Évek óta szerette volna elérini az adóhatóság, hogy a vámosokhoz hasonlóan nyomozati jogkörhöz jusson, s eredményesebben tudja felvenni a harcot az adócsalókkal szemben. A rendszerváltás óta azonban még sohasem állt olyan elnök az Apeh élén, aki ennek fontosságáról a politikusokat – legfőképpen a miniszterelnököt – is meggyőzte volna. Többek közt azért, mert a “civil”, nyomozati jogkörrel nem rendelkező adóhatóságnak is vannak megfelelő eszközei, törvényben biztosított jogosítványai az adóelkerülőkkel szemben.
Nem véletlen, hogy akadnak olyan adószakértők, akik szerint ha ezekkel a jogosítványokkal jól “sáfárkodna” az Apeh, vagyis valóban használná azokat, akkor az évi 40-50 milliárd forintnál jóval több adóhiányt sikerülne feltárni, arról nem is beszélve, hogy az önadózás révén bevallott jövedelem is emelkedne.
Ugyanakkor az is tény, hogy az adózás rendjéről szóló törvényben az adóhatóságnak biztosított eszközök eltörpülnek azok mellett, amelyek a január eleje óta szerveződő adórendőrséget megilletik. Ezzel párhuzamosan az új szervezettel szemben a kormányzatnak igen kemény elvárásai is vannak: javuljon az adó- és járulékfizetési, valamint számviteli fegyelem; csökkenjen a költségvetési támogatást jogosulatlanul igénybe vevők által okozott kár; mérséklődjön a fiktív cégek száma, valamint a feketegazdaság GDP-hez mért aránya. Ezek megvalósulása pedig lehetőséget teremtene arra – hangoztatja a kormány -, hogy a tisztességes adózók adó- és járulékterheit valóban érzékelhetően csökkenteni lehessen.
A célok teljesítéséhez a magyar “adózsaruknak” – egyes szakértők szerint igen kemény – eszközöket is biztosítottak a törvényhozók. Az adórendőrök például a rendőrségi törvényben meghatározott szabályok szerint titkos információgyűjtést is végezhetnek, ráadásul nemcsak a bűncselekmények felderítése, hanem azok elkövetésének megelőzése céljából is. Ez utóbbi azonban különösen veszélyes – állítja Szikinger István alkotmányjogász -, mert ennek során a tisztességes adóalanyokat is zaklathatja az Apeh nyomozóhatósága. Az utóbbi felállítása a szakember szerint a szükségesség és az arányosság alkotmányos elvét sérti. Alapvető kifogása az új szervezettel szemben, hogy nincs rá szükség, s nincs helye a magyar jogrendszerben.
Nem lehet létrehozni azért egy újabb szervezetet, mert a többi négy rosszul működik – hangzott el ellenzéki oldalról a törvényjavaslat parlamenti vitája során is. E felvetés arra reagált, miszerint a kormány többek között azzal is indokolta az új nyomozóhatóság felállítását, hogy az adócsalások felderítése nem eléggé hatékony, a nyomozószervek munkája ezen a téren nem kielégítő. Az adócsalás nem lehet bocsánatos bűn nálunk sem – szólt az új nyomozóhatóság létrehozása elleni érv -, de üldözését a már meglévő nyomozóhatóságok megerősítésével kellene megoldani, nem újabb szervezet felállításával.
Bár már akkor alkotmánybírósági beadvánnyal fenyegetőztek az ellenzéki pártok, Pelikán László, a Bűnügyi Igazgatóság vezetője szerint az Apeh egyes feladatairól szóló törvény – amely nyomozati jogkört biztosít az adóhatóságnak – kiállja a taláros testület próbáját. Így – jelentette ki egy sajtóbeszélgetésen – nem készülnek arra, hogy rövid ideig él majd a szervezet, s alkotmányossági okok miatt esetleg meg kell szüntetni.
A Magyar Szocialista Párt – tájékoztatott Vastagh Pál volt igazságügyi miniszter – a maga részéről rövidesen dönt arról, hogy a legfőbb bírói fórumhoz fordul-e. A szocialistáknak mindenesetre továbbra is az a véleménye, hogy a törvényben az adónyomozóknak biztosított eszközök nem állnak arányban a bűncselekményekkel. Kényszerítő eszközöket is alkalmazható köztisztviselők nyomozhatnak majd ugyanis hat olyasfajta bűncselekményben, amelyek közül négy alapesetben csak vétségnek minősül. Ráadásul úgy, hogy a rendőrökéhez hasonló jogok illetik meg az adózsarukat. Vagyis például a titkos információgyűjtéshez informátort vagy bizalmi személyt vehetnek igénybe, akiknek “jó szolgálatukért” fizethetnek is. (Ellentétben a civil adóellenőrökkel, akiknek hiába súg az illető, semmilyen ellenszolgáltatást nem kap az Apehtől.)
Amerikai társaikhoz hasonlóan a magyar adórendőrök is létrehozhatnak fedővállalkozásokat, tehát akár könyvvizsgáló, akár adótanácsadó cégeket is. Ezekben az irodákban pedig az adórendőr felbújtó is lehet, vagyis – hívta fel a figyelmet a valamennyi adózót fenyegető várható veszélyekre Szikinger István – nemcsak az igazi adócsalók, hanem a tisztességesen adózók is áldozatul eshetnek ily módon a hatóság csapdájának. Megtörténhet egyébként az is, hogy az adórendőr jelentkezik egy adott társaságnál meghirdetett főkönyvelői állás betöltésére, s beépülve alaposan áttanulmányozza a cég könyveit. Ráadásul a bűncselekmény elkövetőjének leleplezésére vagy a bizonyítás érdekében csapdát is állíthat, s mindezt bírói engedély nélkül teheti meg. Ez utóbbira csak akkor van szüksége, ha magánlakást akar titokban átkutatni, az ott történteket rögzíteni, levelet, egyéb postai küldeményt felbontani vagy telefont lehallgatni.
Az adórendőrök egyébként éppen a napokban kezdik meg tevékenységüket. Az első hónap a Bűnügyi Igazgatóságon a szervezet felállításával telt el. Összesen 240 főt alkalmazhatnak majd, akiknek valószínűleg mintegy harmada a fővárosban, a többi pedig vidéken veszi fel a harcot az adócsalókkal. S hogy kik is lesznek a kiszemeltek? Az adózsaruk előtt – legalábbis Pelikán László szerint – nem lesznek “kis- és nagyhalak”, vagyis a 60 ezer forintos adócsalást elkövetőeket éppúgy üldözni fogják, mint a milliárdos adócsalókat. Pedig a miniszterelnök a törvényjavaslat vitája során még azt hangsúlyozta, hogy “az adórendőrség célcsoportjába nem a kis- és középvállalkozások tartoznak majd, hanem az adózás elkerülésében élen járó nagyhalak…”
Bárhogyan is lesz a gyakorlatban, a lényeg az, hogy a becsületes, a tisztességes adóalanyokat ne érje zaklatás a nyomozóhatóság részéről, s ártatlanul, félinformációk alapján senkit ne hurcoljanak meg. S ez éppúgy vonatkozzon a magánszemélyekre, mint az ebből a szempontból rendkívül érzékeny üzleti szférára, ahol egy alaptalan vád a jó hírnév elvesztésével párosulva a korábban még virágzó vállalkozás tönkremenetelét is jelentheti. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy bűncselekmény elkövetése esetén viszont ne számítsanak társadalmi kiváltságok, vagyis hogy neves üzletemberről, híres sportolóról, hivatalban lévő miniszterről, vagy éppen egy nem közismert építési vállalkozóról van-e szó. Ennek feltétele azonban, hogy az illetékes szervezet élén feddhetetlen emberek álljanak.
Az Apeh Bűnügyi Igazgatóságának vezetői egyébként nem győzik hangsúlyozni, hogy egyik fontos feladatuknak tekintik: a feketegazdaság aránya a GDP-hez viszonyítva a jelenlegi 30 százalékról 25, vagy – jó esetben – 20 százalék alá süllyedjen. S így többszörösen megtérüljön az államnak az a befektetés, amennyibe évente kerül egy-egy adónyomozó, illetve az egész szervezet. A pénzügyi kormányzat már csak azért is “hisz” az adóhatósági nyomozásban, mert sokat remél annak megelőző jellegétől, vagyis, hogy megijednek az adóalanyok és önként fizetnek. S hogy az adóbevételek valóban emiatt növekednek majd, vagy sok egyéb más ok miatt, azt még az adónyomozóknak is nehéz lesz bizonyítani. Mint Koltai Jenő, az MTA Közgazdaságtudományi Kutató Központjának igazgatója hangsúlyozza, egy normálisan működő adórendszerben a bevételek nagysága sok mindentől függ. Az adómértékek, a beszedés szervezete, az üzleti élet általános, valamint az adófizetők adófizetési morálja, a gazdaság szerkezete, a vállalatok méretnagyság szerinti megoszlása, és számos egyéb tényező mellett természetesen az adóbeszedés komolyságát erősítő eszközök – így a bűnüldözés formája – is ezen tényezők közé tartozik. Az adófizetési hajlandóság, illetve az adómorál Koltai Jenő szerint – mint azt Olaszország példája is mutatja – csak hosszú távon tud igazán megváltozni, nem pedig egyik pillanatról a másikra.
