A Renault és a Peugeot- Citroën – amely egyaránt a járműipar teljes skáláját gyártja – egyre nehezebben tudja felvenni a versenyt a nagyobb cégekkel, például a Volkswagennel. Miközben konkurenseik nemzetközi méretekben terjeszkednek, a két francia vállalatcsoport túlságosan is a belföldi piacra koncentrál. Az idén elemi erővel ütköztek ki a francia autógyárak méret- és nyereséghátrányai. Miután tavaly szeptemberben véget ért az új autók eladását ösztönző honi kormányakció, az általuk uralt belföldi piac “szabadesésnek indult”. Az idei első félévben – a tavalyi hasonló időszakhoz képest – 24 százalékkal csökkent az új autók értékesítése. A legsúlyosabb veszteség a Renault-t és a Peugeot-Citroënt érte: együttesen 26 százalékkal estek az eladásaik.
Mindeközben az export sem nyújt igazán vigaszt. Noha mindkét csoportnak sikerült az Olaszországba, Spanyolországba és Angliába irányuló kivitelét növelnie, az egész európai értékesítésük meglehetősen nyomottnak tekinthető: az idei első öt hónapban a Renault külföldi eladásai (561 ezer darab) 1,6 százalékkal, a Peugeot-Citroëné pedig (645 ezer darab) 6 százalékkal voltak alacsonyabbak a korábbinál.
Ezek a gyengeségek kihatnak a nyereségre is. Az elmúlt hónapban Jacques Calvet, a Peugeot-Citroën elnöke bejelentette: elképzelhető, hogy a cég idén veszteséges lesz. Egy hasonló fordulat nem okozna meglepetést a Renault sokat megért részvényeseinek sem. Az 1994-ben részlegesen privatizált vállalat már tavaly 5,25 milliárd frankos veszteséget könyvelhetett el. Az idén ugyan pozitív szaldót szeretnének elérni, ám ehhez aligha kedvező előjel, hogy a cég részvényei – amelyeknek a 46 százaléka még mindig a kormány kezében van – továbbra is a kibocsátási ár alatt cserélnek gazdát.
Az egyik legnagyobb veszély, hogy 1999-ben lejár az a “gentlemen’s agreement”, amellyel jelenleg visszafogja a japán autók eladását. A távol-keleti szigetország gyárainak részesedése ma a francia piacon jóval kisebb, mint Németországban vagy Angliában. Ha a japánok korlátozásai megszűnnek, piaci részesedésük – a Peugeot egyik vezetője szerint – fokozatosan legalább a németországi szintre fog emelkedni.
A másik fő gond a már említett méretnagyságban keresendő. A Renault tavaly 1,57 millió autót adott el, a Peugeot-Citroën pedig 1,76 milliót; a Volkswagen eközben 40 százalékkal több gépkocsit értékesített, mint a két francia cég együttesen.
A radikális cselekvés igényét tehát az egyre romló versenyhelyzet vetette fel. Az egyik kompromisszumos lehetőség a két cég közötti – jelenleg szerény mértékű – kooperáció fokozása lehetne. Már ma is közösen állítanak elő bizonyos alacsony szériájú alkatrészeket – például csúcsminőségű motorokat és speciális sebességváltókat -, de a napokban nyilvánosságra hozták egy új automata sebességváltó közös gyártásának tervét is.
A radikális és egyben értelmes reformoknak azonban kicsi az esélye: politikai, kereskedelmi és kulturális akadályok egyaránt gátolják, hogy a két francia gyár jelentősen bővítse közös vállalkozásait vagy netán fuzionáljon.
A házasság politikailag azért tűnik lehetetlennek, mert a költségmegtakarítás és a méretgazdaságosság érdekében igen sok munkahelyet kellene megszüntetni. Márpedig a jelenlegi helyzetben – amint azt a Renault egyik vezetője is kijelentette – a tömeges elbocsátások “szociális költsége” teljesen elfogadhatatlan. Egy ilyen politikai kockázatvállalás még az óvatos jobbközép kormánytól is távol állt, a júniusban hatalomra került, szocialista vezetésű koalíció számára pedig egyenesen elképzelhetetlen. A politikai beavatkozás valószínűsége mindkét céget eltéríti a további szigorú, de nélkülözhetetlen átalakító lépésétől.
Elemzők szerint az egyetlen hosszú távú megoldás külföldi partnerek felkutatása lehet. Az – egyelőre ködbe vesző – ideális társ egy olyan cég lehetne, amely földrajzilag és a modelleket tekintve is úgy egészítené ki a francia cégeket, hogy az átfedés minimális legyen. Ilyen partnereket keres most a Renault számára a Volvo-részesedést 765 millió dollárért megvásárló svájci bank, az UBS is.
