Kizárólagosan a PM döntött az EHP-ben ebben az évben részt vevő bank kiválasztásáról, erről – a korábbi évektől eltérően – a programot vezénylő tárcaközi bizottsággal sem konzultált. A kedvezményes hitel folyósítására feljogosított bankot mindenesetre egyértelmű szabályok szerint jelölik ki minden évben: az nyer, amelyik a legkisebb kamatot kéri. A PM elhúzódó procedúrájából ez alkalommal végül az ABN Amro került ki győztesen. A hitelintézet (jogelődjét, a Magyar Hitel Bankot is figyelembe véve) valójában az energiahatékonysági finanszírozásban nagyon is jártas: hét éve működteti a német szénsegélyből létrejött Energiatakarékossági Hitelalapot.
Mint megtudtuk, a legkedvezőbb kamatlábat az eredményhirdetés után is üzleti titoknak minősítő pénzügyi tárcához beérkezett többi ajánlat szinte egyazon kamatról szólt, így a választás tulajdonképpen könnyű volt. A kamatszabás alapjául a minisztérium az idén a három hónapos Bubort (jelenleg 15,46 százalék) adta meg – tavaly a DWIX volt a kiindulási pont. Ehhez képest negatív marzsra csak a győztes vállalkozott: a Bubor szabta kamatszintből 0,1 százalékpontot volt hajlandó engedni. (A negatív marzs lehetőségére egyébként a PM először tavaly hívta fel a figyelmet, ezzel akkor az OTP élt, az “engedmény” megismétlésére az idén viszont már nem vállalkozott.) Az ötéves futamidejű, kétéves türelmi idejű, legalább tízszázalékos önrészt feltételező hitel kamata tehát 7,68 százalék.
A küzdelemben ezúttal négy bank vett részt, ám az energiahatékonysági konstrukciókban eleddig szereplő intézmények közül korántsem mind. Így nem pályázott sem a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H), sem a Takarékbank – igaz, ez utóbbi tavaly egyszer már hiába próbálkozott. Meglepetést azonban főként a Raiffeisen Bank távolmaradása okozott, mely intézmény ezen a területen eddig különösen erőteljesen nyomult előre. A Raiffeisen egyfelől több konstrukciót is kínál efféle beruházásokhoz – a Phare-program támogatásával energiahatékonysági hitelt (csakúgy mint a K&H), lízingcége pedig a Nemzetközi Pénzügyi Társaság (IFC) garanciaalapjával közösen igyekszik finanszírozni -, másfelől az önkormányzati piac átrajzolására törekszik. Ehhez pedig az EHP nagyon is jó terep – nem véletlen, hogy minden évben oly sok “szóváltás” zajlik körülötte. Ez évtől ráadásul újabb elemmel, és így további egymilliárd forintnyi támogatott hitellel bővül, amelynek révén a távhőszolgáltatók cserkészhetők be.
Az idén tehát nem csupán az önkormányzatok pályázhatnak az egyenként legfeljebb 30 millió forintos, a Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból támogatott hitelre, hanem – igaz, csak szeptembertől – a távfűtőművek is. A jó két éve hiába propagált hitel idei megvalósulását legutóbb a Központi Környezetvédelmi Alap megszűnése veszélyeztette, mára azonban egyértelmű lett, hogy a Környezetvédelmi Alap Célfeladatok nyújt ahhoz a mindenkori (jelenleg 16,0 százalékos) jegybanki alapkamat felének megfelelő kamattámogatást, 1999-ben összesen 50 millió forint erejéig. Ezenfelül még 150 milliót kíván ez utóbbi forrásból az ügy, ezt – fejenként 50 ezer forintonként – vissza nem térítendő támogatásképpen a végfelhasználók, azaz a távfűtők lakossági ügyfelei kaphatják meg.
Az EHP-ba ezenkívül még egy módozatot igyekeztek az elmúlt években besűríteni, ám e konstrukció – úgy tűnik – végleg lemorzsolódott. Az úgynevezett harmadik feles finanszírozás (Third Party Finance – TPF) révén állami tulajdonban lévő intézmények beruházásait lehetne hitelezni, ám szigorúan csak közvetve, ezek ugyanis kölcsönt nem vehetnek fel. E módozat szerint a hitelt az energiatakarékossági beruházást végrehajtó társaság kapja, amit az intézmény csökkenő energiaszámlája nyomán törleszt. A megoldás itthon sem ismeretlen, sőt kifejezetten ily módon beruházó társaságok (Energy Service Company – ESCO) is működnek már. A Gazdasági Minisztériumban, illetve jogelődeiben, valamint a Magyar Energia Hivatalban közel két esztendeje forszírozott ötletre azonban több más tárca nem adta áldását. A legsúlyosabb ellenérvet a hírek szerint a PM hozta föl, kifogásolván, hogy mindehhez állami garanciára volna szükség.
Afelől, hogy az előírt kereteket a hitelre pályázók bőven kimerítik, senkinek sincs kétsége. Ezt jócskán alátámasztják az EHP első két évének tapasztalatai: 1997. bő száz pályázata után, amelyeknek 80 százalékát ítélte támogatandónak a zsűri, tavaly több mint 90 beruházáshoz kaptak az önkormányzatok hitelt. A kölcsönért folyamodók egy része pedig pénzhez csak az idén juthat: úgy 20-30 igénylést a tavalyi keret kiürülése miatt már az új program keretében bírálnak majd el.
