a bútoroknak nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelniük. A mély, sötét színek, és a híres “német cseresznye” árnyalat a meghatározó. A déli – spanyol és olasz – bútoroknál a kulcsszó a design: burjánzó anyag- és formagazdagság, virtuóz bútortervezés, szemet gyönyörködtető vonalvezetés. Az angolszász stílusnál viszont az innováció jelentőségét lehet kiemelni, amely a gyártók mögött álló nagy tőkeerőnek köszönhető. Kedvelik a fém alapanyagot, ami a tűzesetek elleni védekezést is szolgálja.
Természetesen van alapja a területi alapú csoportosításnak, ám Vincze Miklós szerint a bútorok piacán sokkal árnyaltabb megközelítést kell alkalmazni. Tíztagú tipológiájában a két legnagyobb szeletet az időtlen klasszikus, illetve a tradicionális stílus alkotja. Megkülönböztető jellemzőiket tulajdonképpen nem is lehet meghatározni. Ide kerülnek azok a bútorok, amelyeket a vásárlók már megszoktak, beleivódtak az emberek gondolatvilágába. Némi leegyszerűsítéssel, az elmúlt kétezer év köztudatba átment tárgykultúrájának legsikerültebb darabjai sorolhatók e két körbe.
Az avantgarde stílusban a hatvanas-hetvenes évek letisztult formavilága éled újjá; egyszerű anyagok, konstruktív anyagkezelés. A masszív stílushoz ellenben a súlyos, tömör, tekintélyt sugárzó bútorok tartoznak; a formák szögletesek és merevek. Jellemzői miatt alkalmas a vezetői tekintély alátámasztására, ezért szívesen használják a főnöki iroda berendezésekor. A high-tech stílus jövőbe mutató irányzata a technológiára és a formára helyezi a hangsúlyt. A forma egyszerű, szögletes és feszes. Mivel a csúcstechnológia van a középpontban, nem titkolják a használó előtt az újszerű és bravúros megoldásokat, a bútor szerkezetét. Az anyaghasználatra a mindent megmutató üveg és a sokoldalú fém jellemző. A “vidd magaddal” bútorcsaládhoz kombinálható, könnyen összerakható darabok tartoznak; ezek gyakran elemekből állnak, amelyet a felhasználó saját igényei szerint szerelhet össze. Az organikus irányzat formavilága összetéveszthetetlen: uralkodóak a természetes íves formák, a szobrászati gondolkodás. Könnyed, egyedi bútorok tartoznak ehhez az iskolához, melyeket jellemzően cseresznyéből készítenek. A posztmodern stílus viszont a lehető legmodernebb anyagokat használja és kedveli a fóliázott felületeket. Modernsége mellett felfrissíti a tradicionális jegyeket, azonban ezekre egy teljesen új szemléletmódban ad választ.
Az extrém irányvonalat a túlbonyolított útkeresés, a stílusok, anyagok, megoldások sokfélesége és keveredése jellemzi. A tervező szabadon csaponghat az irányzatok között, nincsen szabályok által korlátozva. Végül az öko stílus jelszava: Minden legyen “bio”! Ennek megfelelően főként színtiszta fát használ anyagul, ezek közül is inkább a fenyő és világosabb fafajták dominálnak. A felületkezelésben – a természetesség jegyében – a minimalitás dominál: kevés lakk, illetve selyemfényű kezelés.
A fentiekben vázolt tízféle stílust funkcionalitás és státuszkülönbségek szerint még tovább bonthatjuk. A legnagyobb üzlet az időtlen, klasszikus formajegyeket viselő és a tradicionális bútorok területén van – ezek a piac mintegy 40-40 százalékát uralják. A gyártók elsősorban ezeket célozzák meg, de a piac többi részét is szeretnék lefedni: egy cég körülbelül 10-12 bútorrendszert gyárt, és ezek közül több bútorcsalád elrugaszkodik a tradicionális és az időtlen, klasszikus stílustól, ha másért nem, akkor a reklám miatt. Annak ellenére hogy az egyéb kategória kisebb súlyt képvisel a piacon (az avantgarde, a masszív és a “vidd magaddal” stílus egyenként 5-7 százalékot, míg a többi ennél is kisebb súlyt képviselhet), semmiképpen sem lehet jelentéktelennek vagy kevésbé fontosnak tekinteni: új szellemi termék általában itt születik, majd ha a vevők megszokják az újdonságot, akkor az átkerül az első két kategória valamelyikébe.
Hogy ne tévedjünk el ebben az útvesztőben, valószínűleg érdemes az arany középutat választani: alkalmazzuk a területek szerinti besorolást, a stílusok szerinti csoportosítással kombinálva. –
A posztmodern Memphis asztal anyaga és formája egyaránt különleges.
Az avantgarde stílusba sorolható Martin Stoll Pinocchiója; szokatlan, határozott egyéniséggel rendelkező szék, amelyet a különleges design és természetes alapanyagok kedvelőinek ajánlanak.
A Tecno fém-üveg kombinációjú asztal jól szemlélteti a technológiára büszke high-tech irányzatot; az üveg nem rejt el semmit.
Az Alfa családhoz tartozó Volga vezetői munkahely már kivívta a helyét a klasszikusok között. A szinte már puritán, mégis esztétikus spanyol bútorok célja a szépség és funkcionalitás ötvözése.
