Gazdaság

EGÉSZSÉGBIZTOSÍTÁSOK – Nem mindennapi térítés

Közel egy tucat társaság kínál immár egészségbiztosításokat, amelyekkel elsősorban piaci tapasztalatot kívánnak szerezni. E termékek lehetnek ugyanis a majdani egészségügyi magánbiztosítások előfutárai - még akkor is, ha logikájuk azokétól teljesen különböző. Egyelőre a reform lépéseit igyekeznek a társaságok kifürkészni, és fejlesztéseiket ahhoz igazítani.

Jó néhány biztosító felismerte az egészségibiztosításokban rejlő nagy lehetőséget az elmúlt évben: szinte egy csapásra akkor rukkolt elő e termékeivel a piacon lévő társaságok fele. Bizonyos értelemben véve, csak egyféle konstrukciót kínálnak: úgynevezett összegbiztosítást. Olyat tehát, amelynél a befizetett díj fejében konkrét, előre kiszámított kárkifizetésben részesül az ügyfél. Az összeg nagyságát ugyan számos tényező befolyásolja, a legkevésbé azonban az, hogy valójában mennyibe került a biztosított kezelése, gyógyítása.

A manapság hozzáférhető termékek közötti első különbség, hogy az ügyfélnek milyen biztosítói “múlttal” kell rendelkeznie. A konstrukciók túlnyomó részénél immár nem szükséges egyúttal életbiztosítást is kötni, az Ahico, az ÁB-Aegon és az Európa-GAN szerződése viszont tartalmazza ezt a kikötést. Egészségbiztosítás – legyen bár egyéni vagy csoportos – csak kiegészítő szolgáltatásként igényelhető. Hasonlóképpen működött korábban a Hungária Biztosító terméke, mígnem e társaság leválasztotta és külön konstrukcióvá alakította egészségbiztosításait, amit nem kis részben a termék majdani stratégiai szerepét megelőlegezve tett. (Az egészségbiztosítási reform jelenlegi állásáról lásd külön írásunkat.) Ahhoz mindenesetre, hogy az ügyfél valóban biztosításhoz jusson, meglehetősen egészségesnek kell lennie. Erről, biztosítási összegtől függően önbevallás, valamint kisebb és nagyobb doktori vizsgálatok útján győződik meg a biztosító. Tapasztalataik szerint elutasítaniuk a jelentkező ügyfelek csupán néhány százalékát kell. Igaz, e drasztikus lépést több is megelőzi. “Normális” esetben, a biztosító által is kellően egészségesnek talált, illetve állapotához illő biztosítás igénylése esetében a társaság alapdíjat szab a termékre. Ennél eggyel súlyosabb verzió, ha magasabb díjat számláz, míg a következő lépés, ha valamilyen szervet, testrészt a biztosításból kizár. Mielőtt az ügyfelet véglegesen “lerázná”, több társaság még egy esélyt nyújt: reponál. Azaz csak átmeneti időre mond nemet, és annak lejárta után megint megvizsgálja a biztosítás lehetőségét.

A kiszabott díj azonban nem csupán a páciens állapotától függ, befolyásolja néhány biztosítónál az illető foglalkozása is. Így van ez az Európa-GAN-nál, valamint a Generalinál és a Providenciánál, mely utóbbi kettő, közeli egyesülésük nyománd tulajdonképpen lemond a Generali “egészségbiztosítási szolgáltatásairól”. A két cég amúgy is ugyanazon elemekből hozta össze az idők során a termékeit, csak míg a Providencia Pro-Care terméke meglehetősen kapós – eddig 30 ezret adtak el belőle -, a Generali Test-őre mondhatni felsült.

Visszakanyarodva azonban a foglalkozási kategóriák szerint módosuló díjtételekre, erre rímel az AXA Colonia gyakorlata is. E társaságnál normál, alacsony és magas kockázatú osztályok vannak.

A kórházi napi térítésre szóló konstrukcióknál – ez a piacon lévő háromféle egészségbiztosítás közül a legáltalánosabb – a kórházi tartózkodás idejére kap az ott töltött napokra bizonyos korlátozásokkal, előre meghatározott összeget az ügyfél. (A másik két módozat egyfelől kifejezetten a műtétekre ad egyszeri, másfelől a betegség idejére napi térítést, néhány esetben pedig a rettegett betegségekre is kiterjeszthető a szerződés.) A kórházi napi térítés abszolút alsó határát napi 200 forinttal az Ahico jelöli ki, míg a felső limit a standard termékek esetében úgy 20 ezer forint. Ez utóbbira – sőt, egyedi esetekben ennél akár jóval nagyobb összegekről szóló megállapodásra is – a Winterthur hajlandó.

Figyelemre méltó eltérést mutat a konstrukciók között az életbe lépés ideje. Ez egyfelől a várakozási idő hosszát jelenti, azaz azt, hogy a biztosítási szerződés megkötése után mikor aktivizálódik a termék. Annál korábbi eseményre ugyanis a biztosító nem fizet. Az időtartamokra vonatkozó másik különbség, hogy a biztosító a kórházi kezelés hányadik napjától fizet. Több társaságnál egységesre szabták, mikortól is járhat a térítés – többnyire a negyedik naptól -, a másik megközelítés szerint a kezdőpontot az ügyfél választja meg. Valójában – más biztosítási szerződésekhez hasonlóan – az egészségbiztosításoknál ez jelenti az önrész mértékét: azt mutatja, hogy hány bent töltött napot “finanszíroz” a páciens saját zsebből.

Ezekre, a többnyire kötött időtartamú – kevés kivételtől eltekintve 5-20 évre szóló – konstrukciókra csak bizonyos életkorban, s biztosítási összegtől függően csak meghatározott egészségi állapotban szerződhetnek a biztosítottak. A biztosíthatóság idejét többé-kevésbé a munkaképes kor jelöli ki, kivéve a Garanciát, ahol ilyen szerződést csak nagykamaszokra (14-18 éves korúakra) kötnek, valamint az AXA Coloniát és az Ahicót, amelyeknél az újszülöttek, illetve az egyévesek előtt is nyitva áll a lehetőség. Másutt, így a Nationale- Nederlandennél gyermekekre az egyik szülő Medicina biztosítását lehet kiterjeszteni. Érdekes továbbá, hogy a műtéti egyszeri térítéses biztosítás mennyire szorosan kapcsolódik a kórházihoz. A Hungáriánál például ez utóbbi mellé lehet kiegészítőként kötni, a piac egyik legújabb szereplőjénél, a Signalnál pedig teljesen külön termékként vásárolható.

A biztosítások megkötésekor figyelembe veendő továbbá, hogy a díj a befizetés gyakoriságával együtt nő: a legkedvezőbb, ha évi egyszeri átutalást választ a szerződő. Jellemző különbség tapasztalható emellett a nemekre szabott díjakban: a fiatal felnőttek és a középkorúak kategóriájában inkább a nők vannak hátrányban, az idősebbeknél pedig a férfiak.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik