Megnyerte a Telecom Italiáért (TI) folytatott mérkőzést az Olivetti. Május 21-én este a milánói tőzsdezáráskor bizonyossá vált, hogy a TI részvényeseinek több mint 51 százaléka elfogadta az Olivetti részvényenkénti 11,5 eurós vételi ajánlatát, és ezzel a rivális Deutsche Telekom (DT) mondhatni kényelmetlen helyzetbe került.
A német telekommunikációs óriás elnöke, Ron Sommer április 22-én már kész tényként jelentette be, hogy fuzionál a német és az olasz távközlési társaság. Az olasz kormány ugyan több kifogást is megfogalmazott, így azt, hogy a DT ma állami tulajdonban van, ám német részről több ígéretet is tettek, hogy fokozatosan a római igényeknek is megfelelően változtatják meg a kritizált körülményeket (Figyelő, 1999/19. szám). Most nem elég, hogy a bonni székhelyű társaság alulmaradt a versenyben, azzal is szembe kell néznie, hogy legnagyobb otthoni riválisa, a Mannesmann közvetett hasznot húz az Olivetti győzelméből.
Általános volt a vélemény, hogy az Európai Unió versenyszabályainak eleget téve a DT megválik bizonyos európai érdekeltségeitől, így szakít a France Telecommal, túlad az osztrák Max.mobilban meglévő 81 százalékos tulajdonán – de a Matáv-érdekeltség is szerepelt a lehetséges “áldozatok” között.
Az Olivetti ajánlatát, amelyet a Tecnost leányvállalatán keresztül tett a tőzsdei felvásárlásra, első nekifutásra nem tartották versenyképesnek az elemzők. Május 20-án este még úgy nézett ki, hogy a TI részvényesei kitartanak a cégnek a DT-vel való fúzió mögött álló vezérigazgatója, Franco Bernabe mellett. Addig ugyanis mindössze 20 százalék fogadta el az április 30-án, a Mediobanca közreműködésével közzétett nyilvános vételi ajánlatot, amely szerint az Olivetti 6,92 eurót készpénzben, 2,90 eurót Tecnost-kötvény és 1,68 eurót Tecnost-részvény formájában fizet TI-részvényenként.
A múlt pénteki zárónapon azonban már fordulatot regisztráltak, a TI-papírok legkeményebb magjához tartozó pénzintézetek és biztosítók – köztük a Generali, az INA, az UniCredito Italiano, a Comit, a San Paolo IMI – bejelentették, hogy megváltak TI-részvényeiktől. Egyedül a Credit Suisse nem állt be e sorba. A kegyelemdöfést az Agnelli-fivérek, Giovanni és Umberto adták meg, akik a TI 0,6 százalékát birtokolták egyedüli stratégiai befektetőként, s ugyancsak az ajánlat elfogadása mellett döntöttek.
Ami a még állami tulajdonban lévő 3,43 százalékos TI-csomagot illeti, az a törvény szerint csak készpénzért értékesíthető, így ha a felek megegyeznek, az Olivetti mintegy 30 milliárd eurót fizet egyenesen az államkasszába.
Az Olivetti felülkerekedése nyomán az elsők között szólalt meg Carlo de Benedetti, aki 1978 és 1996 között a társaság részvényese és első számú vezetője volt. A Mérnök, ahogy Olaszország-szerte ismerik, téves lépésnek nevezte az Olivetti akcióját, mondván: nem célszerű egy távközlési cég megszerzése érdekében eladósodni.
A TI Franco Bernabe vezette – s az Olivetti-ügylet létrejötte ellen oroszlánként küzdő – igazgatósága máris lemondott posztjáról, ám ügyvezetőként a helyén marad a részvényesek június 28-i közgyűléséig, amikor már az új tulajdonosok döntenek az igazgatótanács összetételéről. Az üstökösként feltűnt északolasz vállalkozó, Roberto Colaninno, az Olivetti feje, korábban önmagát nevezte meg a még meg sem hódított Telecom leendő vezérigazgatójaként. Colaninno most azt nyilatkozta, hogy nem lesznek leépítések a 120 ezer főt foglalkoztató Telecomnál, sőt új munkahelyeket ígért, főleg a fiataloknak.
Az olasz kormány már jelezte, hogy nem él az aranyrészvény biztosította vétójogával az ügylet esetleges meghiúsítása céljából. –
