Két bánata volt: hogy csak egyetlen gyermeke született és hogy soha nem ütötték lovaggá. A 90 országban több mint 300 irodával rendelkező Ogilvy & Mather reklámcég alapítója a korábban lenézett és lesajnált reklámból az ötvenes és hatvanas években elismert szakmát faragott. A gyászjelentések a modern reklámipar és marketing megteremtőjeként emlékeznek meg róla.
MÍTOSZTEREMTÉS. A skót származású – és származására mindig büszke – David Ogilvy saját mítoszának a kovácsa is volt. Úgy tartotta, ha valaki önmagát nem tudja eladni, akkor más termékeire mégannyira sem lesz képes vevőt találni. Mindazonáltal pályája csak közel négy évtized kacskaringói után ért egyenes kerékvágásba. A gél nyelven még beszélő, tőzsdealkusz apa az első világháborút követően pénzügyi nehézségekkel küzdött, az 1911-ben született David ösztöndíjak segítségével mégis tanulhatott – először az edinburgh-i Fettes College-ban, majd Oxfordban, ez utóbbiban azonban a vizsgákon már nem jutott túl. Első kiruccanása Párizsba vezérelte, ahol a Hotel Majestic-ban kiskuktáskodott. A hotelbéli kaland után házaló ügynöknek állt: a konyhaitűzhely-gyártó AGA cég termékeit árulta, oly nagy sikerrel, hogy a központban is felfigyeltek rá és egy, a házaló ügynökök számára írott kézikönyvet rendeltek tőle; ez később megkapta a minden idők legjobb házaló ügynökeinek írott segédkönyv megtisztelő címét.
1935-ben találkozott első ízben a reklámiparral, amikor testvére hívására a Mather & Crowther londoni irodájához állt. Három év múltán az Egyesült Államokba ment, ahol George Gallup mellett dolgozott és tanult. A hollywoodi filmipar számára végzett felmérések során többek között olyan dolgokra jött rá, hogy az amerikaiak négyszer szívesebben látnák Clark Gable-t a vásznon, mint Ronald Reagant. A Gallup mellett eltöltött évek alapozták meg rendíthetetlen hitét, hogy a reklámnak és a marketingnek szigorú, tudományos alapokon nyugvó piackutatáson kell nyugodnia. “A tudás fegyelmét a tudatlanság anarchiájánál többre becsüljük.” A megérzést és az ösztönt csak így lehet munkába fogni.
A háború idején a washingtoni brit követség másodtitkára, és inkognitóban a brit titkosszolgálat ügynöke volt. A háború után – az invitálás ellenére – búcsút mond a kémiparnak és a pennsylvaniai amish közösség kötelékében dohánytermesztésre adja a fejét, ám az életformát megunja, s 1948-ban úgy dönt, saját reklámirodát alapít. A cég Ogilvy volt londoni irodájának a pénzügyi támogatásával jött létre, s a Hewit, Ogilvy, Benson & Mather nevet kapta, jóllehet alkalmazottainak száma csupán két fő volt. Ogilvy rábeszélő készségének és hamisítatlan angol úriember-stílusának köszönhetően hamarosan jó nevű ügyfélkört épített ki magának; közte a Sun Oil, a Hathaway Shirts, a Wedgewood China, majd az American Express és a Unilever, a Shell és Rolls-Royce cégekkel. Irodája húsz éven át szakadatlanul növekedett. A cég nemsokára nevet változtatott, Ogilvy & Mather-re. Ogilvy időközben számos híres reklámkampányt vezérelt le, közöttük a Rolls-Royce kampányát (90 kilométer per órás sebességnél ebben az autóban az elektromos óra a leghangosabb), amelyet sokan a valaha is alkotott legsikeresebb autóreklámnak tartottak.
A reklámiparban vagy húsz évvel kora és versenytársai előtt járt. Nem szerette a rejtett utalásokat, s arra törekedett, hogy köntörfalazás nélkül már a főszövegben minden elhangozzék, hiszen, mint mondta, az emberek 80 százaléka a többit már el sem olvassa. Nyelvi leleményessége az első modern reklámszövegíróvá avatta. Az amerikai reklámiparba az angol gentleman figuráját több reklámján keresztül ő csempészte be. Nem szerette a meghökkentést és a bohóckodást, “senki sem vásárolna egy bohóctól” – szokta volt mondani.
Cégét 1966-ban, elsőként a hasonló irodák közül, a tőzsdére vitte, bár ezt a döntését a későbbiekben megbánta. Az így nyert pénzből 1973-ban 6 ország és 24 kritérium szisztematikus összehasonlítása után Franciaországban, Touffou-ban egy 60 hálószobás középkori kastélyt vásárolt, s ide, pontosabban a kastély kertjébe vonult vissza, onnan felügyelve a vállalat tevékenységét. A világtól egyáltalán nem zárkózott el: kiterjedt levelezésének köszönhetően a helyi postahivatalt is ki kellett bővíteni.
A RÓZSA NEVE. 1989-ben nagy szomorúságára az általa állítólag csak “kis seggdugasz”-nak nevezett Martin Sorrel vezette angol WPP-csoport szerezte meg az Ogilvy & Mather felett az ellenőrzést, ám a tiszteletbeli elnökség és a vele járó nem kis summa csábításának engedve még Sorrellel is összebékült. Utolsó éveit a kertészkedés töltötte ki. Nagy örömére az általa alapított és máig a nevét viselő cég munkatársai még egy David Ogilvy névre keresztelt rózsát is nemesíttettek alapítójuk tiszteletére. –
