Hónapokig tartó kötélhúzás után végre sikerült főigazgatót választania a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO) – mindjárt kettőt is. A nagyköveti tanács genfi ülésén kialakult kompromisszum értelmében szeptembertől az új-zélandi Mike Moore veszi át a Renato Ruggiero áprilisi távozásakor megüresedett posztot, ám három év múlva lemond a thaiföldi Supachai Panitchpakdi javára.
A tanács ülésén már mindenki mosolygott egymásra, holott előzőleg késhegyig menő harc zajlott a jelöltek célba juttatása érdekében, illetve ellen. Moore-t elsősorban a fejlett gazdasági nagyhatalmak akarták WTO-vezérnek – élükön az Egyesült Államokkal -, míg Supachait a harmadik világ és a délkelet-ázsiai országok támogatták jobban. A mandátum-megosztásos verzió senki számára nem ideális, de a nagykövetek elismerik: a körülményekhez mérten ez a legjobb megoldás.
Az 50 esztendős Moore – az első nem európai igazgató a WTO, illetve elődje, a GATT élén – szakszervezeti aktivistaként kezdte pályafutását, aki 23 évesen, miután dolgozott vágóhidakon és nyomdászként is, munkáspárti színekben a legfiatalabb képviselőként jutott be a parlamentbe. Három évvel később elvesztette képviselőségét, ettől kezdve szociális munkás volt egy elmegyógyintézetben, majd 1978-ban visszatért a politikába. A nyolcvanas években számos fontos kormányzati posztot töltött be, 1984-től külügyminiszter volt, sőt 1989-ben kormányfő is, igaz, csak a választások előtti utolsó nyolc hétben. Szakszervezetis múltjából továbbra is őrzi a szociális igazságtalansággal szembeni ellenszenvet, kormányzati tevékenysége során viszont a globalizáció elkötelezett hívének bizonyult. Nagy szerepe volt abban, hogy az új-zélandi gazdaságban az állami gyámkodás időszaka után gyors ütemű liberalizáció következett be, ideértve a külkereskedelem felszabadítását is.
Leendő utódja, a nála három évvel idősebb Supachai jelenleg Thaiföld miniszterelnök-helyettese és kereskedelmi minisztere. Bangkoki tanulmányai után Rotterdamban doktorált gazdaságtervezésből, majd Cambridge-ben is tanult. Hazatérve, a jegybank több osztályán dolgozott. A gazdasági válságot már a kormány tagjaként élte át, és mint a korábbi években is, a szabad kereskedelem és a globalizáció szószólójaként lépett föl, amivel gyakran ellenállásba is ütközött. Fontosnak tartja ugyanakkor – és ezt WTO-kampánya során is hangsúlyozta -, hogy a kereskedelmi liberalizációnak a gazdaságilag gyengébb országok érdekeit is szolgálnia kell. Szükségesnek tartja emellett, hogy a WTO-n belül álljon föl egy külön csoport, amelynek a válságokra utaló előjelek földerítése és az érintett országok figyelmeztetése lesz a feladata. –
