Megkezdődött a visszaszámlálás az egészségügyi tárca által kialakított gyógyszerár-támogatási reformterv ügyében. A tervezet – amely a korábban kiszivárgott elképzelésekhez képest némileg enyhült – két lépcsőben vezetné be a változásokat (a menetrendről lásd külön anyagunkat). Az igazán sorsdöntő módosulások csak jövőre várhatók.
Első lépésben, a szigorítással és a vény nélküli medicinák támogatásának megszüntetésével 2,5-3,0 milliárd forintot takarítana meg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP). A fenti összeget a kormányzat a betegekre kívánja terhelni. Plusz 3 milliárdot nyerhetne az egészségügyi pénztár – s ezzel kivételesen a pácienseket sem rövidítenék meg -, ha az orvosoknak sikerülne betegeiket olcsóbb szerekre átszoktatniuk. Az intézkedések többsége egyébként arról szól, hogy a gyors kiürülés előtt álló gyógyszerkassza konszolidációját rövid távon legalábbis biztosan a lakossági források bevonásával igyekszik megoldani a kormányzat. Változik a támogatás általános logikája is: az új rendszerű gyógyszerár-támogatás – a kormány döntésének megfelelően – nem a gyártók által különböző néven megjelentetett készítményekhez, hanem azok hatóanyagához kötődik.
Kerekesné Nemes Mária, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője elismerte: a rendszer július elsejei átalakítása után előfordulhat, hogy a patikában többet fizet majd az a beteg, aki nem a gyógyítására alkalmas hatóanyaghoz, hanem egy általa ismert és megszokott gyógyszernévhez ragaszkodik. A támogatott készítmények listáját a jelenleg forgalomban lévő 260 féle hatóanyag alapján állítják össze. Az egyes csoportokba azok a patikaszerek kerülnek, amelyek – hiába forgalmazzák azokat más-más néven a különböző gyártók – az Országos Gyógyszerészeti Intézet álláspontja szerint ugyanazt a hatóanyagot tartalmazzák, és mellékhatásuk is ugyanolyan. Ezután megvizsgálják, hogy az adott csoportban egységnyi hatóanyagra vetítve melyik a legolcsóbb gyógyszer, és annak árához igazítják – a betegségcsoportok szerint működő orvosszakmai kollégiumok javaslata alapján – a támogatást. Az így meghatározott fix összeggel járul hozzá a tb a többi azonos hatóanyagú készítmény árához is.
Látható, hogy a változás alkalmazkodásra kényszerítheti a drágább termékek (többségükben importgyógyszerek) forgalmazóit, hiszen vagy hozzáigazítják áraikat az azonos hatóanyag-tartalmú, de olcsóbb (általában hazai gyártású) konkurensekéhez, vagy kénytelenek lesznek szembenézni azzal, hogy készítményeikhez csak drágábban juthatnak hozzá a betegek.
A főosztályvezető véleménye szerint júliustól a mainál fokozottabb lesz az orvosok felelőssége abban, hogy azonos hatású gyógyszerek közül a drágábbat vagy az olcsóbbat írják fel. Ez annál is fontosabb, mivel a kabinet összesen 8-10 milliárd forint megtakarítást vár a reform első lépcsőjétől.
A tárgyalások megkezdésére kiszabott határidő meglehetősen szűkösnek bizonyult, legalábbis – az előzetes beharangozókkal szemben – nem április 20-án, hanem csak három nappal később kezdődtek el az egyeztetések. A (hazai) gyártók képviselői pedig már előre közhírré tették aggodalmaikat. Ezek főleg azzal kapcsolatosak, hogy az elvárások szerint nekik kellene igazolniuk termékeik hatékonyságát, terápiás és költséghatékonysági adatokat is kellene szolgáltatniuk – ezzel szemben nem ismerik a biztosító feltételrendszerét, s nem utolsósorban az OEP jelenlegi alkupozícióját sem. Ha mást nem is, annyit már az első, múlt pénteken megtartott tárgyalási fordulón megtudhattak a gyártók, hogy a szaktárca és a biztosító ragaszkodik a 123 milliárd forintos gyógyszerkassza érinthetetlenségéhez, ennek megfelelően a gyártóknak kell engedniük ártörekvéseikből s alakalmazkodniuk a kormányzati fél elképzeléseihez. A tárgyalásokat pedig alighanem feszített munkarendben kell lezavarni (az egészségügyi tárcától származó információk szerint május közepéig lezárulnának a konzultációk), hiszen a törvény értelmében június elsején kell kihirdetni a miniszteri rendeleteket ahhoz, hogy júliustól életbe léphessen az új ártámogatási rendszer.
S mindez csak az első lépés, a jövő év elejétől ugyanis fölülvizsgálnák annak a 400 gyógyszernek a hatásosságát, amelyre a tb-támogatás 90 százalékát költik. Ha bármelyikről bebizonyosodik, hogy a maga kategóriájában nem a leghatékonyabb szer, menten átsorolják a kevésbé támogatottak közé. Az ambiciózus elképzelés gazdái – Gógl Árpád egészségügyi miniszter és Mikó Tivadar OEP-főigazgató – a szigorú kontrollt többek között azzal indokolták, hogy az OEP jelenleg olyan gyógyszereket is támogat, amelyeknek jelentéktelen a hatásfoka (Figyelő, 1999/13. szám). A hatékony gyógyszerek körének meghúzásában amerikai és brit kutatók is segítik majd magyar kollégáikat, akiknek feladata a szelekció lesz, azaz a támogatott gyógyszerek körének leszűkítése a legjobb hatásfokúakra. Korábban számos szakember – így az Országos Gyógyszerészeti Intézet főigazgatója – is megerősítette, hogy egy ilyen szempontú válogatás nyomán számos alacsony hatásfokú, elavult magyar készítmény hullana ki a rostán. A reform két lépcsője tehát, mint látható, alighanem kétféle, ellenkező irányú hatást gyakorolhat az importőrök és hazai gyártók régóta tartó rivalizálására: előbb azon hazaiaknál lesz az előny, akik ugyanazt a hatóanyagot, másfajta “csomagolásban”, ámde olcsóbban képesek előállítani, ám a félévvel későbbi szelekció során az egy adott betegség kezelésére kifejlesztett hatóanyagaik esetleg alulmaradhatnak az importőrök korszerűbb termékeivel szemben.
A vetélytársak küzdelmét már rövid távon is igyekszik “kordában tartani” az az elképzelés, amely szerint az úgynevezett generikus – vagyis a lejárt szabadalmú, illetve szabadalommal nem védett – készítmények csak akkor kaphatnának tb-támogatást, ha áruk nem haladja meg az originális, vagyis a szabadalmi oltalommal rendelkezők árának 70 százalékát. Az originális készítmények viszont csak akkor lennének támogatottak, ha magyarországi áruk nem lenne magasabb a legalacsonyabb európai árnál.
A tervezet körül még igen sok a bizonytalanság. A célul kitűzött Evidence Based Medicine (EBM), vagyis a bizonyítékokon nyugvó orvoslás bevezetésével (ahol megpróbálják kiszűrni az orvosilag hatástalan eljárásokat, illetve a hatásosak közül csak a költséghatékony terápiákat finanszírozzák közpénzekből) csupán egy-két helyen kísérleteztek. Ráadásul mindeddig meglepően kevés bizonyíték van arra, hogy egy adott terápia orvosilag valóban hatásos-e. Például az egyik legfontosabb – az Interneten is elérhető – orvosi információs központban (az úgynevezett Cochrane-adatbázisban) egyelőre csupán a betegségek és terápiák egyötödét dolgozták fel, s ezek tapasztalatai sem alkalmazhatók automatikusan egy adott országra. Kétséges, lesz-e elég pénz a hazai vizsgálatra, de az is, hogy akad-e kellő számú szakember a munka elvégzéséhez (még ha figyelembe vesszük is a beígért nyugati segítséget). Szintén elgondolkodtató, hogy a szakemberek állítása szerint Magyarországot eddig csak a kanadai Ontario állam, illetve Ausztrália előzte meg a költséghatékonyságra épülő gyógyszerár-támogatás bevezetésében, s az úttörők öt évig tartó előkészítés után vállalkoztak az átállásra.
