Engedve a multinacionális cégek többszöri kérésének, a Pénzügyminisztérium (PM) számviteli szakemberei a számviteli törvény olyan módosítását tervezik, amely lehetővé tenné a vállalkozások számára, hogy különválasszák a számviteli és a naptári évet. Ma a gazdálkodóknak működésükről, vagyoni, pénzügyi és jövedelmi helyzetükről a naptári év könyveinek lezárását követően, a törvényben meghatározott könyvvezetéssel alátámasztott beszámolót kell készíteniük.
INDOKOLT ESETBEN. Nagy Gábor, a PM számviteli főosztályának vezetője szerint amennyiben az egyes társaságok gazdálkodási sajátosságai ezt indokolják, akkor lehetőséget kell teremteni a fenti eltérésre. Ezt az Európai Unió (EU) számviteli irányelvei is megengedik, márpedig azokhoz alkalmazkodni kell a honi szabályozásnak is. A közösség 4. irányelve szerint a beszámolót az üzleti évről kell készíteni, arról pedig, hogy az üzleti év mikor kezdődjön, illetve mikor fejeződjön be, a dokumentum nem intézkedik. Az EU tagországaiban az üzleti év eltérhet a naptári évtől. A magyar számviteli törvénynek, a fenti irányelvvel összhangban, az üzleti évről kell előírnia a beszámoló készítését. Az üzleti év a számviteli törvény megfogalmazása szerint általában a naptári év. A tervek szerint a 2001 januárjában életbe lépő számviteli törvény szerint ez utóbbitól az üzleti év – és egyben az adóév is – elsősorban tartós gazdasági, gazdálkodási indokokra hivatkozással akkor térhet el, ha azt törvényi feltételek lehetővé teszik, az adóhatósághoz előre bejelentik és az hozzájárul a kérelemhez. A naptári évtől eltérő üzleti év nem lehet hosszabb 12 hónapnál (ebből következően az átmenet idején 12 hónapnál rövidebb) és azt újból megváltoztatni 5 évig nem lehet.
Számos multinacionális társaság leányvállalata működik az országban, amelyeknél gyakran előfordul, hogy az anyavállalat üzleti éve december 31-étől eltérő időpontban zárul. Márpedig ha az anyavállalat mérlegforduló napja év közben van, akkor célszerű ugyanezt engedélyezni a leányvállalatnak is. Nemcsak a konszolidációs körbe bevont leánycégek részéről vetődött fel efféle igény, hanem számos ágazatban – így a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, vagy a kereskedelem egyes területein – is logikusabb, ha a mérleg fordulónapját a gazdálkodás sajátosságaihoz jobban igazodva határozzák meg. Nagy Gábor emlékeztet rá, hogy a gazdasági társaságokról szóló új törvény értelmében az úgynevezett előtársaságok esetében, az átalakuláskor, felszámolások, illetve végelszámolások esetén gyakorlat, hogy a számviteli év nem 12 hónapos. Véleménye szerint ugyanakkor lényeges ellenőrizhetővé tenni, hogy melyik társaság mikor zárja az évét, éppen ezért a törvényben ezt bejelentési kötelezettséghez kötnék, illetve új társaság esetén ezt már az alapításkor el kellene dönteni.
ADÓPROBLÉMÁK. “Sok problémát csinálunk magunknak, ha lehetővé válik, hogy december 31-étől eltérő időpontban is lehessen a mérlegforduló-nap” – állítja Vámosi-Nagy Szabolcs, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) elnökhelyettese, aki egyébként nem ért egyet azzal az alapelvvel, hogy mivel néhány multinacionális cég ezt kéri, a kormány – mintegy gesztusként – azonnal teljesítse is. Ezek a multik ugyanis behálózzák az egész világot, s egyik helyen január, a másikon április, a harmadikon július elsején van a mérleg fordulónapja, így annak összeállításakor ezzel az eltéréssel mindenképpen számolnia kell a cégnek. Vagyis nem arról van szó, hogy lenne egy nemzetközi standard, vagy egy EU-norma, amit Magyarországnak teljesítenie kell, mert egyébként “kilógna a sorból” – állítja az elnökhelyettes. Ráadásul tudomása szerint a legtöbb helyen január elsején kezdődik az üzleti év is.
Adózási szempontból azért sem igazán “jó ötlet” ez, mert igencsak meg kell bonyolítani az egyébként ma sem túl egyszerű adótörvényeket. Átmeneti szabályozást kell ugyanis kialakítani a tört év rendelkezéseire, ami különösen a társasági adó és az áfa esetében lehet érdekes. Szabályozni kell azt a kérdést is az áfa-törvényben, hogy mi van akkor, ha bizonyos kötelezettségek az éves bevételi összeghatárhoz kötődnek. Vámosi-Nagy szerint tévedés azt hinni, hogy így egyenletesebbé válik a költségvetés társasági adóbevétele, hiszen – legalábbis egyelőre – ezen multik többsége adómentességet élvez, vagy ha mégsem, akkor jelenleg is fizet év közben adóelőleget.
Az adóhatóság számára többletmunkával járna az eltolt számviteli év. Az APEH ugyanis májusra felkészül a társasági adóbevallások átvételére, s számára – mivel “üzemszerű” feldolgozás folyik – az a jó, ha egyszerre kapja meg az összeset. Az csak problémát okozna az adóigazgatásban, hogy szeptemberben is kapnának néhány száz bevallást. Ráadásul ez a statisztikai rendszerben is gondot okozna. A társasági adóbevallásokról ugyanis nyár közepére készíti el az adóhatóság a gyorsjelentést, amelyből így éppen ezek a nagy multik maradnának ki.
Mindezek miatt nem látja értelmét Vámosi-Nagy Szabolcs, hogy lehetővé tegyék a december 31-étől eltérő mérlegforduló-napot. “Kedvezünk vele néhány multinak, akik ma is megoldják ezt a problémát, s közben felforgatunk mindent, többletmunkát okozunk az adóigazgatásnak, nehézséget a gazdaságpolitikai tervezésnek.” Annál is inkább fölöslegesnek tartaná ezt a rendelkezést, mert a külföldi tulajdonban lévő cégek egy részének most is havonta el kell juttatni minden mérleghez szükséges adatot az anyavállalathoz. Mindazonáltal, az adóhatóság, ha úgy alakul, meg tudna birkózni a módosítás kapcsán felmerülő gondokkal.
Nagy Gábor elismeri, hogy az APEH ellenérdekelt az új szabályozásban, de véleménye szerint azt olyannyira egyértelművé lehet tenni, hogy sem többletmunkát, sem adóbevétel-kiesést nem okozhat.
Egyes szakértői vélemények szerint a hazai törvényeket akként kellene módosítani, hogy a számviteli szabályoktól függetlenedjenek az adózásiak, beleértve azt is, hogy az adóév és a számviteli beszámoltatás tárgyidőszaka nem feltétlenül esik egybe. A fenti megközelítéstől eltérően – a PM álláspontja szerint – a számviteli és az adózási előírások közötti szoros kapcsolatot fenn kell tartani, sőt, tovább kell közelíteni. A számviteli és a naptári év elválasztása ugyanakkor nem tartozik ebbe a kategóriába, hiszen az ebből fakadó esetleges problémák kezelésére számos példát találni az EU-tagországok gyakorlatában.
