– Mit tapasztalt a mostani Matáv-kibocsátás során, van-e még érdeklődés a külföldi befektetők körében a magyar privatizáció iránt?
– Az utóbbi két hét során több tucat prezentáción vettem részt a világ több fontos gazdasági központjában, s végig azt éreztem, hogy nincs ok aggodalomra: a Matáv részvényei biztosan értékesíthetőek. Ezen hitemben erősítettek meg a tanácsadóink is, akik legalább két okot említettek a bizakodás indoklásakor. Egyrészt a Matáv olyan jó vállalat, hogy papírjai iránt mindig van kereslet. Másrészt Magyarország megítélése továbbra is kedvező, a komoly szándékú, hosszú távra gondolkodó befektetőket nem ingatta meg a koszovói konfliktus. Ez utóbbi miatt nyugodtan ki merem jelenteni, hogy a még hátralevő privatizációs ügyletek komoly érdeklődésre tarthatnak számot külföldön is.
– A telefontársaság papírjainak értékesítéséből mintegy 75 milliárd forint folyik be az ÁPV Rt.-hez, a vagyonkezelő éves bevételi előirányzatának háromnegyede. A maradékot miből szándékozzák előteremteni?
– Az elkövetkezőkben kerül sor az áramszolgáltatókban fennmaradt állami tulajdonrész értékesítésére. Öt társaságban érdekelt még az ÁPV Rt., a legkisebb részvénypakett mintegy kétszázalékos, a legnagyobb valamivel meghaladja a 10 százalékot. Ez azt is jelenti, hogy egyetlen regionális áramszolgáltatóban sem tudjuk befolyásunkat érvényesíteni, ezért kevés értelmét látom annak, hogy továbbra is megtartsuk részesedésünket. Az öt csomag névértéke valamivel több mint 11 milliárd forint, s bár tőzsdei cégekről van szó, nehéz megítélni piaci értéküket. Talán nem túlzó becslés az, ha 15-20 milliárd forint várható bevétellel számolunk. E nagyobb tranzakció mellett további – kevésbé jelentős bevétellel kecsegtető – projekteket már beindítottunk: folyik például az ITC Ingatlan Kft. értékesítése, már eladtuk a szegedi Hungária, illetve a pécsi Nádor szállót. A jelenlegi tevékenységünk másik fő vonulata olyan állami vagyon eladásának előkészítése, amelynek nem mi vagyunk a tulajdonosai. Elsősorban a tb-vagyonra gondolok, s itt az első nagy falat az OTP-részvények értékesítése. A tanácsadók ajánlatainak értékelése már megkezdődött, s reményeim szerint őszre sikerül piacra dobnunk a csomagot. A banki részvények mellett az idén még néhány tb-ingatlan eladását tervezzük, egyebek mellett a Blaha Lujza téri volt sajtószékházét. E portfólióba tartozik még a Human Rt. 20 százalékos részvénycsomagja és a Richterben lévő tb-érdekeltség. Az előbbi értékesítésével még nem foglalkoztunk, a kőbányai gyógyszergyár papírjaira pedig 2000 végéig értékesítési tilalom áll fenn. Ezenkívül tárgyalunk még a Honvédelmi Minisztériummal annak az ingatlanvagyonnak az eladásáról, amelyet a költségvetési törvény ír elő a tárcának.
– Visszatérve a saját portfólióhoz, az Antenna Hungária privatizációjáról korábban többször is szó volt. Aktuális-e ez a tranzakció most?
– Az Antenna Hungáriánál az ÁPV Rt. emel tőkét, hiszen van egy olyan megállapodás, hogy a DCS 1800-as mobiltelefon-tender győztese 25 százalékban beveszi konzorciumába a műsorszórót és a Magyar Postát. Ehhez nyilván pénzre van szüksége az Antenna Hungáriának, amit csak részben tud saját forrásból és hitelből előteremteni, tehát tulajdonosi tőkére is számít. Ezért érthetően fokozott izgalommal várjuk, mennyi is lesz a pályázati győztes által ajánlott koncessziós díj. Ez egyelőre nehezen kikalkulálható, a már tervezhető fejlesztési költségeket is figyelembe véve azonban igen jelentős összegről van szó. Ezért nem zárom ki, hogy részvénykibocsátásos tőkeemelésre is sor kerülhet, vagy hogy az állam eladja az Antenna-részvényei egy részét.
– Nehezedik-e nyomás Önre és az ÁPV Rt.-re, hogy a költségvetés kedvezőtlen alakulására tekintettel nagyobb bevételt érjen el az állami vagyon értékesítéséből?
– Ilyen jellegű nyomást nem érzékelek. Tény viszont, hogy nagyon komolyan érzékelhető az az elvárás, miszerint a tb-vagyonból 53,7 milliárd forintot kell a költségvetésnek befizetnünk. Különben nem nagyon van az ÁPV Rt.-nél már olyan vagyonelem, amelyet rövid előkészítés után magas áron értékesíteni lehetne.
– Olyannyira nehéz lenne az eladás, hogy inkább gyarapítja az ÁPV Rt. az állami vagyont? Gondolok itt egyebek mellett a Malév nem állami 35 százalékának kivásárlására…
– Amikor az OTP és az MKB alkotta konzorcium megvásárolta a légitársaság addig olasz tulajdonban levő 35 százalékát, olyan megállapodást kötöttek, hogy az ÁPV Rt. lényegében jótállt a későbbi privatizáció sikeréért. Ha ugyanis nem sikerülne a kívánt árfolyamon értékesíteni a társaságot, nekünk kell fedeznünk a bankok veszteségét. A körülmények miatt jelenleg nem bízhatunk abban, hogy a Malévet könnyedén – majdnem azt mondtam: magától – értékesíteni lehet, ezért van szükség a tulajdon koncentrálására.
– Mit ért “körülményeken”, s mik a tervei a Malévval?
– Mindenképpen végre kell hajtani a Malév privatizációját. Csakhogy az ÁPV Rt., a tulajdonostársak, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság és a szabályozó közlekedési tárca alkotta sokszögben nehezen lehet csak mozogni, ez pedig hátráltatja a munkát és veszélyezteti a sikerességet. Nem tartom kizártnak, hogy a privatizációs törvény változtatására is szükség lesz, hiszen figyelembe kell venni a befektetni szándékozók érdekeit is. Az mindenestre egyértelművé vált számomra, hogy a Malév a jelenlegi struktúrában nehézkesen működik, hiszen több éve veszteséget termel. Sok szempontból “nagyon konzervatív” vállalatról van szó, s amit konzervált, az a nagy létszám és az ebből következő magas költségek. Mondhatni, szocialista nagyvállalatként üzemel jelenleg a Malév…
– A privatizációs törvény megváltoztatásának előkészítését már hivatalba lépésekor szorgalmazta. Azóta csaknem egy év telt el, és e téren sok minden még nem történt.
– Eredeti elképzeléseinknél lényegesen több időt kellett az eligazodásra fordítanunk. Az új vezetőség számos társaság esetében talált olyan szerződéseket, amelyek megnehezítik a továbblépést. Ilyen például a már említett Malév-ügy, de ebbe a kategóriába sorolható a Mátrai Erőműnek titkos szerződése is. Számos cégnél nem láttunk tisztán, annak ellenére sem, hogy korábban tagja voltam az ÁPV Rt. felügyelőbizottságának. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy különböző társaságokban különböző technikát tartunk célszerűnek alkalmazni. Van, ahol még az aranyrészvény megtartását sem gondolnám célszerűnek – ilyen például a Ganz Ansaldo -, és van olyan vállalat is a portfóliónkban, többek között a Herendi Porcelángyár, amelynél tartós állami tulajdonlásra kellene törekednünk.
– Mi a helyzet Magyar Villamos Művekkel? És a Mol 25 százalék plusz egy szavazatnyi részesedését is fenn akarják tartani? Az eddigi gyakorlat azt mutatta, hogy az aranyrészvény elegendő befolyást enged az államnak, miközben a pakett jelentős bevételt hozhatna a költségvetésnek.
– Az MVM esetében a kormány mindmáig elég határozottan ragaszkodik a többségi állami tulajdon fenntartásához. Az 50 százalék plusz egy szavazat nyújtotta befolyás lehetőségét nem akarja feladni senki. A Molnál sem látom, hogy változnának a korábbi elképzelések, amelyeket a hatályos privatizációs törvény tartalmaz. Mi, az ÁPV Rt. részéről, ilyen nagy stratégiai kérdésekben nem kívánunk javaslatokkal élni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne működnénk közre, amennyiben konzultációra vagy javaslat-előkészítésre felkérnének. Inkább a kisebb jelentőségű és kevésbé átpolitizált ügyekben lépünk fel kezdeményezőként javaslatokkal.
– Az MVM kisebb része is az ÁPV Rt. legjelentősebb privatizálható vagyona. Hol tart e tranzakció előkészítése?
– Jelenleg azon dolgozunk, hogy az MVM Rt.-nél olyan tőkeszerkezet alakuljon ki, amelyet a befektetők értelmezni tudnak. A villamos műveknél ugyanis az a helyzet, hogy korábbi privatizációs tranzakciók következtében a saját tőke a jegyzett tőke szintje alá esett. Ez elfogadhatatlan. A másik probléma, amivel foglalkoznunk kellett az elmúlt időben, hogy e cég is magán visel néhány, a korábbi szocialista nagyvállalatokra jellemző jelet. Sok minden megváltozott ugyan a részvénytársasággá válás óta, de az “alapérzés” megmaradt. Ezért korszerű vállalati szerkezetet és a modern idők kihívását értő és arra reagálni tudó menedzsmentet kell kialakítanunk, s e folyamat első fázisát a már meghozott személyi döntések jelentették. Ez a két terület az, amelyeket az ÁPV Rt. mindentől függetlenül, saját hatáskörben rendbe tud rakni.
– A továbblépéshez szükség van az új energiamodellre, amelyet a Gazdasági Minisztérium készít. Az a munka miként áll?
– E helyről csak arról tudok nyilatkozni, amit az ÁPV Rt. végez. Természetesen mi is megpróbálunk felkészülni arra, hogy mit kell tenni, ha az energiamodell így vagy úgy alakul. De azt ma még nem tudom megmondani, milyen mélységig kívánja a kormányzat az MVM egységét megbontani.
– Mikor számít bevételre az MVM Rt.-ből?
– A korábbi elképzeléseknek megfelelően 2001-ben tartom elképzelhetőnek a cég privatizációját.
– Bizonytalanságot okoznak a vagyonkezelővel szemben támasztott követelések is. Az önkormányzatoknak a belterületi gázvagyonért járó kártalanításra 50 milliárd forintot kapott tavaly az ÁPV Rt.
– Belső, nem túl optimista számításaink szerint elegendő az 50 milliárd forint erre a célra. A perek kimeneteléről pedig nagyon nehéz előzetesen bármit is mondani, hiszen a legkülönbözőbb jogerős ítéletek születtek már azonos tartalmú ügyekben. E téren számunkra az a legfontosabb – s ezt már kértük is a kormányzattól és egy konkrét esetben a Legfelsőbb Bíróságtól -, hogy folytassanak le jogegységi eljárásokat. Ha ez megtörténik, kevesebb bizonytalanságot jelentenek működésünkben a követelések. Különben örömmel számolhatok be arról, hogy az utóbbi néhány hónapban jelentősen javult a pernyerési rátánk.
– Ha már perekről esett szó, akkor megkérdezem: a kárpótlási jegyekért mikor akarnak újra vagyon felajánlani? Egy ilyen tartalmú pert most indítottak Önökkel szemben.
– Amíg nem tisztáztuk, mennyi jegy van még forgalomban – pontosabban mennyi is fogyott el -, addig nem tudunk továbblépni. Most úgy tűnik, hogy – a BÉB-nél, a szakszolgálatnál és az ÁPV Rt.-nél – vezetett nyilvántartások és a valóság között nem olyan nagy az eltérés, mint azt korábban feltételeztük. Ezért jó esélyt látok arra, hogy már az ősszel sor kerülhessen az utolsó jegycserékre. Vagyont ellentételezésre biztosan fogunk találni; esetleg az Autóker vagy a K&H Bank kerülhet szóba.
– Mostanában újra évadja van a fiókokból előhúzott, kényes ügyeket bizonyító dokumentumoknak. Az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatójának íróasztalában sok efféle papír lehet. Vannak-e valóban ilyen dokumentumai és ha igen, mit tervez velük?
– Az ÁPV Rt. vezetőjeként nem viselkedtem eddig politikusként. Nem is viselkedhettem volna, hiszen e tisztségben nem élvezek semmiféle immunitást. Ezért nem is tudok kiállni a sajtó elé, hogy ilyen papírokat lobogtassak. Természetesen találtunk meglepő ügyeket az ÁPV Rt.-nél is, ám ezeket a hivatali út betartásával továbbítjuk – egyes esetekben én magam továbbítom – az arra illetékes szerveknek. Én azonban a privatizációt és az állami vagyon kezelését tekintem első számú feladatomnak.
