Jó negyedszázad múltán hasonló eseménysornak lehetünk tanúi. A külvilágban aggasztó jelek sora látható: gyengül az euró, lassul az Európai Unió növekedése, Latin-Amerika talán mégis válságba csúszik, még a lengyel növekedés is 4 százalék alá kerül, déli szomszédunkat pedig kitartóan bombázzák. Nem meglepő, hogy a közszereplők jelentős része szinte reflexszerűen ismételgeti: ez hozzánk nem gyűrűzik be. Igaz, most nem a tervirányítás és a KGST, hanem a NATO és a szolid makrogazdasági fundamentumok védenek meg a külső kellemetlenségektől. És persze nem kell két év – de nincs is rá ennyi a mai fölgyorsult világban – annak belátására, hogy kis országba minden begyűrűzik.
Az első negyedévben jellemző maradt a tőzsde borús hangulata. Többször is fölvillant a fény, hogy most már különféle jó hírekre – például a vállalati nyereségráták közreadásának hatására – visszatérnek a befektetők. De trendváltásra nem került sor.
Azután az embargós, majd a háborús helyzet visszaszorítja a tranzitszállításokat, a bevásárló turizmust – ami bizony nyereségesebb szokott lenni az exportnál, hisz közterhekkel megnövelt árszinten érvényesül – és lankadni kezd az ígéretesen induló idegenforgalmi rendelésállomány is.
Tudjuk, nincs okunk a pánikra, de tény, hogy a Magyar Nemzeti Bank 750 millió dolláros globálkötvényét nem sikerült a tervezett időben kibocsátani, mert a forrás ára indokolatlanul megdrágult. S ha egyfelől örülhetünk annak, hogy ez a halasztás ma már nem érinti az ország finanszírozhatóságát, sőt még ki is húzhatjuk magunkat, ha arra gondolunk, Szerbia-Montenegró hány szomszédja mondhatja azt a hitelezőknek: adjátok még ti alább is – mégis: valami elmaradt. Egy olyan lépés, amit a nemzetközi pénzügyi sajtó a feltörekvő piacok konszolidációját jelző áttörésként már előre ünnepelt.
A napilapok megírták, hogy a menekültek fogadására szolgáló közösségi szállásokon még ötszáz férőhely volt húsvét előtt. Ugyanakkor a koszovói menekültek számát naponta tízezerre teszik minden szomszédos terület irányába. S ha az albán nemzetiségnek nem is hagyományos menedéke Magyarország, a számok és az elhúzódó bombázások képei önmagukért beszélnek. A menekültek ellátása, a humanitárius segély bizonyára nem lesz ingyen, de a határvédelem megerősítése sem.
Ebben a helyzetben a beruházások némi elbizonytalanodása és a kivitel némi lelassulása aligha meglepő. A gazdasági aktivitás visszafogottabbá válása – a túltervezéstől függetlenül – nem hagyhatja érintetlenül az adó- és járulékbevételek szintjét. Eközben – mint láttuk – a kiadások inkább csak nőhetnek.
Ha pedig nem hisszük, mert nem hihetjük azt, hogy hozzánk semmi sem gyűrűzik be, akkor ideje lenne a rövid- és a középtávú fiskális tervezésben egyaránt változtatni azon a megfontoláson, ami az egyszer kimondott számokhoz való feltétlen ragaszkodással véli azonosíthatónak a szavahihetőséget.
(A szerző az Európai Gazdasági-összehasonlító Társaság – EACES – elnöke, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára)
