Magyarország valahol félúton halad a transzferábilis rubel és az euró között – foglalta össze nem kis derültséget keltve Akar László (a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára) mindazt, ami a háromnapos konferencia szinte valamennyi hozzászólásából kitetszett. Azt tudniillik, hogy a magyar gazdaság a tervgazdaságból a piacgazdaságba történő átmenet második szakaszába ért. S ebben a periódusban már olyan, alapvetően minőségi problémák megoldása került napirendre, mint az, hogy miként lehet a magyar gazdaságot és szereplőit éretté tenni az EU-integrációra. Kádár Béla (az országgyűlés költségvetési bizottságának MDF-es elnöke) nem hagyott kétséget afelől, hogy az integráció súlyos árat fog követelni a magyar gazdaság szereplőitől, ám szerinte ezt a csatlakozás elmaradásának költségei jócskán felülmúlnák.
A szerteágazó vitákból fontos szellemi közeledés körvonalai bontakoztak ki. Korábbi markáns pozícióik feladása nélkül, de érzékelhetően közeledett például Békesi László (volt pénzügyminiszter, az MSZP országgyűlési képviselője), valamint Kádár Béla álláspontja. Békesi a makrogazdasági stabilizációt követően azokra a gazdaságélénkítő eszközökre hívta fel a figyelmet, amelyek – korábbi programjával összecsengve – a jövőben a növekedést szolgálhatják. Természetszerűleg mind maga Békesi, mind például Vértes András (a GKI Gazdaságkutató Rt. vezérigazgatója) elsősorban arra helyezték a hangsúlyt, hogy a gazdasági növekedés lehetséges mértékét továbbra is az egyensúlyhiány elfogadható keretek között tartása jelöli ki. Kádár Béla viszont – aki mindezt nem kérdőjelezte meg, s elismerte a kedvező makrogazdasági helyzetet – amellett sorakoztatott föl érveket, hogy a gazdaság növekedése nélkül az ország képtelen kinőni az adósságot, folytatni a szociális ellátórendszer, valamint az államháztartás reformját, s nem tud eleget tenni az EU követelményeinek sem. Inotai András (a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója) a növekedés jelentőségét egészen más fénybe helyezte. Szerinte ugyanis a csatlakozásról szóló döntés időpontjában a hazánk felvételét pártoló európai politikusok kezében igazi adu volna, ha azzal érvelhetnének: egy dinamikusan növekvő ország felvételéről kell dönteni. Soós Károly Attila (SZDSZ-es országgyűlési képviselő) saját számításaival igazolta, hogy hazánk immár nem tartozik a súlyosan eladósodott országok közé.
Vértes András szerint nem valószínű, hogy a gyorsuló növekedés mellett az infláció radikálisan csökkenne. Hozzátette azonban: aki nem látja, hogy a hazai gazdasági aktivitás élénkül, az vak.
