A vártnál alacsonyabb gazdasági növekedéshez igazodó, de egyben konjunktúraösztönző célzatú négyéves költségvetési programot hagyott jóvá az olasz kormány. Az euró-övezet pénzügyi stabilitása iránti elkötelezettséget is mutató terv szerint jövőre a büdzsének a hazai össztermékhez viszonyított hiánya 1,5 százalékra csökken, majd 2002-ig fokozatosan 0,6 százalékra mérséklődik, 2003-ban pedig már nullszaldó várható. Mindehhez az idén 1,3, jövőre pedig 2,2 százalékos GDP-gyarapodással számolnak, ami jóval alacsonyabb a korábban prognosztizált 2,7, illetve 2,9 százaléknál. A programot egyébként közvetlenül azután ismertették, hogy nyilvánosságra került: az idei első negyedévben – a zéró növekedést tartalmazó várakozásokkal szemben – 0,2 százalékkal bővült a GDP (a tavalyi utolsó negyedévben még csökkenést regisztráltak).
Májusban a valutauniós partnerek – a vártnál lassabb növekedést figyelembe véve – beleegyeztek, hogy Olaszország a stabilitási paktumban szereplő 2,0-ről 2,4 százalékra emelje deficit-előirányzatát. Annak érdekében, hogy jövőre már tartani tudják a paktumban leírt 1,5 százalékos hiányt, Róma most 15 ezer milliárd lírás kiadáscsökkentésről határozott. Ugyanakkor 3,5 ezer milliárd lírát fordítanak az adócsökkentések és a munkahelyteremtés finanszírozására (a munkanélküliségi ráta jelenleg 12 százalék), különös tekintettel a déli országrészre. A teljes adóteher 2003-ig a GDP 44,9 százalékára mérséklődik a jövő évi 46,2 százalékról. A költségvetésnek a négy év során 5 százalék körüli elsődleges többletet kell produkálnia, ami lehetővé teszi, hogy a tavalyi 118,7 százalékról 100 százalékra csökkenjen az államadósság GDP-hez mért aránya.
A programban nem esik szó a ma még meglehetősen nagyvonalú nyugdíjrendszer reformjáról, az erről szóló vitát szeptemberre halasztották, amikor megkezdődik a jövő évi költségvetés részletes kidolgozása. Massimo D’Alema miniszterelnök ugyanakkor közölte, hogy fenn akarják tartani a jóléti kiadások szintjét, és a nyugdíjkiadások bármiféle lefaragására csak a szakszervezetekkel való egyeztetés nyomán kerülhet sor.
Elemzők egyfelől üdvözlik a fiskális fegyelem irányába mutató programot, másfelől több ponton is kifogásolják. Rámutatnak többek közt: a terv túlságosan feszes, nem hagy mozgásteret a váratlan fejleményekhez való igazodáshoz. Fő hibáját azonban abban látják, hogy nem tartalmaz kellő nagyságrendű intézkedéseket a gazdasági növekedés serkentésére, továbbá megtorpan a mélyreható államháztartási reformok, elsősorban a jóléti rendszer átalakítása előtt. A többségi vélemény szerint a program felemás, olyan kompromisszumok eredménye, amelyek nem tesznek lehetővé markáns makrogazdasági politikát. –
