Egy-egy nagyobb értékű cikk megszerzése előtt az emberek 58 százaléka inkább kivárja a teljes vételár összegyűlését, 27 százalék viszont hitel felvételére is hajlandó. Ez utóbbiak átlagosan 38 százalékos saját erőt vállalnak (60 százaléknyian 26 és 50 százalék közötti önrészt készek letenni, 30 százalék viszont a teljes vételár legfeljebb egynegyedét állja készpénzzel).
A Figyelő megbízásából a Procensus Piac- és Közvéleménykutató Intézet által készített felmérés tanúsága szerint annál a döntésnél, hogy csak saját erőből, illetve részben hitelből vásároljon-e meg valaki egy értékesebb cikket, az emberek 54 százalékánál a hitelkamat szintje a meghatározó. További 32 százalék – más szemponttal együtt – ezt is mérlegeli, 10 százalék viszont nincs tekintettel erre. Amúgy az áruhitelek igénybe vevői átlag 14,7 hónapra adósodnak el. A többség – 56 százalék – 7 és 12 hónap közötti, 31 százalék viszont egy évnél is hosszabb futamidőt vállal. Az időtávot illetően az érintettek 37 százalékánál játszanak döntő szerepet az inflációs várakozások, további 44 százalék egyebek mellett erre is figyel. Jelenleg egyébként a megkérdezettek 19 százalékának fut valamilyen fogyasztási cikkre felvett hitele.
Ami az általános kamatszínvonalat illeti, az infláció mértékéhez viszonyítva a megkérdezett félezres minta – a Figyelő 500 – háromnegyede túlságosan nagynak tartja a bankok marzsát. Ezek után nem meglepő, hogy a válaszadók 84 százaléka kevesli a bankbetétek jelenlegi kamatszintjét, másfelől pedig 87 százalékuk sokallja a hitelkamatok nívóját.
A megkérdezettek 60 százalékának van jelenleg bankbetétje. Betételhelyezésnél a felnőtt lakosság fele elsősorban az alapján dönt, hogy bízik-e az adott bankban. A minél magasabb kamat elérése “csupán” 38 százaléknál játszik szerepet. Jellemző módon, ha valamely nagyobb értékű áruféleség megszerzése érdekében kölcsönre van szükség, akkor a hitelfelvételkor az összefüggés lényegében fordított: 54 százalék a minél alacsonyabb hitelkamatra koncentrál, s a pénzintézet iránti bizalom csak 30 százaléknál döntő tényező.
Úgy tűnik, az eddigi bankbukások meglehetősen óvatossá tették a polgárokat. Így például, betételhelyezés előtt az emberek 69 százaléka ma már megnézi, hogy a kiszemelt konstrukciót védi-e az Országos Betétbiztosítási Alap. Ez persze nem jelenti azt, hogy a lakosságot hidegen hagyja, mennyit fial majd a pénze. A megtakarításai formáról határozva, 62 százalék számára az a sarokkő, hogy betétjével reáljövedelemre tegyen szert (a többiek ezt csak másodlagosnak értékelik). Mindazonáltal, megtakarításaik során az emberek 72 százaléka előnyben részesíti a viszonylag biztonságos bankbetéteket, szemben a magasabb hozammal kecsegtető, de kockázatosabb részvényekkel, kötvényekkel (ezeket 12 százalék preferálja).
A bankbetétet nyitók kétharmada általában leköti a pénzét. Az ezt választók csaknem fele minimum az elhelyezett összeg háromnegyedével így tesz (az átlagos lekötési hányad 69 százalék). A lekötések fele féléves vagy rövidebb, s további 45 százaléka is éven belül marad.
A futamidő megválasztásában az inflációs várakozások 27 százaléknál játszanak fontos szerepet, további 51 százalék, pedig más szempontokkal együtt ezt is figyelembe veszi.
