Meglehetősen különbözik bankhitelek feltételrendszere a tulajdonostárstól kapott tagi hitelek, illetve a szállítótól kapott fizetési engedmények kondícióitól. Ez természetes is, hiszen egészen másfajta érdek hajtja a befektetőt, a kereskedelmi partnert, vagy éppen az államot.
KIHELYEZÉSI KÉNYSZER. A bankot, mint kölcsönadót több gondolat vezérli. Többségében a betétesek pénzét használja tevékenysége folyamán, ezért különlegesen ellenőrzött vállalkozásnak számít, igen sok törvény és alacsonyabb szintű jogszabály korlátozza cselekvési szabadságát. Ugyanakkor kihelyezési kényszerben van, hiszen éppen olyan vállalkozás, mint sok más, azaz alapvetően profitorientált.
A hiedelemmel ellentétben a bank nem igazán érdekelt a fedezetek megszerzésében, sokkal inkább a szerződés szerint előírt tőke- és kamatfizetések pontos teljesítésében, hiszen a betéti oldalon senki nem kérdőjelezi meg a lejáratkori feltétlen és azonnali fizetést a bankkal szemben. Ez az oka annak, hogy a bankok igen erőteljesen szeretnek érdeklődni a leendő adós likviditásáról, tőkehelyzetéről, nyereségességéről, termékeinek piacairól, végső soron fizetési képességéről és készségéről. Ha az adós tervei nem valósulnak meg, pénzügyi, likviditási gondjai keletkeznek és nincs remény a kilábalásra, akkor kerül a pénzintézet abba a kényszerhelyzetbe, hogy a fedezetekhez nyúljon. Ezt azonban nem szívesen teszi, hiszen a felszámolási, végrehajtási procedúrák igen hosszadalmasak és költségesek.
A rövid lejáratú hitelek odaítélésénél a bank a jövendőbeli adós készpénzciklusát tanulmányozza át. Tömören szólva a vállalkozás célja a kezdeti tőkebefektetésből, készpénzből a törvényeket betartva hozamot elérni, azaz a vagyont gyarapítani. Egy termelő vállalkozás esetén a profit elérése érdekében a készpénzből először alapanyagot kell vásárolni, azt fel kell dolgozni, a feldolgozott terméket a kiszállításig raktározni kell, majd az árut el kell adni, végül a vevőtől a vételárat be kell hajtani, hogy újra készpénzhez jusson az adott cég. Ezt a folyamatot egyszerűen készpénzciklusnak nevezhetjük.
Fontos kérdés a bank szempontjából, hogy mikor száll be finanszírozással a készpénzciklusba. Minél inkább a folyamat végén, annál nagyobb a megtérülés biztonsága. Ha az ügyfél azzal keresi fel a bankot, hogy a vevője által elfogadott számlát előlegezze meg számára akkor általánosságban fogalmazva a megtérülésben szinte biztosra vehető. Ahogyan a finanszírozási igény tolódik a ciklus eleje felé, úgy lehetünk egyre biztosabbak a gyengülő tőkeellátottságban, legalább is az adott gazdasági aktivitás, árbevétel-volumen mellett.
AMIT KOCKÁZTATNAK. Nagyban függ a bank által kínált konstrukció a finanszírozási igény pontos időzítésétől a készpénzcikluson belül. Ha a ciklus végén a vevő várható fizetését kell megelőlegezni, akkor különös súllyal esik latba az árbevétel-engedményezés, a követelés megvásárlása. Amennyiben a finanszírozási igény a készletezés időszakára is kiterjed, akkor a biztosítéki rendszer már kiterjed a készletzálogjog bejegyzésére is, ami ma már igen költséges. Az alapanyag kifizetésének megfinanszírozása, a szállítói számla kiegyenlítése banki szempontból már igen kockázatos, közvetlen fedezetet nem lehet az ügylethez kötni. Itt már a vállalkozás tőkehiányos voltára lehet következtetni. Az adós cég tulajdonosai ezekben az esetekben már szinte semmit nem kockáztatnak, legalább is a saját pénzüket nem, legfeljebb a jó hírüket.
A garanciák keletkezése sokszínű. Az állam, a szállító vagy éppen a vevő valamilyen okból bizalmatlan a partnerével szemben. A garancia azonban kétélű fegyver. Az esetek többségében a garanciát igénylőnek igazából van pénze, ténylegesen csak a vele szemben élő, érthető bizalmatlanságot kell kiiktatni az üzleti kapcsolataiból. Előfordul azonban, hogy a garanciaigény erőteljes pénzhiányt, és jogos bizalmatlanságot takar az adóssal szemben.
INTER-EURÓPA BANK RT.
