Biztosítható a magyar gazdaság kiegyensúlyozott fejlődése az elkövetkező években mind a kormányzat vezetői, mind az elemzők többsége szerint, amennyiben a nemzetközi folyamatokban nem történik valamilyen számunkra drasztikusan kedvezőtlen változás. Egy kilengésektől valóban mentes időszakban a külföldi befektetések fokozott idevonzása honi eredetű beruházások nélkül is lendületes bővülést eredményezhetne, komparatív előnyt jelentve a magyar gazdaság számára.
A befektetők folyamatosan figyelik azokat a régiókat, országokat és metropoliszokat, amelyek hosszabb távon is alkalmasak megtakarításaik megtérülő befogadására. Egyes országok már régóta ilyen szerencsés helyzetben vannak, mások néhány évtizede csatlakoztak ehhez az elit csoporthoz. Vannak emellett olyanok is – és ide sorolom Magyarországot, illetve Budapestet -, amelyek felzárkózhatnak, sőt egyfajta szubregionális vezető szerepet vívhatnak ki maguknak a nem is távoli jövőben.
BÉCS HELYETT?. Az elmúlt tíz évben Magyarország volt a nyugati befektetők kedvence régiónkban, amit mutat az ide beáramlott 20 milliárd dollárnyi tőke is. Ez a szám impozáns, de az elmúlt időszakban érezhetően felértékelődött Lengyelország jelentősége. A magyar esélyeket ugyanakkor növeli az, hogy Bécs kezdi elveszíteni – vagy már el is veszítette – azt a nyilvánvaló szerepet, amelyet évtizedeken át betöltött Közép-Európában. Ausztria elfogadását egyáltalán nem segítik a korrupciós/összefonódási ügyek, a nemzetközi cégek munkavállalóit sújtó bürokratikus szabályok, a különös pártmegállapodások és hasonlók. Számos multinacionális cég áthelyezte már térségbeli központ-ját Bécsből Budapestre, esetleg Varsóba vagy Prágába.
Szerencsére vannak vonzó adottságaink. Ilyen önmagában az ország kedvező földrajzi elhelyezkedése, vagy az infrastruktúra terén elért hihetetlen haladás. A befektetők számára lényeges szempont a relatíve jól képzett munkaerő bizonyos iparágakban, a meglévő szellemi tőke is. Itt már lezajlott a privatizáció, nemcsak szavak, hanem tettek is jelzik az uniós direktívák elfogadását. Magyarországban 1989 óta folyamatosan a térség legfogadókészebb államát látják. Ez a relatív előny mindmáig “működik”. A nagyarányú szálloda- és irodaépítkezések bizalmi szavazással érnek fel, egyben jelzik, hogy a tőketulajdonosok készülnek a további befektetésekre.
A nyugati tőke tehát keres egy igazodási centrumot térségünkben, egy olyan pénzügyi-tőzsdei központot, ahonnan irányítani tudja regionális pénzügyi tranzakcióit. Ha Bécs a továbbiakban is háttérbe szorul, a szóba jöhető középeurópai fővárosok közül elsősorban Varsó és Budapest kerülhet kedvező helyzetbe; gazdasági gondjai miatt Prága az utóbbi időben, úgy tűnik, hátrányt szenved.
A befektetők idecsalogatása érdekében szükség van a továbblépésre néhány alapvetően fontos területen, mint amilyen például a légi közlekedés, az autópályák korszerűsítése, a minőségi idegenforgalom fejlesztése, a külföldi cégkiküldöttek munkavállalásának megkönnyítése.
A cégbírósági, az adóhatósági gyakorlat, a bírósági akarat kikényszerítése meghatározó szempont a potenciális befektetők körében. Az igazságszolgáltatás folyamatát, a bírósági ítélkezést fel kell gyorsítani. Az évekig húzódó ügyek azt az érzést keltik, hogy nem megfelelő a jogbiztonság. Arra is szükség volna, hogy az idegenrendészeti ügyekben differenciálják az eljárásokat. Képtelen helyzet, hogy a multinacionális vállalatok vezetői ugyanolyan procedúrán esnek át, mint a menekültek. A tartózkodási engedélyek, vámelőjegyzések rugalmas, gyors ügyintézése elengedhetetlen.
Érdemes lenne megfontolni, hogy adókedvezményben részesüljenek holdingcégek, cégcsoportok, vagy fióktelepek. Mérlegelni lehetne a csoportadózás lehetőségét is. Gyorsítani kellene a tőzsdereformot, növelni a börze (börzék) átláthatóságát. Kár, hogy a kormányzat nem foglalkozott eddig behatóan a beszámolási kötelezettség gyakorlatának módosításával. A multinacionális cégek ugyanis – a magyar gyakorlattól eltérően – rendszerint nem a naptári évnek megfelelően készítik pénzügyi beszámolóikat. A szabályozás módosítása, mindenekelőtt az alternatív mérlegzárási időpont rugalmasabb és üzletkonform könyvvezetést biztosítana, jelentős vonzerőt gyakorolva a multik számára, miközben az a magyar költségvetés szempontjából nem járna adókieséssel.
TERJESZKEDÉSI TERVEK. A hazai cégek egy része máris megmutatta, hogy nem csak magyarországi méretekben gondolkodik. Egyre többet hallani a piacvezető társaságaink regionális terjeszkedéséről, romániai, horvátországi és egyéb jelenlétéről. Gazdaságának állapota, növekedési potenciálja, az ország nyitottsága, liberalizált pénzügyi rendszere alkalmassá teszik Magyarországot a most adódó lehetőség megragadására. Kár lenne nem élni vele. –
