Szinte minden piaci szereplő emlékszik még az 1994. nyári Egis-jegyzésre, illetve a botrányra, amely a jegyzés lebonyolítását kísérte. A forgalomba hozatal a sikerpapírok jegyzésének összes problémáját felvonultatta. A felajánlott csekély mennyiség, valamint az ellentételezésül leadott kárpótlási jegyek értéke és a részvények piaci ára közötti szakadék következményei: soha nem látott sorok, 4-5 nappal korábban elkészült listák, verőemberek, dobbermanok, egynapos jegyzés, illetve a kibocsátásban részt vevő bankfiókok alkalmazottainak korrupciója. Bár az Értékpapírfelügyelet vizsgálatokat folytatott a jegyzés kapcsán, utólagos megállapításai gyakorlatilag csak a tények rögzítésére szorítkoztak. A jegyzésből kimaradtaknak még az igazságérzetét sem sikerült helyreállítani a kiszabott 100-500 ezer forintos bírságokkal.
Az új értékpapírtörvényben a sokkal szigorúbb büntetési tételek, valamint a nyilvános kibocsátásoknál előírt minimum 3 napos jegyzési időszak hivatottak meggátolni a jegyzéssel való visszaéléseket. Akkor azonban az új épt is tehetetlen, ha a forgalmazók a kereslethez képest kevés papírt ajánlanak fel belföldön: ilyenkor óhatatlanul sorok alakulnak ki, és szükségképpen csak csekély mennyiségű részvény jut egy-egy befektetőnek. Úgy tűnik, az előttünk álló két jegyzés kapcsán mindezt előre borítékolhatjuk.
A Mol-kibocsátás túljegyzése esetén az alaptőke 15 százaléka külföldre kerül, miközben a hazai jegyzőknek (intézményeknek, magánszemélyeknek) meg kell elégedniük 2 százaléknyi részvénymennyiséggel. A piaci megfigyelők hasonló jelenséget várnak, mint a tavaly nyári TVK-jegyzésnél, amikor a külföldre felajánlott papírok végül felárral jutottak el azokhoz a magyar spekulánsokhoz és intézményekhez, akik és amelyek a magyarországi jegyzésből csak egészen csekély mennyiséget kaptak. A Mol-részvények jelenlegi tőzsdei ára és a várható kibocsátási ár közötti 200-300 forintos árrés kihasználására, úgy tűnik, csak a forgalmazók legjobb külföldi ügyfeleinek lesz módjuk (hiszen csak ők jutnak majd jelentősebb mennyiségű értékpapírhoz).
A Mol-jegyzés várható “sikere” fog megismétlődni a tervezett Richter-kibocsátás kapcsán is, mivel az értékesítésre felajánlott 2,8 millió részvényből mindössze 200 ezer marad Magyarországon. Itt a túljegyzés várhatóan még nagyobb lesz, mint a Mol esetében.
Mindezt mérlegelve a kibocsátóknak, illetve forgalmazóknak érdemes lenne figyelembe venniük azt a tényt, hogy a magyarországi befektetők tőkeereje az elmúlt 1,5-2 év során megtöbbszöröződött, és így ők is nagyobb részre tartanának igényt az értékesítésre felajánlott mennyiségekből.
