A növekedés belföldi és külföldi összetevői egyaránt élénkítő hatásúak voltak 1999-ben. A legfontosabb exportpiacnak számító euró-zóna erőteljesen javuló kilátásai kedvezően hatnak a magyar külkereskedelemre. Ezzel párhuzamosan a közép- és kelet-európai régión belül is külpiaci élénkülés várható. A beruházások gyorsulására elsősorban a vállalati szektor optimistább növekedési várakozásai miatt számíthatunk.
A GDP éves növekedése 2000-ben várhatóan 4,0-4,6 százalék körüli lesz. A fiskális politika keresleti hatása és a leértékelési ütem csökkentése nyomán megvalósuló enyhe reálfelértékelődés egyaránt hozzájárul az infláció mérséklődéséhez, miközben nem vezet a külső egyensúly romlására. Ha 2000-ben az államháztartás kiadásai a kormány által meghirdetett tervek szerint alakulnak, akkor a fenti növekedési ütem mellett a folyó fizetési mérleg egyenlege 2,5 milliárd dollárnyi (a GDP-hez mérten 4,4-4,9 százalékos) hiányt mutathat. A gyorsabb gazdaság növekedés – a beruházási hányad emelkedésén keresztül – szükségszerűen együtt jár a magánszektor fokozottabb eladósodásával, ezért amennyiben középtávon a kedvező növekedés fenntartása a cél, a fizetési mérleg ezzel járó romlását csak az államháztartás hiányának strukturális csökkentésével lehet elkerülni.
A magyar gazdaság helyzetéről és várható jövő évi teljesítményéről szóló gazdaságkutatói prognózisok a fejlődés enyhe megtorpanásáról adnak számot. Az idén átlagosan 3,9 százalékos GDP növekedést várnak, 10 százalékos éves átlagos infláció mellett, jövőre pedig átlagosan 4,2 százalékos GDP emelkedést, 8 százalék körüli inflációval. A kormányzati előrejelzések kedvezőbbek ennél, ugyanakkor több belső ellentmondást tartalmaznak. Az immár hagyományosan bizonytalan utolsó két hónap alatt egy esetleges tőkekivonás okozhat kedvezőtlen eredményeket, és a 2000-es évre való számítógépes átállás is növelheti a bizonytalansági tényezőket. Ennek ellenére a főbb számokban nem várható jelentős változás. –
