Nem hebehurgyán döntött magyarországi terjeszkedéséről a UB, amit bizonyít, hogy a Stollwerckkel már a második negyedévben elkezdte a tárgyalásokat a csokoládéforgalmazó itteni kekszgyárának megvásárlásáról (Figyelő, 1999/36. szám). A székesfehérvári gyáregység tulajdonosváltásáról szóló megbeszélések csaknem három hónapot vettek igénybe, a szerződést néhány hete kötötték meg, s a UB szemmel láthatóan bizakodik abban, hogy a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) áldását adja a tranzakcióra.
Információink szerint a németek a gyárért cserébe nem csak a vételárat kapták meg – az összeget igyekeznek titokban tartani, de úgy tudni, az ügylet kissé túlértékelt módon köttetett meg -, hanem egy-két külföldön forgalmazott termék márkanévhasználatát is. Így például ezentúl a magas minőségű Delacre csokoládéskeksz-családot a UB helyett a Stollwerck forgalmazza majd. AzUB szerint viszont a két ügylet egymástól független.
A fehérvári gyár a britek számára jelenleg mindennél többet ér. Az édesipari vállalatok szerte Európában különféle tranzakciókat hajtanak végre, megvesznek vagy eladnak márkákat. Folyik a piaci helyezkedés, és minden vállalat igyekszik saját vezető profiljára koncentrálni. A másik fél, a Stollwerck sem a gyors profitra való törekvés miatt adta el a szépen jövedelmező üzemet, hanem hosszú távú stabilizációs terveit követve, illetve a profiltisztítás jegyében. A Stollwercket egyébként is érzékenyen érintette az orosz piac visszaesése.
Az új szerzemény bekerül a vállalatcsoport termelési struktúrájába, s növeli a hazai exportot. A britek a tavalyi év végén nyilvánosságra hozták, hogy megduplázzák az értékesítéseket. A UB ma “csak” a második legnagyobb kekszforgalmazó Európában – megelőzi a Danone, a nálunk egyelőre inkább tejtermékeiről ismert élelmiszer-ipari csoport. A Danon az Opávia-kekszcsaláddal már megjelent a hazai piacon. Az UB feltehetően ezért erősít.
Az édesipar is hasonlóan globalizálódott, mint a gazdaság többi ágazata, a régiókban felépített gyárak és értékesítési hálózatok több országot látnak el, gyakorlatilag határok nélkül. Térségünkben a Danone a maga lengyel és cseh üzemével csaknem kétszer annyi terméket képes előállítani, mint a UB. A Danone évi 87 ezer tonna kekszet, ostyát képes a régióban legyártani, míg a UB teljesítménye a székesfehérvári gyárral együtt is csak megközelíti az 50 ezer tonnát. Ezen belül a győri üzem éves kapacitása 18 ezer tonna, a székesfehérvárié pedig 13 ezer. Az UB lengyelországban évente 15-16 ezzer tonna kekszet és ostyát állít elő.
Az UB a régióban folyó éles verseny ellenére Magyarországon erőfölénybe kerülhet, már amennyire létezik különálló keksz- és ostyapiac. A számadatok szerint a brit cég kekszpiaci részesedése meghaladta a 40 százalékot, míg a Stollwerck 30 százalékot tudhat magáénak. Az ostyapiacon viszont az utóbbinak volt magasabb részesedése, a számítások szerint 40 százalékos, míg a UB-é e szegmensben 33 százalékos. A fehérvári gyáregységgel tehát a UB nem csak kapacitását, de elvileg piaci részesedését is megduplázhatja. Ám Seres Tibor, a UB itteni leányvállalatának vezérigazgatója szerint mégsem kerül feltétlenül versenyfölénybe a cég, mert a fogyasztók szemszögéből nézve valójában nem létezik önálló keksz- és ostyapiac. E részterületek a felmérések szerint a ropogtatni valók nagyobb “családjához” tartoznak. Amennyiben ezt az érvelést elfogadja a versenyhivatal, úgy a UB megnövekedett piaci részesedését is csak 20 százalék körüliként veszi figyelembe.
A brit cég magyarországi terjeszkedése feladta a leckét a GVH szakértői számára. A hivatal jelenleg vizsgálja a tranzakciót és az átfogó piaci részesedéseket, döntés leghamarabb az év vége felé várható. –
