Hosszas huzavona után a múlt héten megszületett a csődegyezség a Pest megyei Páty község és hitelezői között – tájékoztatta a Figyelőt Wiedermann Gábor, a település polgármestere. Páty elsősorban számlavezető bankjának, az OTP Rt.-nek tartozik, de beruházási kivitelezők és közművállalatok is találhatók a hitelezők között. A település csődjét az 1994-95-ös megalapozatlan beruházások okozták. Az erőn felül vállalt közműfejlesztés révén már 1995-ben olyan helyzet állt elő, amely előrevetítette az azóta lefolytatott – akkor azonban még törvény által nem szabályozott – adósságrendezési eljárást. A település akkori vezetői, látván a növekvő hiányt a település mérlegében, fiktív adásvételi ügyletekkel próbálták kozmetikázni az önkormányzat hitelképességét. A szerződések – mint Wiedermann Gábor rámutatott – abban az értelemben valósak voltak, hogy néhány, egyébként eladási tilalom alá eső, közszolgáltatást végző intézményt, így iskolát, óvodát, tényleg eladtak. Csakhogy a szerződésekben rögzített bevétel egy része nem az önkormányzathoz, hanem a település vezetőinek zsebébe vándorolt… (Az ügy azóta már a bíróságon van.)
Az adósságrendezési eljárás már az erről szóló törvény kihirdetését követően, tavaly augusztusban indult meg, a polgármesteri posztot 1996 januárja óta betöltő Wiedermann Gábor javaslatára. A hitelezők követelése kezdetben 600 millió forintra rúgott, a pénzüket követelő intézmények száma pedig 50 volt. Később, a községvezetésből, valamint a – település és a hitelezők között közvetítőként működő úgynevezett pénzügyi gondnok által – felállított bizottság a tartozás felét, 300 millió forintot hagyott jóvá, és kimondták: 19 kisebb, esetenként csak néhány tízezer forinttal fellépő hitelező búcsút inthet igényeinek. Az adósságrendezési eljárás végül is eredményre vezetett: a település és a hitelezők közötti egyezség szerint Páty a 300 millió forintos tőkekövetelés 70 százalékát elégíti ki a még mobilizálható és nem közfunkciót ellátó vagyontárgyainak – kül- és belterületi ingatlanok, építési telkek – eladásával. Mindettől persze a település költségvetési gondjai nem oldódtak meg: a büdzsében az idén is 40 millió forintos hiánnyal számolnak, újabb beruházásba viszont nem kezdenek.
Páty csak az egyike azoknak a településeknek, amelyek az utóbbi években csődöt jelentettek. Rajta kívül még hat település került hasonló helyzetbe: a heves megyei Csány és Egerszólát, a Hajdú-Bihar megyei Bakonszeg, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Bátorliget, a BorsodAbaúj-Zemplén megyei Kács és a somogyi Nágocs. A felsorolt települések közös jellemzője, hogy viszonylag kis lélekszámú és vagyonú, zömében az ország keleti részén található falvakról van szó. A tavalyi-tavalyelőtti csődbejelentések további közös előzménye, hogy a hét település mindegyike olyan fejlesztésekbe fogott, amelyek finanszírozása meghaladta az önkormányzat gazdasági lehetőségeit – mondta a Figyelőnek a Belügyminisztérium (BM) önkormányzati főosztályának illetékese. A pátyi példánál maradva: a polgármester szerint eleve kilátástalan volt, hogy egy 200 millió forintos beruházás 100 millió forintos önrészét a település “állja”.
A BM-ből és a településektől szerzett információink szerint a hét település közül csak Bakonszegen nem született meg a csődegyezség, Nágocson küszöbön áll a megállapodás, a többi önkormányzat pedig már megegyezett a hitelezőkkel. A bakonszegi kudarc oka abban keresendő, hogy a 130 millió forintos hitelezői követeléssel szemben a település csupán másfél millió forintos mobilizálható vagyont tud felmutatni. Ekkora különbség aligha elfogadható a pénzüket követelő csoport számára. Martin Gábor polgármester kérdésünkre kifejtette: a csődhelyzetet 1994-ben egy túlméretezett panzióépítés idézte elő. Az önkormányzat legnagyobb hitelezője a mintegy 60 millió forintot követelő szakosított hitelintézet, a Kvantumbank, a második legjelentősebb, 30 millió forintos követelésállománnyal pedig az OTP Bank Rt. rendelkezik. A meghiúsult csődegyezségnek az a következménye, hogy a vagyont a bíróság osztja majd fel. Miután azonban a településnek nincs eladható vagyona, a közszolgáltató funkciókat ellátó törzsvagyont pedig nem lehet értékesíteni, a polgármester szerint a hitelezők kénytelenek lesznek beérni a másfél millió forinttal.
A települési csődök okait elemezve szakértők a hazai önkormányzati finanszírozás ellentmondásos jellegére hívják fel a figyelmet. Nem eldöntött ugyanis, hogy a jelenlegi rendszerben az önkormányzatok a vállalkozói vagy inkább a közszolgálati jelzővel illethetők. Igaz ugyan, hogy az önkormányzati törvény szerint alapvető feladatuk bizonyos közfunkciók ellátása, ehhez azonban némi saját bevételre – ezek helyi adókból és illetékekből származnak – is szükségük van, hiszen az egyes állami normatívák nem fedezik a szükségleteket. Ráadásul, ellentétben az európai gyakorlattal, a vállalkozási tevékenységet az önkormányzati törvény nem tiltja. A csődök egyik mélyebb oka éppen ez az ellentmondás helyzetben: a települések pontos feladatelhatárolás nélkül végeznek közszolgálati tevékenységet, miközben megengedett az is, hogy vállalkozzanak – mutat rá Kusztosné Nyitrai Edit, a BM főosztályvezetője egy, a témáról írt tanulmányában.
Az önkormányzat a beruházásaihoz négy különböző forrást vehet igénybe: saját megtakarításokon túl építhet a lakossági hozzájárulásokra, hitelt vehet fel bankoktól, végül pedig a szállító által megelőlegezett pénzeszközökkel is gazdálkodhat. A csődök számának növekedése és általában az államháztartás eladósodása arra késztette az önkormányzati gazdálkodást felügyelő tárcákat, hogy határt szabjanak a települések hitelfelvételének. Tavaly lépett hatályba az önkormányzati törvény módosításának azon passzusa, amely kimondja: a települések éves kötelezettségvállalásának felső határa a korrigált saját folyó bevétel. (Erről részletesebben lásd A limit című írásunkat!) A megszorítás sikeres volt – állítják a BM-ben, hiszen a tavalyi gazdálkodás miatt már egyetlen önkormányzat sem került csődbe.
Magyar Levente, az Önkormányzati Szövetségek Tanácsának (ÖSZT) vezetője, Jászberény polgármestere nem ennyire optimista: szerinte a csődbe jutott hét településen kívül számos kis- és nagyváros pénzügyi helyzetét is csődközeli állapot jellemzi. A sokak által megalapozatlannak tartott beruházásokra egyébként a csődbe jutott településeknek általában szükségük volt, hiszen a közművesítés jogos igény – állítja az ÖSZT vezetője. Az elnök szavaira rímel, hogy az egyik csődbe jutott településen, Egerszóláton a Dunaholding Gyöngyös mint pénzügyi gondnok nem állapított meg felelőtlen gazdálkodást; a negyedmillió forintos adósság egy gázberuházásból halmozódott fel. A hevesi falu jegyzője elmondta: saját forrásuk nagyon kevés, így a település vagyonához mérten nagy volumenű hitelt kellett felvenniük az OTP Banktól.
Magyar Levente úgy véli: a fizetésképtelenség réme egyébként sem a beruházások miatt fenyeget, ennek okát sokkal inkább a folyó finanszírozásban (Figyelő, 1996/45. szám) kell keresni. A bevételek ugyanis nem fedezik a kiadásokat; az állami források pedig nem elegendők a közszolgálati feladatok ellátására. Többek között az idén bevezetett közalkalmazotti bértáblának sincs meg a fedezete – mondja az önkormányzati szakember. Az idei trendek egyértelműen abba a kedvezőtlen irányba mutatnak – folytatja Magyar Levente -, hogy az önkormányzatok már saját bevételeiket is kénytelenek felélni, tehát a helyi adókat is a közfunkciók ellátására használják fel. Erről egyébként régóta vita folyik az ÖSZT és a pénzügyi kormányzat között: az utóbbi szerint ugyanis sérülne az önkormányzatiság elve, ha a normatívák teljes egészében fedeznék a kiadásokat.
A fejlesztéseket tehát szinte mindenhol visszafogják; ennek jele, hogy a BM céltámogatási kereteit a települések sokszor kihasználatlanul hagyják, mivel a jogszabályokban rögzített önerőt nem tudják előteremteni. Az ÖSZT elnöke a vállalkozói típusú önkormányzatokat illúziónak tartja, a közpénzeket ugyanis nem szabad kockára tenni. Az önkormányzati beruházások számottevő növekedése pedig csak akkor képzelhető el, ha a működési kiadások és bevételek egyensúlyba kerülnek. – Ha az állami források nem bővülnek legalább az inflációt követő mértékben 1998-ban, 50-100 település, köztük néhány nagyváros is csődbe kerülhet – vetíti előre a borús jövőt Magyar Levente. Mindemellett aligha vitatható: az adósságrendezési eljárásról szóló jogszabály, elsősorban pedig az önkormányzati törvényben szabályozott hitelfelvételi korlát a településeket körültekintőbb beruházáspolitikára ösztönzi.
